2021. január 13-án, nem sokkal éjfél után kivégezték a 2008 óta halálsoron ülő Lisa Montgomery-t. Az eseménynek világszerte óriási volt a médiavisszhangja, ugyanis 1953 óta ő volt az első nő az Amerikai Egyesült Államokban, akin szövetségi szinten hajtották végre a halálos ítéletet. Hogy milyen út vezetett idáig? Az alábbiakból kiderül.

Lisa Montgomery

Lisa M. Montgomery 1968. február 27-én született, Kansas államban, Melvern városában. Mint azt már megszokhattuk a bűnelkövetőknél, neki is rettenetes gyermekkora volt. Szülei reménytelen küzdelmet folytattak az alkoholizmussal, anyja, Judy Shaughnessy a Lisával való terhessége alatt is végig keményen ivott. Biológiai apja korán kisétált a képből, anyuka pedig meglehetősen promiszkuis életmódot folytatott: futószalagon hordta haza a szeretőit. A kislány mindenkinek láb alatt volt, ezért állandó verés és lelki terror jutott neki, tizenegy évesen pedig átesett élete első és nem utolsó szexuális abúzusán. Amikor ez kiderült, anyja, ahelyett, hogy a segítségére sietett volna, fegyvert fogott rá és megfenyegette, hogy rossz vége lesz, ha erről bárkinek is beszél.

Lisának volt egy Diane Mattingly nevű féltestvére. Ő négy esztendővel volt idősebb Lisánál és abban a kegyelemben részesült, hogy nyolc évesen a gyermekvédelmisek kiemelték a családi tűzfészekből, s esélyt kapott arra, hogy normális körülmények között nőjön fel. Lisa azonban, szerencsétlenségére, maradt megszokott környezetében, és szenvedte a bántalmazásokat. Érdekesség, hogy Mattingly és Montgomery között több mint három évtizedre megszakadt a kapcsolat úgy, hogy semmilyen formában nem kommunikáltak egymással, a tárgyalássorozat alkalmával viszont újra összesodorta őket az élet.

Kamaszkorában Lisa, követve szülei példáját, a hétköznapi szörnyűségek elől a túlzott alkoholfogyasztásba menekült. Ekkor szokott rá a hazudozásra is, mert amikor bajba került, gyakran hamis történetekkel mosta ki magát anyja és az agresszív élettársak előtt. Amikor betöltötte a tizennégyet, Shaughnessy arra kényszerítette őt, hogy a legősibb mesterséget végezze és az abból származó bevételből fizesse meg felnevelésének, eltartásának költségeit, visszamenőleg. Montogmery ezt nagyjából tizennyolc éves koráig bírta, utána férjhez ment egy Carl Boman nevű fiatalemberhez. A mézeshetek nem tartottak sokáig, mert a fiú ugyanolyan mostohán bánt újdonsült nejével, mint ahogy azelőtt mindenki más. A frigyből öt év alatt négy gyermek született, majd elváltak, Lisa pedig az 1990-es évek elején elköttette a petevezetékét, hogy többször ne tudjon teherbe esni. Néhány évre rá egy Kevin Montgomery nevű férfival, kötött házasságot, akinek fogalma sem volt a műtétről. Ennek a továbbiakban még lesz jelentősége.

Kutyabarátok

Eddig sem volt okunk feltételezni, hogy a történet happy enddel zárul, de a valódi borzalmak csak most következnek. A kétezres évek elején járunk, Lisa Montgomery ez időtájt előszeretettel szörfölt a neten. Gyakran látogatott egy “Ratter Chatter” nevű fórumot, ahol az amerikai rat terrier kutyafajta szerelmesei beszélgettek egymással. A nő itt kötött ismeretséget a fiatal és friss házas Bobbie Jo Stinnett-tel. Hónapokon keresztül leveleztek, úgy is lehet mondani, hogy összebarátkoztak. Egyszer még egy kutyás rendezvényen is találkoztak. Amikor pedig Montgomery megtudta, hogy Stinnett első gyermekét várja, azt hazudta, ő is várandós, és elkezdték megosztani egymással a gyermekvárással kapcsolatos tapasztalataikat, élményeiket.

2004. december 16-án Lisa Kansas-ből a Missouri államban található csendes kisvárosba, Skidmore-ba utazott az akkor huszonhárom éves Stinnett-hez, hogy megtekintsen néhány kölyökkutyát, amelyeket ő eladásra kínált. Azonban Stinnett nem Lisa Montgomery-t várta aznap, hanem egy Darlene Fischer nevű nőt. Montgomery ugyanis párhuzamosan levelezett vele saját nevén, valamint álnéven is, hogy elterelje magáról a gyanút.

2004.12.16, a végzetes nap

Stinnett tehát a csengetésre kinyitotta házának bejárati ajtaját. Az általa Darlene Fischer-nek vélt nő belökte őt az előszobába és egy darab kötéllel megfojtotta. Stinnett ekkor már terhességének a nyolcadik hónapjában járt. Montgomery felvágta az eszméletlen, de még élő áldozat hasfalát, kiszedte a gyermeket és elmenekült vele. Bobbie Jo testére saját édesanyja, Becky Harper talált rá, nagyjából egy órával később. Kétségbeesetten hívta a 911-et, de a mentők már nem tudták megmenteni az életét, a lány szabályosan elvérzett.

Mindeközben Montgomery felhívta a férjét, hogy éppen Topekában vásárolt, amikor váratlanul beindult nála a szülés, bevitték egy közeli kórházba, és már ki is engedték onnan. Mint azt már fentebb írtam, a férfinek fogalma sem volt Lisa művi meddővé tételéről, sőt, ő is és körülöttük mindenki hónapok óta abban a hitben élt, hogy a nő várandós. Nem csoda: az elmúlt időszakban csak gyűltek és gyűltek a babaholmik a házban, Montgomery időpontokat egyeztetett nőgyógyászokkal, bő ruhákat hordott és terhességi tüneteket színlelt, meglehetősen hitelesen. Kevin tehát gyorsan a Lisa által megadott helyszínre vezetett, ahonnan együtt hajtottak haza a nagyjából kétszáz kilométerre lévő otthonukba.

A rendőrség nem tétlenkedett. Már másnapra kiderítették, hogy Darlene Fischer, mint személy nem létezik, s az általa használt IP cím Montgomeryék-hez vezet. Lisa autója is hozzájárult lebukásához, ugyanis Stinnették egyik szomszédja pontosan ilyen járműre emlékezett, mint amilyen neki van. Amikor a nyomozók kiszálltak a nő házánál, ő éppen a kisbabát fogta a kezében. A gyerek ugyanis, annak ellenére, hogy brutális módon született, ép és egészséges volt. Lisa azt állította a hatóság embereinek, hogy a kislány az övé, egy napja adott neki életet. Állítása elég hamar megbukott, amikor kórházi zárójelentés híján elrendelték az újszülött és az “anya” orvosi vizsgálatát. Ezen a ponton azonnal kiderült, hogy nincsen köztük vérrokoni kapcsolat, illetve Montgomery nem szülhetett mostanában. A nőnek nem volt más választása, mint hogy bevallja szörnyű tettét és alávesse magát a letartóztatásnak. A csecsemőt, aki egyébként a Victoria Jo nevet kapta, édesapjánál, Zed Stinnett-nél helyezték el. További sorsáról keveset tudni, a család teljesen elzárkózik bármiféle médiaszerepléstől.

Vizsgálat és börtönévek

Lisa Montgomery három esztendőt töltött előzetes letartóztatásban. Ügyét szövetségi szinten vizsgálták és kezelték, ugyanis menekülése során államhatárt lépett át. 2007. október 22-én gyilkosságban és gyermekrablásban bűnösnek találták, fellebbezésnek nem adtak helyt, 2008 áprilisában pedig halálra ítélték. Innentől egy texasi speciális börtönben raboskodott, ahol kifejezetten mentális zavarokkal küszködő, pszichiátriai segítségre szoruló elítéltek élnek. Folyamatos, 0-24 órás megfigyelés alá helyezték egy elkülönített cellában, megakadályozva az esetleges öngyilkosságot.

Számtalan alkalommal esett át neuropszichológiai vizsgálaton, kezelőorvosainak szakmai véleménye szerint Montgomery agya már magzatkorában károsodott anyja alkoholfogyasztása miatt, és az éveken át tartó bántalmazások során is kapott súlyos fejsérüléseket. Meglátásuk szerint jelentősen sérült az agresszió kordában tartásáért felelős agyi terület. Ezen felül depressziós, poszttraumás stressz-szindrómában szenved és borderline személyiségzavara is van, családjában pedig gyakori a skizofrénia előfordulása. A nő, mivel már korábban is rutinos volt hazudozásban, elkezdett magának is egy alternatív valóságot kreálni, továbbá krízishelyzetben gyakran teljesen kikapcsolt. Ez rendkívüli módon megnehezítette a hatóság munkáját a vallomások felvételében, elemzésében. Felmerült továbbá az is, hogy egy úgynevezett pszeudocézis nevű betegségben is érintett, azaz hamisan hiszi, hogy gyermeket vár és ehhez megfelelő tüneteket is produkál.

A védelem csapata közel négyszázötven interjút készített azokkal az emberekkel, akik valamilyen kapcsolatban álltak Montgomery-vel, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz, de ezek nagy része tele volt ellentmondásokkal. Az ügyészség végül teljes mértékben elutasította a a büntetésének csökkentéséért benyújtott kérelmet. Arra hivatkoztak, hogy az elítélt végig színlelte mentális zavarait és nagyon is tisztában volt azzal, mit cselekszik, sőt, előre meg is tervezte bestiális tettét. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy az interneten otthoni császármetszéshez szükséges kellékeket vásárolt (igen, az USA-ban ilyet is lehet), továbbá számtalan sebészeti cikket is elolvasott, ezek mind szerepeltek számítógépén a keresési előzményekben.

A kivégzés

2020 decemberének elején Lisa Montgomery-t átszállították a Terre Haute névre hallgató büntetés végrehajtási intézetbe, amely Indiana államban található és azon kevés börtönök közé tartozik, ahol aktívan bonyolítanak le kivégzéseket. Ahogy fentebb már írtam, hatvannyolc esztendőn keresztül a szövetségi bíróság nem alkalmazta a törvény ezen formáját hölgyeken, és 2003 óta urakon sem (ez nem összetévesztendő a külön, tagállami szinten végrehajtott halálos ítéletekkel), Donald Trump elnök azonban William Barr igazságügyi miniszter 2019-es indítványozására, 2020 nyarától kezdve visszaállította.

Az időpontot először 2020. december 8-ára tűzték ki, de a jogi csapatból ketten is elkapták a covid-ot, ezért halasztást kértek. A bíró, James Patrick Hanlon ennek helyt adott, bár másra nem volt jó, mint időhúzásra. 2020. december 23-án jelentették be a következő dátumot, ami 2021. január 12 lett. 2021. január 1-jén még egy fellebbezés érkezett a bíróságra, az Amerikai Emberi Jogok Bizottságától, de ez is elutasításra került. Az elemzők korábban azt rebesgették, hogy Trump elnöksége alatt már nem fognak szövetségi kivégzést végrehajtani, a helyébe lépő Joe Biden pedig eltörölni szándékozik ezt, végül azonban másképpen alakultak a dolgok. Lisa Montgomery-t 2021. január 13-án, helyi idő szerint hajnali fél kettő előtt méreginjekcióval kivégezték. Nem kívánt élni az utolsó szó jogával. Biden beiktatása előtt még két másik halálsoron lévő bűnelkövető fejezte be ilyen módon földi pályafutását.

Montgomery a popkultúrában

A gyermekrabló gyilkos történetéről két könyv is született, az egyik szerzője Diane Fanning volt, a mű címe pedig Baby Be Mine, a másikat M. William Phelps írta Murder in the Heartland címmel. Több bűnügyi dokumentumfilmsorozat is foglalkozik az esettel, köztük a No One Saw a Thing ötrészes minisorozat, a Solved című sorozat “Life and Death” névre keresztelt része, illetve a Deadly Women “Fatal Obsession” című epizódja. Az alábbiakban erről szólnék egy keveset.

Deadly Women – Fatal Obsession (2009)

Ez egy nem túl hosszú dokumentumfilm, két másik megtörtént eset bemutatásával mindösszesen negyvenöt percet tesz ki. A sorozat különben – ahogy a címe is sejteti – olyan nőkről szól, akiknek vér tapad a kezükhöz, nem is kevés. A széria készítőinek számos kulcsfigurát sikerült kamera elé állítaniuk, például Lisa első férjét, Carl Boman-t, aki aki korábbi rossz renoméja ellenére igen rokonszenvesnek tűnik. Szót kap még M. William Phelbs-t, író, Janis Amatuzio, törvényszéki patológus, Ben Espey sheriff, aki elsőként érkezett a gyilkosság helyszínére és úgy nyilatkozott, hogy sok mindent látott már, de a látvány hatására sokkot kapott. A történet illusztrált jelenetekkel tarkított, a Montgomery-t alakító színésznő pedig megszólalásig hasonlít az eredeti gyilkosra, minden elismerésem a szereplőválogatóké!

Véleményem szerint nagyon érdekes és részletes kisfilm, annak ellenére, hogy rövid. A megszólaltatott szereplők értékes információkkal szolgálnak a legkülönbözőbb aspektusokból. Hátránya az, hogy a díszletek nem sikerültek túlzottan élethűre, például látszik, hogy az állapotos Bobbie Jo Stinnett-et játszó színésznőnek ki van tömve a ruhája, és a gyilkossági jelenetet is profán kifejezéssel élve gagyinak tartottam.

Kinek ajánljuk: Aki képben van a Lisa Montgomery kivégzése körüli hírekkel, valamint aki érdeklődik a téma részletei iránt, mindenképpen nézze meg, tanulságos.

Értékelés: 7/10

Norka