2020 gyatra év volt nagyon sokunk számára, és a pandémia hatással volt a filmiparra is – bemutatók maradtak el, forgatások álltak le a világjárvány miatt, így bizonyosan több évbe fog kerülni, mire a mozik és Hollywood kiheverik a kiesést. Minden korábbinál jobban az online streaming, az otthoni szórakoztatás felé tolták a hangsúlyt ezek az események a filmek terén.
A horrorpaletta az idei évben sem bizonyult sokkal szegényebbnek, bőven volt miből válogatnunk, amikor összeírtuk szavazatainkat a Cinegore szerkesztőségében. Lássuk hát, melyek voltak szerintünk az év horrorfilmjei!

10. The Hunt (Vadászat) – kritika

Az eredetileg 2019 őszére tervezett bemutató politikai okokból csúszott át az idei évre, így kerülhetett fel listánkra a Vadászat, mely egy kiváló példa a klasszikus slasher-tematikába bújtatott társadalomkritikának. Intelligens fekete humoráért többen is szerettük.

9. Fantasy Island (Vágyak szigete)

A ’70-es évekbeli népszerű amerikai sorozatot ezúttal filmként rebootolták, ráadásul az eredeti komédiát horrorra cserélték. Amilyen gagyi tinihorrorként indul és amennyire egydimenziósnak és unalmasnak tűnnek a karakterek, maga a sztori és a látvány annyira meglephet minket, amin a kicsit túlbonyolított befejezés sem ront semmit. Nem különösebben gore, nem igazán véres, de hatalmas pozitív meglepetés a Fantasy Island.

8. The Lodge (Téli menedék) – kritika

A The Lodge az év leginkább várt filmjei között szerepelt, és teljesítette hozzá fűzött reményeinket. Az év egyik gyöngyszeme, ha nem is a fényesen ragyogók közül. Feszült hangulata, a vallásos kerettörténet, misztikus fordulatai, gyönyörű fényképezése együtt repítették a 8. helyig. Konzisztensebb történettel még előrébb is kerülhetett volna.

7. Sputnik (Szputnyik)

Az idei év egyik legnagyobb meglepetése volt az orosz gyártású Sputnik című sci-fi horror. Az orosz sci-fi hírnevét ismerők körében roppant magasra helyezte a lécet önmaga számára, amit végül csak részben tudott megugrani. A szovjet érába kalauzoló film erőssége a pszichológiai hatásában érhető tetten, és a kiváló atmoszférateremtésben, mely bár klisés, de nagyon hangulatos. Az idegen lény megjelenítése tökéletes, Hollywoodban is vállalható munka. Így válik a Sputnik egyszerre a lelki folyamatokra koncentráló és a látványvilágban és a vérben kiteljesedő filmmé. A népszerűség oltárán hozott áldozatokat a film, mely így könnyen fogyasztható, végtelenül szórakoztató és szerethető, ám nélkülözi az igazi egyéniséget, ezért nem juthatott feljebb ranglétránkon.

6. Host – kritika

Az idei év sem maradhatott kézikamerás, found footage horror nélkül, és naná, hogy felkerült a listánkra. A mindössze 57 perces játékidővel rendelkező Host remekül reflektál a koronavírus járvány okozta elszigeteltségre és magányra. A kísértettörténetes alap, pörgős cselekmény és magával ragadó paráztatás a 6. helyet hozta el ennek a filmnek.

5. Color out of Space (Szín az űrből) – kritika

Ahogyan kézikamerás film nélkül sincs horror-toplista, úgy nem létezhet az Nicolas Cage nélkül sem. Az év egyik legjobban várt projektje volt a Color out of Space, mely H. P. Lovecraft-adaptációként kiemelt figyelmünket élvezte. Richard Stanley filmes visszatérése mellett örültünk annak is, hogy Mr. Cage is egyre inkább visszatalál önmagához. Az elképesztő vizuális élményt adó Color out of Space egyszerre képes a lovecraft-i kozmikus horror atmoszféráját megteremteni, és a Carpenter-féle A dolog szürreális groteszkségét felidézni. Hosszú idő után mondhatjuk ki először igazán őszintén: jó Lovecraft-adaptáció született.

4. Relic – kritika

A Relic című ausztrál darab az egyik kedvencünk lett, és bár nem is pályázott az év horrorja címre, majdnem dobogós lett. A ház sötét zugai, a bőrünk alá kúszó zene és a megválaszolatlan kérdések lassú folyama még úgy is folyamatosan lekötik a néző figyelmét, hogy valódi cselekményben viszonylag szegény darabról van szó. A Relic nagyon erős szimbolizmussal dolgozik, valójában az egész mű nem más, mint egy allegória életről, halálról, családi örökségről és az élet körforgásáról. Nyilván sokan asszociálnak Ari Aster 2018-as remekművére, az Örökségre, és az összehasonlítás nem alaptalan. A Relic azonban sokkal költőibb, sokkal elegánsabban ijesztő és sokkal nehezebben fogyasztható film, mint az volt. A jóformán cselekmény nélküli film a lelkünk mélyére hatolt.

3. Underwater (Árok) – kritika

Élénken él bennem az emlék, hogy amikor a szerkesztőség együtt távozott a moziteremből még január elején, többségünk nem volt felhőtlenül boldog. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy mindannyian igen magas elvárásokkal érkeztünk a vetítésre, így 7-8 pontnál többre egyikünk sem értékelte. A horror terén nem volt kellően bátor, de roppant szórakoztató, rendkívül pörgős, adrenalinbombának is megfelelő akciófilmnek tökéletes volt. A mélytengeri környezet megadta azt az alaphangot, amivel dobogóssá tudott válni nálunk minden hibája ellenére is.

2. The Invisible Man (A láthatatlan ember) – kritika

A zseniális, ám pszichopata tudós, Griffin semmilyen eszköztől nem riad meg célja elérésének érdekében. Bár az új, modern köntösbe bújtatott adaptációnak már nem sok köze van H. G. Wells regényéhez, vagy a Universal szörnyfilmeihez, a családon belüli erőszakkal olyan témát hozott be a műbe, amellyel aktuális mondanivalót tudhat magáénak. A hibátlan látványvilág és Elizabeth Moss magával ragadó játéka a második helyig repítette A láthatatlan embert.

1. The Platform ((El hoyo)) (A platform) – kritika

A platform egyszerre egy húsba markoló dráma, egy kannibalizmussal teli horror a legkeményebb gyomrúaknak és egy iszonyatos társadalomkritika – a fogyasztói társadalom ábrázolása. Bár lassan folyik a cselekmény, az első pillanattól az utolsóig a képernyő elé bilincseli a nézőt, és a film vége után sem engedi el jó ideig. A film sok hasonlóságot mutat a Kocka című kanadai klasszikussal – ugyanúgy egy láthatatlan, ismeretlen felsőbb hatalom dönt emberi sorsokról és a történések egy bezárt helyre fókuszálnak, ahol egy rossz döntés az ember életébe kerül. A közösség legnagyobb ellensége az ember maga, hiszen ha minden ember csak a neki kellő mennyiséget venné el az asztalról – mindenkinek jutna étel bőségesen.

Dante poklától a “Nagy Zabálásig” – a Paraziták világképétől a Fűrész reménytelenségéig sok minden megjelenik a filmben, mégis az egyik legeredetibb alkotás az utóbbi évekből. Szerkesztőségünkben fel sem merült, hogy ne ez a film nyerje el az első helyet az idei toplistán.

 

 

Listánk kizárólag szubjektív véleményekből áll. Mi így láttuk a 2020-as évet, de kíváncsiak vagyunk, nektek mi a véleményetek az idei felhozatalról. Kérjük, akár itt, akár a Facebook oldalunkon írjátok le, nektek mik voltak a kedvenceitek, amiket mi kihagytunk.

Aki pedig az előző évi top10-es listákra kíváncsi, az itt tudja elolvasni őket:

2019 top10

2018 top10

2017 top10

2016 top10