Wells munkásságát nem éppen a horrorral szokás azonosítani. Neve leginkább úgy maradt fenn az utókornak, mint az időutazás koncepciójának egyik előfutára és népszerűsítője (Az időgép), a tudományok árnyoldalát bemutató és abból fakadó paranoia boncolgatója (A láthatatlan ember), ill. a Föld idegen civilizációk általi megszállásának egyik első leírója (Világok harca). Ez utóbbi ráadásul kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiségen, mikor közel negyven évvel a könyv első publikálása után Orson Welles a frászt hozta Amerika háromnegyedére rádiójátékával. Röviden összefoglalva: ma amolyan pioneer sci-fi íróként tekintünk Wellsre. Éppen ennek okán vagyunk hajlamosak elfelejteni, hogy annál azért jóval több volt ő; a hányattatott ifjúkor és kevésbé sikeres tanulmányok után az irodalom valamennyi műfajában kipróbálta magát. 1896-ban jelent meg először a később méltatlanul magára hagyott Dr. Moreau szigete, ami tekinthető az első sci-fi horrorok egyikének is, tekintve, hogy előtte az angol romantikusok bizonyos művein kívül alig-alig találkozhattunk a műfaj sajátosságaival. A regény balsorsú filmadaptációjáról korábban mi is írtunk. A kezemben tartott példány a klasszikus regény 2020-as újragondolása, mely a Cser Kiadónál látott napvilágot Rózsa György 1990-es fordításához nem nyúlva, viszont Németh Gyula remek illusztrációival újraértelmezve. Ejtek is egy pár szót a műről, főleg a regény műfaji besorolására, és a sorok közt megbúvó, és az olvasóból kiváltott érzésekre fektetve a hangsúlyt, spoilermentesen.

A Dr. Moreau szigete, ami korábbi magyar kiadásokban megjelent a szépen alliteráló Szörnyetegek szigetén címmel is, a Wikipédia műfaji besorolása szerint egy science fiction regény. Ennek a regény része még érthető is, de hogy tisztán science fiction lenne? Valóban tartalmaz sci-fi elemeket, mint az embereken, állatokon való kísérletezés, a tudomány mindenek felett állása, a tudós, aki embertelen kísérleteket folytat, egy elszabadult kór – legalábbis valami, ami annak tűnik – és még egyéb elemek, amik mind-mind ismertető jegyei egy jó tudományos-fantasztikus műnek. Ám mégsem mehetünk el a tény mellett, hogy a könyvet az idő tette sci-fivé, és bár a maga korában újítónak számíthatott volna, akkor és ott eltörpült Wells már akkor is népszerűbb és később is ismertebb művei mellett, melyek sokkal egyértelműbben sorolhatók a tudományos-fantasztikumba. De akkor hova is kategorizáljuk? Tekintve, hogy egy hajótörött szemszögéből látjuk a világot, a mű tekinthető kalandregénynek, azon belül is a robinzonádok tagjának, ahol – Daniel Defoe klasszikusa nyomán – a főhős hányadtatásait követhetjük végig egy ismeretlen, (majdnem) lakatlan szigeten – ahogy azt már a címből is kikövetkeztethetjük. Ha ezt megspékeljük a főhős állandó rettegésével, Dr. Moreau személyével és a szigetet lakó különlegességekkel, akár a modern horror egyik előfutárának is tekinthetjük. Sőt, nem csak előfutárként, de akár a 19. század első évtizedeiben dúló angol romantikus gótikus irodalom egyik utolsó hírmondójaként is tekinthetünk a műre, ha már csak az írói stílust, a helyenként túlzó elbeszélésmódot, és Mary Shelley Frankensteinjének, valamint Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című művének nem annyira egyértelmű, de a felszín alatt sunyin megbúvó hatásait nézzük. Egy szó, mint száz, ne higgyünk a Wikipédiának, mert műfaji besorolásai csalókák lehetnek, Wells klasszikusa ugyanis jóval több réteget rejt, mintsem hogy egyértelműen egyetlen műfajba sorolhassuk azt.

Ezen a ponton kell kiemelnem Németh Gyula illusztrációit. Az illusztráció egy nehéz műfaj, és mindig valamilyen értelmezés nyomán jön létre, már csak szükségszerűen is. Ugyanakkor egy ehhez hasonló értelmezés, ha kellően precíz, távolról sem gátolja meg, hogy mi magunk eltérő képeket alkossunk a fejünkben a művet olvasva. Az angol romantikusok gótikus műveire használja a szakirodalom a sublime kifejezést, melynek jelentése szabad fordításban „gyönyörű, de különös”. Németh Gyula illusztrációi épp ezt az érzést adják vissza: rajzai aprólékosak, a legmélyebb részletekig kidolgozottak, és nem tudjuk nem szépnek látni az amúgy torz, sötét világot. Ugyanakkor a képek nem „szájbarágósak”, azaz nem képzelik el helyettünk az eseményeket. Sőt, pont, hogy az ábrázolásmód rengeteg teret ad a továbbgondolásnak, egyúttal megkönnyíti a képzettársításokat, és műfajilag is közelebb hozzák az olvasóhoz a gótikus kietlenség a maga módján önálló életet élő szépségét. Kimondhatjuk tehát, hogy a Dr. Moreau szigete az illusztrációknak köszönhetően még messzebbre sodródik attól, hogy nemes egyszerűséggel tudományos-fantasztikus műnek kiáltsuk ki, de kapunk helyette több száz oldalon át tartó borzongást, jeges rémületet, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan bájt, ami még a könyv letétele után sem ereszt.

A regény képében igazi klasszikusról beszélünk, mely ugyan hányadtatott életutat járt be, tulajdon írója is elhanyagolta, kikiáltva azt „ifjúkori bohózatnak”, azonban még így is felkerült a világirodalom legnagyobbjai közé. Csúnya is lenne 10 pontnál kevesebbet adni rá, nem is teszem, és ha még idevesszük Németh Gyula munkáját is – melyek akár önálló művet is alkothatnának – akkor már 20/20-ról beszélünk. Wells műve egy olyan időtlen írás, mely minden korban meg fogja állni a helyét, legyen szó 2020-21 karanténos időszakáról, a jövőről, vagy beszéljünk az emberi életút különböző szakaszairól. Ha tíz év múlva elővesszük, akkor is ugyanilyen friss érzetű lesz. Személy szerint kötelezővé tenném a közoktatásban, de egyelőre mindenkinek csak ajánlani tudom!

10/10

Chucklit

A kötetet a kiadótól ITT tudjátok megrendelni.