Három évvel ezelőtt derült égből villámcsapásként érkezett John Krasinski „one-man show”-ja, az Abbott-família kontra szuper-hallással rendelkező szörnyek poszt-apokaliptikus csatája borzasztóan izgalmasra sikeredett. A Hang nélkül a család összetartó erejét, és az emberi túlélőképesség leleményességét méltatva vált szerkesztőségünk kedvenc horrofilmjévé 2018-ban.

Őszintén bevallom, hogy nálam Ari Aster fantasztikus rendezői debütálása (Örökség) megelőzte a szóban forgó szörnymozit, de elvitathatatlan tény, hogy esztendejének egyik legfeszültebb és legeredetibb alkotását prezentálta nekünk az amerikai komikus, aki rendezőként, íróként és főszereplőként is jegyzi a darabot. Mivel nem csak a kritika ölelte keblére a világszinten közel 350 millió dollárt generáló mozit, gyakorlatilag a bemutató utáni hetekben elkezdődött a folytatás papírra vetése.

Sajnos a 2020. március elejére tervezett premiert elkaszálta a koronavírus, de a szinte „családi vállalkozásként” futó sztori idén tavasszal már megtalálta az utat a közönséghez. John Krasinski hallani sem akart streaming megoldásról, így kivárták, míg elcsendesedik a járvány legnagyobb hulláma, ez pedig minden szempontból nyerő döntésnek bizonyult. A pandémia időszak legnagyobb box office nyertesét köszönthetjük a Hang nélkül folytatása személyében, ami három hét alatt 200 millió dollár feletti összbevételnél jár a mozipénztáraknál. Különösen megsüvegelendő teljesítmény ez, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy tulajdonképpen egy szörnyes horrorfilmről van szó. Lássuk, hogy megéri-e egy mozijegy árát az Abbott-család visszatérése!

A kérdés voltaképpen költői is lehetne, hiszen az első kritikákból világossá vált, hogy az alkotók nem feleslegesen keltették előzetesen a hangulatot, valóban egy méltó, nyomokban még az első részt is leköröző, kiváló második rész született. Remekül kontextusba helyezi a kezdés a történetet, hiszen bepillantást nyerhetünk az első nap eseményeibe, ráadásul így újra együtt láthatjuk a családot néhány perc erejéig. Az elemi erejű képsorokkal operáló felvezetés aztán egy remek vágással visszahelyez minket a „jelenbe”, ami pont ott kapja fel az események fonalát, ahol azt elejtettük az első rész záróképsorával.

Főhőseink kénytelenek elhagyni a biztonságot nyújtó farmot, utazásuk azonban nem sokáig mentes a problémáktól. Valaki felbukkan a múltból, a családtagok külön utakra keverednek, de a reménytelenség sötét alagútjában felcsillan a fény. Az izgalmak érdekében nem szeretnék többet elárulni a történésekről, de az biztos, hogy az alkotók sikeresen megőrizték azt a feszültséget, amely páratlan adrenalinlöketet biztosított már az első találkozáskor is.

A családtagok közötti kémia továbbra is nagyszerű. Emily Blunt jó szokásához híven remek, míg Cillian Murphy bevonásával tovább nőtt a szereplőgárda renoméja. Az igazi telitalálat azonban, hogy ezúttal még nagyobb teret kapott Regan karaktere, akit Millicent Simmonds újfent parádésan alakított. A sztoriban ezúttal több szerep jut a szörnyeknek, ami tovább növeli a zsigeri félelmet a nézőben. Első pillantásra az ismeretlen eredetű lény igazi csúcsragadozó, de természetesen az állhatatosság és a kitartás előbb-utóbb meghozza várva várt gyümölcsét. Tisztán látszódik, hogy a korábbi 17 millió dolláros költségvetés közel megnégyszereződött. A fényképezés pazar, és kapunk néhány remekül megkoreografált akciójelenetet is.

Kifejezetten jól esett újra IMAX teremben szemlélni egy ilyen szélesvászonra megálmodott alkotást, így nem is lehet kérdés, hogy a Hang nélkül 2. része is abszolút megéri a belépő árát. Talán kicsit csorbult az újdonság varázsa, ami természetes egy folytatás esetében, de az alkotók igyekeztek okosan tovább bővíteni a sztori határait, amivel alaposan megágyazták egy esetleges harmadik epizódnak. Rajtam ne múljon, én már most nézném a trilógia zárását, a valaha készült egyik legjobb horror-folytatás igazán megérdemli a megelőlegezett bizalmat. Irány a mozi!

9/10

afiaf