Meddig lehet nyújtani egy óriáskígyót? A válasz természetesen akármeddig, ugyanis egy CGI-szörnyeket virító trash-filmben a méret a lényeg, és a nézőközönség legnagyobb örömére bizony minden lehetséges. Már csak azt nem értem, hogyha megvolt a MegaShark, a Megascorpions, a MegaPiranha, sőt még a MegaPython is, akkor egy ilyen impozánsan tekergő jószág eddig hogy maradhatott ki a mega-monsztereket tömörítő trashfilmes repertoáromból?!

Egy két másodperces vulkáni aktivitás hatására a föld mélyéből előtör a címben nevezett prehisztorikus óriáshüllő, amely előbb elnyel egy itókáját munkaidőben békésen szlopáló földmunkást, majd pedig egy csapdába esett túrázót végzi a gyomrában. Hőseink nemsokára aztán megtalálják a lyukat, amelyből a hatalmas kígyó előmerészkedett, és a rendőrség is kiszáll a helyszínre. Persze ez semmit nem jelent, ugyanis mindenféle újabb bődületes anti-színészkedést produkáló senkiházi húzza a rövidebbet a kígyóval való találkozás során. Mielőtt azonban önjelölt kígyóvadászaink tönkre tennék ezt a szemet kápráztató CGI-csodát – szakszerűen kétfelé robbantják ám, nem is akárhogyan! -, még leharap egy helikoptert az égről, mert arra még futott a költségvetésből.

Rendezőnk, bizonyos Christopher Ray pályafutása során találkozhatunk bőven ígéretes címekkel (pl. MegaShark vs Kolossus, 2-Headed Shark Attack, 3-Headed Shark Attack), de producerként még egy csomó másik rémséges hulladékot is felügyelt, szóval nem ma kezdte a trash-szakmát.

Címszereplő hüllőnk igencsak minimálisan tűnik fel a másfél órás játékidőben; nem úgy, mint az indokolatlanul sokszor és sokféle csábos ruhában megjelenő, titokban félrekefélő feleség. Kígyónk egyébiránt bambán néz jelenetenként változó színű szemmel, és furán sárkányos hangokat ad ki, viszont azért meglehetősen intelligens is tud lenni: megvárja például, hogy szerencsétlen áldozata előbb halálra váltan kiáltson, és csak aztán falja fel.

Kedvenc hülyén viselkedő szereplőkkel bíró jeleneteim közé tartozik, amikor a n+1 statiszta a hüllő megzavarása okán elkiáltja magát, hogy „neee, inkább engem kapj el” és legnagyobb meglepetésünkre tényleg elkapja a monstrum, miközben el sem próbál futni a szerencsétlen. Vagy amikor egészen véletlenül mindenkinek egyszerre fogy ki az összes létező tölténye. Csupa mulatságos dolog, de hát ezért szeretjük az ilyen hulladékfilmeket, nemde?!

Értékelés: 3/10

eyescream