A The Dark Pictures anhtology egy nyolc részesre tervezett (de valószínűleg csak négy részt megélő) létező horror legendákat újra/feldolgozó videojáték széria. A nyitány tavaly nyár végén jelent meg Men of Medan alcímen, s igencsak megosztotta a játékosokat. Volt aki imádta, volt aki legszívesebben a létezését is kitörölte volna az univerzumból. Tény ami tény, megvoltak a maga hibái, mint a rövid játékidő és az ehhez képest rettentő lassan beinduló történet, de valahogy még is volt egyfajta hangulata ahhoz, hogy szerethetővé váljon. Magam részéről kellemesen elszórakoztam vele, és bár éreztem, hogy bizony ez lehetett volna sokkal jobb is, még is vártam a folytatást, ami egy komoly fél éves csúszás után végül landolt a boltok polcain.

A Little Hope története tulajdonképpen nem is folytatás, hiszen egy különálló cselekmény, ami teljes mértékben élvezhető az előd kipróbálása nélkül is. A sztori egy busz balesetet szenvedett ötös körül forog, akik a készítők előző játékaihoz képest végre nem csak fiatalokból álló csoport, hanem felnőtt, komoly személyeket is felvonultat. Hőseink a balesetből felébredve Little Hope kisvárosnak szélén találják magukat, a járművezető eltűnt, a telefonok nem működnek, s egy különös köd csak a település irányába engedi őket továbbhaladni. A csapat kisebb nagyobb csetepaték és veszekedések után úgy dönt elindul a városka felé, a borzalom pedig kezdetét veszi.

Aki játszott már interaktív videojátékkal annak maga a játékmenet nem sok újdonságot fog mutatni, akik viszont még csak most ismerkednek a műfajjal azok kattintsanak az előző rész Men of Medan cikkére egy röpke mechanikai bemutatóért.

Nos… ha túl vagytok csatolt linken, avagy már veteránokként olvassátok e sorokat, akkor nézzük is, hogy mik is az eltérések az előző részhez képest.

Az első szembetűnő dolog amivel találkozunk, hogy ezúttal könnyítés képen a játék előre figyelmezteti a játékost ha éppen quicktime gombnyomkodás fog következni. Ez igen komoly segítség, főleg az első végigjátszás folyamán, hiszen ilyenkor még nem memorizáltuk a sztorit és a történéseket, így kisebb az esélye annak, hogy valamit elrontunk, ami akár a karakterünk halálát is okozhatja.

 

A másik fontos megemlítendő dolog, hogy tanultak a készítők az előző rész hibájából, és ezúttal nincs feleslegesen hosszú, semmittevős felvezetés. Már a legelejétől kezdve fokozatosan épül fel a hátborzongató hangulat, ami természetesen itt-ott jumpscare jelenetekkel dúsít a játék, hogy aztán a végére tetőzzön az élmény. És ez az élmény valóban igen ütős lett, hiszen a fejlesztők ügyesen keresztezték a Silent Hill nyomasztó ködös városának hangulatát, a The VVitch és hasonló témájú filmek atmoszférájával. Mindezt megfejelve továbbra is minőségi grafikával és lényegesen kézre állóbb irányítással, hiszen végre nem akadnak meg karaktereink minden vacakban, és a tárgyakat is minden nehézség nélkül sikerült elsőre felvennem, nem úgy mint az elődben. Egyedül a hanghatások lettek ezúttal kicsivel vérszegényebbek, bár így sem lehet okunk panaszra, az erődben elsuhanó, neszező hangok képesek libabőrt okozni. (Fejhallgató, vagy házimozi használata ismét erősen javasolt.)

Sajnos a játékidő most is borzasztóan rövid, mindössze 4 órás. Persze a többféle befejezés, a jelenetek más-más megélése a választásaink változatossága révén, az előző részből ismert online és offline co-op (utóbbiból még mindig nincs random játékos keresés, csak barátainkkal tudunk játszani) feltornássza a játékidőt ennek sokszorosára, de még is valahol bosszantó, hogy ezúttal is röpke 4 órával szúrták ki a szemünket.

Összegezve a Little Hope bár ismét nagyon rövidre sikeredett, még is nagyszerűen komponált hangulatával, végig jól felépített sztorijával, és élvezetes, hosszas üresjáratoktól mentes játékmenetével, amit akár többed magunkkal is, többféleképpen végigvihetünk, megér egy próbát minden horror rajongó számára.20

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek aki szereti a műfajt, vagy aki még csak most ismerkedik az interaktív játékokkal.

wooltur