Cikkünkhöz szokatlan formátumot választottunk, és egyszerre szólunk a Netflixen elérhető Dirty John című true crime sorozat első két évadáról, melyek antológia-szerűen két különböző történetet mutatnak be. A címadó szélhámos, John Meehan tetteit az első évadból ismerhetjük meg, míg a második évadban a szintén elhíresült Betty Broderick-gyilkosságot adaptálták filmre a készítők.

„Igaz történet alapján” rovatunk cikkei rendszerint azt a szerepet töltik be, hogy a mélyére ásnak ezeknek a történeteknek, hogy olvasóink megismerhessék az esetek olyan részleteit is, amelyeket a belőlük készült adaptáció esetleg elnagyolt, kihagyott, átírt. A Dirty Johnnal azonban más a helyzet, és minderre nincs szükség. Az első évadban megismert, a címadó John Meehan körüli eseményeket ugyanis olyan részletességgel, pontossággal vitték filmre, hogy egy ilyen jellegű írás a spoilereken túl nem sokat tudna hozzáadni.

Serial Chillers rovatunk rendszeres olvasói számára nem titok, hogy az egyik kedvenc alműfajom a true crime, és sokszor hangsúlyozom, hogy vesszőparipám ebben a kategóriában a pontosság. Szerintem egy ilyen mű akkor igazán élvezetes, ha a hatásvadászat, vagy fogyaszthatóság céljából a készítők nem élnek az átírás eszközével, és úgy tárják elénk a történetet, ahogyan az a valóságban is megtörtént.

Dirty John

Dirty John, alias John Meehan történetét Christopher Goffard-on, egy Pulitzer-díjas újságírón keresztül ismerhettük meg, aki a Los Angeles Times kötelékében dolgozik. Dirty John címmel készített podcastjében több, mint négy órában szólaltatta meg az ügy szereplőit, akiknek célja az volt John Meehan gaztetteinek elmesélésével, hogy mások is tanulhassak az általuk elkövetett hibáikból.

Főszereplőnk Debra Newell, egy az ötvenes éveiben járó üzletasszony. Jól menő lakberendezési, belső építészeti cége volt, és már csak a szerelem hiányzott az életéből. Négy házasságából született gyerekei már felnőttek, ő pedig aggódott, hogy talán már kezd kiöregedni, és nem fog párt találni.
Online ismerkedésre adta a fejét, ahol néhány sikertelen találkozó után végre átesett egy olyan randevún is, amin igazán jól érezte magát. Partnere John Meehanként mutatkozott be, aki 55 éves, magas, kidolgozott testű és férfias arcélű volt. Pár héten belül már együtt éltek, amit hasonlóan elsietett esküvő követett. Csak jóval később kezdett fény derülni arra, hogy John Meehan, vagyis Dirty John nem az, akinek mondja magát.

Ezek alapján talán nem tűnik a világ legérdekesebb sztorijának mindez, és ha őszinték akarunk lenni, nem is az. A történet bár tartogat izgalmas fordulatokat, többnyire egy akár hétköznapi, sokakkal előforduló átverésnek is tekinthetjük. Ami mégis erősen ajánlottá teszi a sorozatot, az az, hogy nagyon magas minőségben készült el. A Dirty John gyönyörűen fényképezett, profi munka, és ami a leginkább kiemelendő, az a benne rejlő színészi teljesítmény. A John Meehan-t alakító Eric Bana bár külsőleg nem igazán (vagy csak az én ízlésemnek nem eléggé) hasonlít az általa játszott férfira, játéka egészen magával ragadó. Úgy változik át pszichopatává a képernyőn, mintha mindig is erre a szerepre készült volna. A Debra szerepében látható Connie Britton az American Horror Story első évadában lopta be magát a szívembe végérvényesen. Bár karaktere és játéka némileg egysíkúbb, őt is élvezet volt nézni, Eric Banával igazán jól működnek együtt. Juno Temple rajongói sem fognak unatkozni, Debra lányaként szintén a történet egyik fontos karaktere. (bár az ő nevét valamilyen okból kifolyólag megváltoztatták)

A Dirty John attól válik igazán izgalmassá, hogy képes a nézőt bevonni a történetbe. Ha valakit ráadásul már összehozott az élet egy olyan emberrel, amilyen John Meehan, különösen nagy hatással lehet rá.

Betty Broderick

Hasonló elismeréssel kell szólnom a második évadról is, amiben számos okos húzással éltek a készítők, bár ebben az esetben nem vagyok maradéktalanul elégedett. Betty Broderick története talán még hírhedtebb és ismertebb Amerika-szerte, így tökéletes alapanyagul szolgált, ám annak megítélése korántsem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy ezt megmagyarázhassam, rövidre fogva tekintsük át a sztorit:

Betty Broderick egy igazi sztereotíp, kaliforniai „szuperanyu” volt. Története Dan Broderickkel, későbbi férjével 1965-ben kezdődött. Mindkét fiatal hasonló neveltetést kapott: soktagú, jómódú katolikus családból származtak, ahol az volt a természetes, hogy a férfiak a kenyérkeresők, míg a nők gyerekeket nevelnek. Betty, ahogyan ő maga fogalmazott, születésétől fogva az anyaszerepre készült, és úgy látszott, ifjú férjével el is érheti álmait. Dan Broderick megismerkedésükkor orvosnak tanult, majd első gyermekük, Kim megszületése után jogi tanulmányokat kezdett folytatni, mert úgy vélte, műhibaperekre szakosodott jogászként több pénzt kereshet majd családja számára. Tanulmányai alatt, vagyis éveken keresztül Betty tartotta el őt és gyermekeiket is. Tanítónőként dolgozott, de ezen felül is vállalt plusz munkákat – házalóként árusított különböző termékeket – terhességei alatt és a gyerekek gondozása mellett is. Sokkal alacsonyabb életszínvonalra kellett berendezkedniük, mint amit megszoktak, de mindketten úgy gondolták, Dan tanulmányai valójában befektetést jelentenek a jövőjükbe.

Miután Dan ellenezte a fogamzásgátlást, és megtiltotta azt Betty-nek, a nő összesen kilencszer esett teherbe, és még négy gyermeknek adott életet (egyiküket pár nappal születése után vesztették el) az évek során. A család nem csak létszámban, anyagilag is egyre gyarapodott: Dan sikeres ügyvéd lett.

Kaliforniába költöztek egy gyönyörű családi házba, és végre megengedhették maguknak, hogy költekezzenek. A gyerekek magánórákra jártak, Betty rengeteg pénzt költött ruhákra és ékszerekre. Dan sokat dolgozott, de idővel egyre kevesebb időt töltött otthon, és elhidegült feleségétől. A helyzet tovább romlott 1982-ben, amikor a férfi megismerkedett Linda Kolkenával, akit pár hónapon belül asszisztenseként szerződtetett. A nő ekkor mindössze 21 éves volt, és roppant csinos: sokak szerint Betty „fiatalabb kiadása” volt. A feleség az első pillanattól fogva féltékeny volt a titkárnőre, és ez megmérgezte a házasságot, azonban nem volt alaptalan: bár Dan sokáig tagadta a kapcsolatot, végül 1985-ben elhagyta a családot Lindáért és benyújtotta a válókeresetet.

Minden idők egyik legromlottabb válópere lett a Broderick vs. Broderick, ami négy éven át elhúzódott. Kezdetben a gyerekek Betty-nél maradtak, azonban még az ügy kezdetén meg akarta leckéztetni az új helyzetet kiélvező férjét – tudja csak meg, milyen négy gyereket egyedül nevelni -, és egyenként a férfi házának tornácán hagyta őket. Dan kapott az alkalmon, és magánál tartotta valamennyiüket, Betty-t pedig pszichiátriai osztályra záratta egy hétre. Ez az esemény csupán a kezdete volt további négy éven át tartó tortúrájuknak, melynek jól dokumentáltan szerves része volt Betty kisemmizése, megalázása, érzelmi bántalmazása.

A válóper során sem volt sok esélye érvényesíteni érdekeit, hiszen Dan Broderick hírének köszönhetően ügyvédet sem talált, aki képviselte volna. A férj mindent befolyását latba vetette, hogy vagyonából minél kevesebbet kelljen megosztania az ekkor már gyűlölt nővel, de a legnagyobb tét a gyerekek felügyeleti joga volt – Betty számára a legnagyobb kincs.

El kell ismerni, hogy maga Betty is sokat tett ügye ellen, és valószínűleg férje ügyeskedései nélkül sem kerülhettek volna hozzá gyermekei. Trágár üzenetekkel zaklatta férjét és Lindát, többször megfenyegette őket, egy alkalommal pedig autójával bele is hajtott új házukba, értelmi és érzelmi állapota egyértelműen válságos volt, mindent elveszített, ami valaha fontos volt számára és úgy tűnt, bármire képes. A pár félelme tehát nem volt alaptalan, és 1989-ben, a válás véglegesítése után tartott esküvőjükre fegyveres őröket is szerződtettek.

Hét hónapja voltak házasok, amikor a végzetes éjszaka bekövetkezett. Betty Broderick a lányától ellopott kulccsal behatolt Dan és új felesége házába és összesen öt lövést adott le pisztolyából, amivel mindkettőjüket megölte. Tettét sosem tagadta, és még aznap feladta magát a rendőrségen. Azóta börtönben ül, szabadlábra helyezési kérelmeit 2010-ben és 2017-ben is elutasították arra hivatkozva, hogy máig sem mutat megbánást. Legközelebb 2032-ben, 85 éves korában kérelmezhet újra.

Letartóztatását, majd elítélését követően óriási visszhangot kapott az ügy, és gyilkosnak azelőtt sosem kijáró figyelmet. Betty Broderick számos újság hasábjain adott exkluzív interjúkat, a börtönből vendége lehetett az Oprah Winfrey Show-nak, csak hogy egy példát említsek. Sokan azt a nőt látták benne, aki végre rámutatott a családon belüli erőszak alattomos formáira, és tettével reményt ébresztett másokban, méltóságot mutatott nőtársainak. Mások romlott, pénzéhes, őrült nőnek látják, és személyiségének és a történetnek megosztó volta így 30 év távlatából sem csökkent, amit jól mutat, hogy minden olyan internetes felületen, ahol foglalkoznak vele, éles szóváltások folynak a kommentszekcióban.

Az első filmes feldolgozás 1992-ben készült A Woman Scorned: The Betty Broderick Story (Míg a halál el nem választ) címmel, idén pedig a Dirty John: The Betty Broderick Story világított rá újra. Mint említettem, szerintem ezt a történetet sokkal nehezebb megítélni, és bár a készítők ezúttal is Betty szemszögéből készítették el az adaptációt, látszik az őszinte igyekezet, hogy elfogulatlanak maradjanak. Ez szerencsés döntés abból a szempontból, hogy meghagyja a nézőknek saját véleményük kialakításának lehetőségét.

A második évad bár más stábbal készült, a színvonalból sem adtak alább. A jelmezek, a díszletek jól néznek ki és vicces nosztalgiával idézik meg a ’80-as éveket, ezzel adva egy kellemes könnyedséget az első epizódoknak, mialatt a néző beleszokik a látványvilágba, és már csak a színészi munkára és a cselekményre tud koncentrálni.

A főszerepben Amanda Peet-et láthatjuk, akit az első évad Eric Banájához hasonlóan kizárólag méltatni tudok. Elragadó bájjal formálta meg az őrületbe kergetett, törékeny nő karakterét. A férj, Dan szerepére választott Christian Slater azonban engem nem győzött meg; szerelmes férjként, ravasz ügyvédként sem hittem egy szavát sem, nem éreztem úgy, hogy sikerült volna megragadni a szerep lényegét. Egyetlen emlékezetes jelenete volt, amelyben Betty-t fenyegette: az általában „gonosz” szerepekben látható színésznek ez viszont tagadhatatlanul jól állt.

Kinek ajánljuk: A true crime szerelmeseinek, a szívbemarkoló drámák kedvelőinek egyaránt ajánlom ezt a magas színvonalon elkészült a sorozatot, melynek történetét az élet írta – és ettől válik igazán elgondolkodtatóvá mindannyiunk számára.

Értékelés: 10/10

Blissenobiarella