A horror műfajában az egyik sláger az alvás, és az álmok, az álomvilág témaköre, és az ezekhez kapcsolódó hiedelmek, misztikumok feldolgozása. A 2018-as Mara című filmnek is ez adja az alapját, szűkebben véve pedig az alvásparalízis.

Az alvásparalízis jobb megértéséhez ajánlom korábbi cikkünket, amit ITT elérhető.

A Mara azzal a felütéssel kezd, hogy az alvásparalízist átélők jelentős része valamilyen démoni tevékenységnek tulajdonítja átélt élményeit, majd rögtön váltunk a főszereplő Kate-re (Olga Kurylenko), aki kriminálpszichológusként segíti a rendőrség munkáját a bűnügyek felderítésében. Egy családi házhoz hívják, ahol az asszony vélhetően megölte a férjét az éjszaka folyamán – biztosak nem lehetnek még benne, a nő ugyanis teljes hallgatásba burkolózik és sokkos állapotban van azóta is. A férfi halálának egyetlen szemtanúja a házaspár nyolcéves kislánya, aki kezdetben szintén nem beszélt a rendőrökkel, de Kate-nek sikerül a bizalmába férkőznie. A kis Sophie elmondja, hogy nem az anyja, hanem egy bizonyos Mara a felelős apja haláláért.

A rendőrség meg van róla győződve, hogy az anya (aki később szintén beszámol az emberek álmában gyilkoló démonról, Maráról) elméje megbomlott, és ő a gyilkos; így elmegyógyintézetbe küldik, Kate azonban nyugtalan, így nyomozásba kezd a saját szakállára, hogy többet tudjon meg. Ahogyan követi a nyomokat, feltárul előtte a legenda, és ő maga is tapasztalni kezdi annak tüneteit, hogy Mara kiválasztotta. Az áldozatok egymást követik, és már csak az élteti, hogy Sophie-t és önmagát megmenthesse a démon támadásától.

A Maráról az első perctől fogva lerí, hogy nem egy erős produkció – nem sok dicsérni valót találnék a rendező munkájában – így minden bizodalmam a történetben és az élvezetes színészi játékban volt. Olga Kurylenko nem rossz, színésznőként is megállja a helyét a szerepben, nem csupán dekorációs céllal van jelen. Marával, a démonlénnyel kapcsolatban is magasak lehetnek az elvárásaink, ha már megnyerték a szerepre Javier Botet-t, aki napjaink szörnyfilmes legendájává nőtte ki magát. (de sajnos ebben jó eséllyel csalódni fogunk, ami a látványt illeti)

A Mara cselekménye érdekes is lehetne. Az egymás után, megmagyarázhatatlan módon elhalálozó áldozatok, és az okokat kutató pszichológusnő – aki egy ősi legendával találja szemben magát -, bár klisés, de jól működő horrorfilmet eredményezhet. Mint említettem, az első perctől tudtam, hogy ez nem az én filmem lesz, mégis egy idő után teljesen lekötötte a figyelmem, a filmes minőség ellenére is nézette magát a történet. El kell ismernem, hogy nem volt egy kőostoba storyline, de spoiler nélkül csak annyit szeretnék írni, hogy a befejezés egyszerűen megbocsáthatatlan volt – így ezen a téren is elásta magát nálam a film, és különösen ezen a téren.

A film jelenleg 5,1 ponton áll imdb-n, ami átlagos horrorfilmes értékelésnek tekinthető. Csak így tudom én is értékelni: a Mara egy totálisan átlagos, semmitmondó és középszerű horrorfilm. Ha az alvásparalízis témája vonz, nézd meg helyette a Shadow People-t.

Értékelés: 4/10

Kinek ajánljuk: Démonos filmek szerelmeseinek tudom ajánlani, vagy pedig kezdő horrornézőknek, akik még nem ismernek minden klisét ezekből a filmekből.

Blissenobiarella