A Netflix adaptációjának köszönhetően a világ újra Witcher– (vagyis szép magyar fordításban Vaják-) lázban ég. Egyaránt bevonzott a sorozat bűvkörébe öreg fantasy-fogyasztókat, akik újra levették a polcról a könyveket és leporolták azokat, és ifjú rajongókat is szerzett magának, akik Henry Cavill alakításában varázsolódtak el Ríviai Geralt kalandjaitól. Hiába, hogy a CD Projekt Red készítette videójáték már több éves, fellángoltak az eladási számok, és sokunk örömére a GABO kiadó magyar nyelven is újra elérhetővé tette a könyveket a boltok polcain. Lássuk hát őket sorban!

1. Az utolsó kívánság

A sorozat első két része, így Az utolsó kívánság is novelláskötetként látott napvilágot. Mint a legtöbb sorozat esetében, az első rész mindig a megalkotott univerzummal való ismerkedés oltárán való áldozat, és ez itt sincs másként. A történetek során, melyek legtöbbje egy-egy Grimm-mese átirata, bemutatkozik nekünk Geralt, és a Sapkowski által teremtett világ többi szereplője. Bár a legtöbb fantasy-hoz hasonlóan itt is élnek tündék, törpék, félszerzetek, de egy pillanatig se gondoljuk, hogy ez a világ tizenkettő egy tucat volna. A Vaják-sorozat talán legfőbb erénye eredetisége, hogy szembemegy a megszokott konvenciókkal: ez a világ él és lüktet. A realitás szépen egészül ki a szláv és kelta mondavilág szörnyetegeivel és egyéb lényeivel, és a regényfolyam során végig hangsúlyos szerepet játszik az egyes fajok egymáshoz fűződő viszonya.
Sapkowski stílusa könnyedén olvasható, szórakoztató regényeket eredményez. Leírásai részletgazdagok, hangulatteremtése első osztályú, jól játszik az olvasó érzelmeinek húrjain. Külön kiemelném keserű humorát, ami számomra az igazi fűszert jelentette, és kiemeli az olykor igen sótlan fantasyk sorából. Szereplői gyakran eresztenek el obszcén kifejezéseket, de ez sem öncélú, hanem ezeknek a szereplőknek a szájából hiteles, és többek között ez teszi annyira élővé a Vaják világát.

2. A végzet kardja

Bár a második kötet továbbra is novellafüzér formájában visz minket tovább, számos változást érezhetünk az első kötethez képest. A történetek itt már koherensebbek, sokkal inkább kapcsolódnak egymáshoz, és a világ további gazdagítása mellett elsősorban Geralt és más fontosabb szereplők karakterének lettek szentelve.
Ezekben a történetekben Geralt már nem csupán egy szörnygyilkoló mutáns, hanem megismerhetjük gyengeségeit és érzéseit is. A végzet kardja Geralt és a nők viszonyát is körül járja: Sapkowskinál a legtöbb női karakter (a szörnyetegeket is beleértve) sötét oldaláról mutatkozik meg, hűtlenek, önzők és kihasználják hatalmukat a férfiak felett. Azonban mielőtt pálcát törnénk felette, megjelenik Ciri, a kislány, aki melengető napsugárként hat ránk a Vaják nyomasztó világában. Így hat Geraltra is, akiben ez az apa-lánya viszony reményt ébreszt a folytatáshoz.
Mindezt kísérik Kökörcsin vissza-visszatérő, rendkívül szórakoztató történetei. Az első kötethez hasonlóan ezek a novellák is súlyos kérdéseket vetnek fel, és Sapkowskinál nem mond ellent annak, hogy öblös, de korántsem közönséges humorral fűszerezze azokat. A Vaják világának központi kérdései az idegengyűlölet és a szegregáció (a másfajúakkal szemben), a magányosság, a felelősségérzet, mások elfogadása. Ezekkel a kérdésekkel egyáltalán nem didaktikus módon szembesülünk olvasás közben, hanem észrevétlenül tanulunk róluk, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat Geralt történetében.

3. Tündevér

A sorozat harmadik kötete változást hoz: ezúttal már regény formájában viszi tovább a történetet, de valójában ez csak egy formai keret, a tartalom továbbra is inkább novellagyűjteményre emlékeztet. Sapkowski számára a korábbi feszes keretekből való átemelés valószínűleg elsőre (csak elsőre!) túl nagy kihívásnak bizonyult, így ez lett talán a regényfolyam leggyengébb darabja.
Ahogy a Vaják műfajt vált, úgy kell szinte újrakezdenünk is az ismerkedést a világával. A Tündevér a Négy Királyság politikai helyzetét, egymással szembeni taktikázásait ismerteti meg velünk, miközben azt is megtudjuk, hogyan érez mindezzel kapcsolatban a nép, és annak egyszerű gyermekei. Újfent emlékeztet bennünket a szerző az idegengyűlölet és a fajüldözés gyomorforgató gyakorlataira. Geralt jóformán elveszik ebben a cselekményben, helyette azonban a női karakterek nagy hangsúlyt kapnak ebben a részben. Yennefert és Trisst jobban megismerve jobban is kezdjük érteni őket: meghozott áldozataikat a mágiáért, küzdelmüket a nőiesség és a férfias világban való helytállás egyidejű megőrzéséért. Ciri, ahogyan keresi önmagát és eljövendő útját, magával ragadó bájjal van ábrázolva, akárcsak Kökörcsin, aki örök kívülállóként talán a legélesebb szemmel tekint az eseményekre.

 

4. A megvetés ideje

A negyedik kötettel az olvasók megkapták végre, amit vártak. Ezúttal Sapkowski olyan regényt írt, amelynek feszes és fordulatokban bővelkedő cselekménye az izgalmak mellett magában hordozza a karakterek fejlődését is, és valódi mestermű. A megvetés idejének középpontjában a politikai intrikák állnak, melyek során a küszöbön álló háborúra hivatkozva ki-ki megpróbálja kihasítani a maga részét az újra felosztott hatalomból. Ciri lassan felnő, és elhagyva kislányosságát egyre inkább a sorozat főszereplőjévé növi ki magát, aki tudatára ébred önnön fontosságának és a világban betöltött szerepének.

 

 

 

 

5. Tűzkeresztség

A Vaják-regények sikere talán annak is köszönhető, hogy minden részben meg tud újulni valamelyest, és olyan új részletekkel tudja gazdagítani világát, melyek mindig tökéletesen illeszkednek a nagy egészbe. A Tűzkeresztség amolyan kiegészítő kötet, a történet fősodrát illetően nem történik benne semmi, de sokkal jobban megismerjük a szereplőket, ahogyan a kialakult háború káoszának közepette próbálnak semlegesek maradni, miközben Cirit keresik. Ez a rész a kalandoknak szentelődik, melyek során a Geralt mellé verődő kompániában új fontos karakterek is megjelennek, például a törp Zoltan Chivay. A törpök, és a Milva nevű íjászlány ízes beszéde, tréfái visszaidézik az első kötetek humorosságát, azonban a kötet egyik erőssége a háború okozta szenvedés plasztikus, komor ábrázolása.

 

 

 

 

 

6. Fecske-torony

 

A Fecske-torony – mint azt a világban jártasak a címből is kitalálhatják – Ciri regénye. Ezúttal egyértelműen ő a főszereplőnk, az ő múltját, jelenét és végzetét ismerhetjük meg részleteiben. Sapkowski ebben a regényben formai újítást hoz: a történetet visszaemlékezésként mondják el a főszereplők, ki-ki maga látásmódját alkalmazva.

 

 

 

 

 

 

 

7. A tó úrnője

A hetedik, egyben befejező részben Geralt ismét keveset – vannak, akik szerint méltatlanul keveset – szerepel, és továbbra is Ciri van a középpontban, aki ezúttal egy olyan világba sodródik, ami még Sapkowski tollából is merész húzás volt. A tündék birodalma olyannyira embertelen és idegen, és könyörtelenséggel átitatott, ami valósággal sokkolja az olvasót. A szerző ezúttal is az idősíkok közti ugrálást választotta formai megoldásnak, amit ebben a regényben is tökéletesen kivitelez.

Befejező kötetről lévén szó, a történetszálakat el kell varrni. A szereplők megküzdenek nemeziseikkel, áldozatokat hoznak, de hogy miért, azt itt most nem áruljuk el. De legyünk őszinték: aki valaha is belekóstolt a Vaják világába, el tudja képzelni, hogy boldog véget érjen a történet?

 

 

 

 

 

Összegzés:

E platform talán nem hivatott arra, hogy kellő mértékben és terjedelemben méltassa mindazt, amit Sapkowski létrehozott a Vaják-könyvekkel. Írásunkban nehéz átadni azt, hogy a regények bűvereje több összetevős, és ennek részei a magával ragadó történet mellett a világ szigorúan tudományos alapokon fekvő kidolgozottsága és gazdagsága, a stílus lehengerlő ereje és a szöveg jóformán tökéletes szerkesztettsége. A Vajákot az emeli ki a fantasy-irodalomban, hogy rendkívüli igényességet tudhat magáénak. Szerencsére – ha talán kissé megkésve is – de a világ felfedezte magának ezt a lengyel remekművet, ami amellett, hogy számtalan nyelvre lefordítottak azóta (melyek közül a magyar kifejezetten jól sikerült), de 2009-ben a David Gemmel Legend Awardot is a szerzőnek ítélték.
A Vaják egyszerre szól egyetemes emberi érzésekről és problémákról, kaotikus társadalmi-politikai kérdésekről, hatalmi játszmákról, idegengyűlöletről, a másság elutasításáról és annak mérgező hatásairól, melyek egyben tükrözik az emberi történelem jelentős részét és mindennapjaink szürke valóságát. Világában nagyon fontos a tudományos megalapozottság, amely állítás furcsán hathat egy fantasy-val kapcsolatban, de Tolkien óta talán nem kell bizonygatnom, hogy lehetséges. Mindezt megfűszerezi azzal a kelet-európai ízzel, ami a magyar olvasó számára nem csupán még érthetőbbé, de vonzóbbá is teszi magát.

Nem titok, hogy a Cinegore szerkesztőségének java nagy Vaják-rajongó. Ezúton szeretnénk a regények előtt is tisztelegni, és minden olvasónknak jó szívvel ajánlani azokat.

+1. 8. Viharidő

A történet véget ért, de említést kell tennünk még a nyolcadik kötetről is, mely nulladikként, előzményként került besorolásra. Kronológiailag is később készült el és a sodró lendületű történetfüzér, melyek az ekkorra már nosztalgiával bíró rajongók kielégítésére íródott talán. Geralt és az ő kalandjai vannak a középpontban, a cselekmény kifejezetten kalandos, és az első kötetekre jellemző könnyedség kap újra teret. Azonban maga a könyv inkább csak közepes olvasmányélmény a korábbiakhoz képest, így bár előzménytörténet, mégsem ajánljuk ezzel kezdeni az olvasást.

Blissenobiarella