A Halloween bár ősi gyökerekkel rendelkezik, mára az egész világon elfogadott, mi több, igen népszerű ünneppé vált. A vidám jelmezek és a gyerekeknek való programok mellett azonban megőrizte „horrorfaktorát” is, amiért olvasóink körében is október 31.-e az év egyik legjobban várt napja. Ezen az éjjelen az élők és holtak világa közötti határok elmosódnak, és ördögi dolgokra kerülhet sor. A Serial Chillers rovatban ezúttal tizenhárom olyan gyilkosságot mutatunk be, amelyek Halloweenkor történtek.

 

1. Ronald O’Bryan, „a cukrosbácsi”

1974 Halloween-jén a nyolcéves Timothy O’Bryan késő este ment haza hosszúra nyúlt „csokit vagy csalunk”-portyája után. Nagy örömére saját édesapja is meglepte egy csomag cukorkával, aminek rögtön neki is esett. Perceken belül rosszul lett: hányni kezdett, és a kórházba vezető úton meghalt. A rendőrség nyomozni kezdett az ügyben, és miután gyanús lett számukra, hogy az apa ellentmondásosan, többször megváltoztatva adta elő, mi történt; kiderítették, hogy ő volt a felelős fia haláláért. Az ajándékba adott édességet ciánnal mérgezte meg. Ronald O’Bryan nagyösszegű tartozásokat halmozott fel, fiára pedig életbiztosítást kötött, amihez ily módon akart hozzájutni.

Egy évvel később bűnösnek találták, halálbüntetését pedig méreginjekcióval hajtották végre. Hiába történt azonban ez a kegyetlen történet már több, mint 40 évvel ezelőtt, sok szülő máig retteg a mérgezett cukorkáktól ezen az ünnepen.

2. John White, az őrült pap

John White zaklatott lélek volt. A felszínen egy apró michigani templom lelkésze volt, aki gondoskodott a gyülekezetről; de mialatt ellátta lelkészi teendőit, a felszín alatt gyilkosságról, erőszakról, nekrofíliáról fantáziált. Álmodozásai minden idők egyik legbizarrabb Halloween-i gyilkosságát eredményezték.

White korábban már ült börtönben gyilkosság és súlyos testi sértés vádjával, de szabadon engedték. Ekkor költözött Michiganbe egy lakókocsi parkba, ahol megismerkedett Sally Gay-el, 24 éves lányával, Rebekah-val és unokájával, Conway-el.

2012 Halloween éjszakáján White fejében valami bekattant. Átment Rebekah lakókocsijához, aki természetesen beengedte jó ismerősét, aki gyakran vigyázott a kisfiára is. A nő az életével fizetett bizalmáért, amikor a lelkipásztor egy kalapáccsal beverte a fejét, majd egy nyakkendővel megfojtotta. A holttestet a zavart férfi a park mögött erdőbe hurcolta.
Amikor visszatért, a kisfiút felöltöztette Halloween-jelmezébe, és átvitte a kisfiú apjának házába. Az anya testét mintegy húsz órával később fedezték fel. Mialatt a nyomozás zajlott, White azt kérte a gyülekezettől, imádkozzanak Rebekah-ért és családjáért.
Végül beismerő vallomást tett a rendőröknek. Elmondta, hogy mindig is szeretett volna egy hullával közösülni, ezért ölte meg a lányt – de a konkrét eseményekre nem emlékezett. Beismerésének köszönhetően csupán 56 év fegyházra ítélték, de nem sokkal a büntetés megkezdését követően cellájában felakasztotta magát.

3. Eric Matthew Copple, a lányok gyilkosa

A kaliforniai Napában élő huszonéves Leslie Ann Mazzara, Adriane Insogna és Lauren Meanza lakótársak voltak. 2004 Halloween estéjére sokat készültek, és nagyon sok gyerek be is csöngetett hozzájuk az este folyamán némi édességért. 11 óra körül döntöttek úgy, hogy ideje lefeküdni aludni, de egyikük sem gondolta, hogy azon az éjszakán lesz még egy látogatójuk.

Lauren az emeletről hallott sikolyokra riadt fel, és futott el – szó szerint az életéért. Barátait hátrahagyta, akiket a támadó halálra szúrt. A rendőrség sokáig teljesen tanácstalan volt a nyomozás során, mígnem majdnem egy évvel később – mialatt zavartalanul élte tovább mindennapi életét – a lányok egy barátja, Eric Copple feladta magát, azt állítva, hogy ő követte el a gyilkosságot. A férfi életfogytig tartó börtönbüntetését tölti, de motivációjáról, arról, hogy melyik lány volt a kiszemelt áldozat, sosem beszélt.

4. Lawrence Bittaker és Roy Norris, The Toolbox Killers

A Toolbox Killers, vagyis „szerszámosláda gyilkosok” néven elhíresült páros történetével külön cikkben is érdemes lesz a rovatnak foglalkoznia, ugyanis két notórius gyilkosról van szó, akik sorozatgyilkosságuk révén elnyert gúnynevüket annak köszönhették, hogy rémtetteiket olyan, minden háztartásban előforduló eszközökkel követték el, mint például fogóval, kalapáccsal.
1979-ben mintegy öt hónap leforgása alatt öt fiatal nővel végeztek Kalifornia déli részén. Bűntetteikre módszeresen felkészültek, gyakoroltak rá. Áldozataikat megerőszakolták, megkínozták majd megölték. Holttesteiket egyszerűen eldobták a környező kietlen vidéken.

Utolsó áldozatuk, Shirley Ledford egy Halloween-partyról tartott hazafelé, amikor sajnálatos módon Bittaker és Norris vette fel stoppolás közben. A lány ugyanúgy járt, mint az előző négy áldozat, de ezután több gyilkosságot már nem tudott elkövetni a páros. Szerencsére egy barátjuk feladta őket. Bittakert halálra ítélték, de a folyamatos fellebbezések miatt sosem került rá sor, Norrist pedig életfogytiglanra (mert együttműködést mutatott a hatóságokkal). Mindkét férfi természetes úton halt meg 2019-ben illetve 2020-ban.

5. Gerald Turner, a gyilkos pedofil

Cikkünk talán legszomorúbb története a mindössze kilencéves Lisa French halálát meséli el. 1973 Halloween estéjén, mint az ő korában minden gyerek, a szomszédságot rótta „csokit vagy csalunk” felkiáltással édességeket gyűjtve. Szerencsétlenségére besétált egy ragadozó barlangjába.
Amikor Gerald Turner – közeli szomszédjuk – házához ért, az ajtót nyitva találta, így a kislány bement a házba. Ahogy belépett, Turner megragadta és a hálószobába hurcolta, ahol megerőszakolta, majd megfojtotta kilencéves áldozatát. A holttestét és ruháit szemeteszsákokba rejtette.

Nagyjából 1500 fős keresőcsapat szerveződött a kislány megtalálására. A rendőrség minden ajtón bekopogtatott, hátha valamelyik szomszéd fontos információval bír az estéről. Így találkoztak először Gerald Turnerrel, akiről ekkor már tudták, hogy volt korábban is szexuális bántalmazással kapcsolatos ügye. A férfi előadott egy történetet arról, mit csinált aznap este, de következetlenségei azonnal gyanússá tették a hatóságok szemében.

Lisa French-et november 4.-én találták meg, a nyomozás pedig tovább zajlott. A következő év márciusában Turner mintát adott ágytakarójából és saját hajából, melyek megegyeztek a holttesten felleltekkel. Turner ettől fogva őszintén beszélt, és beismerte, hogy kegyetlenül megerőszakolta a kislányt, de tagadta, hogy megfojtotta volna. Azt állította, szerinte a nemi erőszak okozta sokk és sérülései okozták halálát. 38 év börtönbüntetésre ítélték, de 1998-ban szabadon engedték. Öt évvel később azonban újra börtönbe került, mert megszegte a szabadlábra helyezés szabályait.

1992-ben róla neveztek egy jogszabályt, „Turner törvényét”, melyet kifejezetten az ő ügyében született petíciók inspiráltak. A lényeg abban fogalmazható meg, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy olyan bűnözők esetében, akiket szexuálisan erőszakos személynek ítélnek, börtönből való szabadulásukat követően magas biztonsági fokozatú mentálhigiénés intézményekben helyezzenek el. Valószínűleg ez vár a jelenleg 70 éves férfira a jövőben: meghallgatását a COVID-19 miatti többszöri elhalasztás után 2020.október 29.-én tartják.

6. Michael Skakel, „a Kennedy”

1975-ben a tizenötéves Martha Moxley a connecticuti Greenwichben található jómódú családok által lakott környéken egy szomszédjuknál, a Skakel-családnál tartott jelmezes bulin vett részt október 30.-án. A résztvevők beszámolói szerint az este folyamán flörtölt, majd csókolózott is a házigazda gyerekek egyik tagjával, Thomas Skakellel. Ekkor látták őt utoljára.

Másnap reggel holttestét családja házának udvarán találták meg. Marthát levetkőztették, de szexuális erőszak nem történt. Egy golfütővel – melynek darabjait megtalálták körülötte – agyonverték.

Bár Thomas Skakel másokkal egyetemben gyanúsítottá vált az ügy nyomozása közben, a hatóságok senkit nem tudtak hivatalosan is megvádolni a gyilkossággal. Az ügy médiaszenzációvá vált, különösen azért, mert a Skakel-családot rokoni szálak fűzik a Robert F. Kennedy-hez. Számos könyv jelent meg a gyilkosságról, és a megannyi találgatás mind Thomas Skakelt, illetve öccsét, Michael Skakelt gyanúsította, akiknek alibijük az estére igen gyenge volt. (Michael azt állította, egy fa mögül kukkolva maszturbált) Évek, majd évtizedek teltek el a gyilkosság óta, és a két fiú lassan férfi lett.

A Skakel-gyerekek heten voltak testvérek, és anyjuk 1973-ban bekövetkezett halála után apjuk elhanyagolta nevelésüket. Töméntelen mennyiségű zsebpénzzel gazdálkodhattak, és gyakorlatilag teljesen felügyelet nélkül maradtak. Michael igen korán rossz útra tért, iskolai érdemjegyei leromlottak, inni kezdett, és csak a húszas évei végére, megannyi elvonókúrát követően vált józanná. Megházasodott és gyermeke is született, mire az ügyet újra megnyitották.

Időközben Thomas és Michael is többször változtattak vallomásukon, de a kép lassan összeállt a nyomozók számára annyira, hogy úgy érezzék, Michael Skakelt megvádolhatják a gyilkossággal – aki ráadásul két korábbi iskolatársa vallomása szerint be is vallotta nekik tettét, dicsekedve, hogy mivel „ő egy Kennedy”, meg fogja úszni azt.
A gyilkosság idején szintén tizenötéves Michaelt 2002-ben bűnösnek találták és 20 év börtönbüntetésre ítélték, ám az ügy máig sem ért véget. A folyamatos jogi útvesztőkben való bolyongásnak, a dörzsölt ügyvédeknek, az ügy alapvetően gyenge lábainak és a hatalmas közérdeklődésnek köszönhető újabb és újabb fellebbezések, újratárgyalások zajlanak. Az ügy legújabb felülvizsgálata 2020. július 24.-én kezdődött.

7. Rodney Peairs, aki csak jogosan védekezett

1992-ben, Yoshihiro Hattori cserediák volt Japánból Louisianában. Élete első igazán amerikai Halloween-partijára igyekezett, ám sosem ért oda. Mivel ismeretlen volt még a városban, nehezen talált oda a megadott címre. Amikor hosszú bolyongás után úgy érezte, megtalálta a keresett házat, bekopogott. Mivel senki nem nyitott ajtót, visszasétált a kocsijához. Ekkor az ajtó hirtelen kinyílt, Hattori pedig közölte, hogy a bulira jött. Válaszul az ajtóban álló férfi rákiabált, hogy álljon meg, de a japán fiú valószínűleg félreértette, mert tovább ment az ajtó felé. A ház tulajdonosa ekkor mellkason lőtte, és már nem tudták megmenteni.

Yoshihiro Hattori rossz címen járt. A ház tulajdonosa, Rodney Peairs azt vallotta, hogy megijedt, és azt hitte, hogy a fiú birtokháborítást követ el, rossz szándék vezérli. Emberöléssel vádolták meg, és mivel a bíróságon az ún. „castle doctrine”-ra hivatkozott – vagyis a tulajdon/lakóhely jogos védelmére, aminek értelmében bizonyos körülmények között akár aránytalan erővel (akár halált okozva) is megvédheti magát az adott személy, következmények nélkül -, felmentették.

Az ügy jelentős hullámokat keltett – elsősorban Japánban, ahol a kulturális különbségekből adódóan az amerikai fegyverviselési szabályok jóformán értelmezhetetlenek; viszont máig rengeteg japán fiatal megy az Egyesül Államokba továbbtanulni, így a szülők aggodalma érthető. Az eset után különböző útmutatók jelentek meg a japán fiataloknak címezve, hogy „hogyan kerüljék el, hogy Amerikában megöljék őket”, többek között olyan tanácsokkal, hogy növesszenek szakállt, mert akkor inkább latin származásúnak nézik majd őket.

8. Matthew Foerster, az erőszaktevő

2011-ben a kanadai Armstrongban a 18 éves Taylor Van Diest zombinak öltözve lépett ki otthonából, és indult barátaihoz egy Halloween-partira. Útja egy elhagyatott környéken vezetett át, ahonnan küldött egy sms-t egyik barátjának, hogy nagyon megijedt, és úgy érzi, valaki követi. Senki nem hallott róla többé.

Másnap találtak rá: a lányt brutálisan megverték és fojtogatták, súlyos fejsérülései voltak. A környéken lakók azt állították, hallották sikolyait, de mivel Halloween estéje volt, nem tulajdonítottak neki jelentőséget. Kórházba szállították, ahol hamarosan elhunyt.

A rendőrség a nyomokból megállapította, hogy támadója valószínűleg meg akarta erőszakolni, de a lány megpróbálta megvédeni magát. Az áldozat körmei alól nyert DNS-minta eredményeként letartóztatták Matthew Foerstert, ám erre csak a következő év áprilisában kerülhetütt sor, a férfi ugyanis mindaddig rejtőzködött.
A gyilkos állítása szerint Taylor halála baleset volt. A lány beleegyezett a szexuális együttlétbe, azonban hirtelen meggondolta magát. Ekkor a földre döntötte őt, amikor véletlenül beütötte a fejét egy vascsőbe. A bíróság nem hitt neki, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A tettes apját szintén három év börtönnel büntették, amiért segédkezett fia rejtőzködésében.

9. Joan Rabel, Goldyne Pizer, Betty Fabiano – leszbikus gyilkosok?

1957 Halloween éjszakáján Peter és Betty Fabiano lefeküdtek aludni, amikor úgy vélték, már nem fog több gyerek becsengetni hozzájuk aznap este. Az éjszaka közepén azonban megszólalt a csengő Los angelesi otthonukban. Peter felkelt az ágyból, még cukorkát is vitt az ajtóhoz, de kissé kelletlenül nyitotta ki azt: „Nincs ehhez már egy kicsit túl késő?”. Az ajtóban egy maszkot viselő nő állt, aki csupán annyit válaszolt „Nem”, és ráemelte kezét, ami egy papírzsákba volt rejtve, majd mellkason lőtte a ház urát, aki azonnal eszméletét, később életét vesztette.

Az elkövető Goldyne Pizer volt, aki a gyilkosság után az autóhoz rohant, amelyben társa, Joan Rabel várt rá. A két nő észrevétlenül távozott, elégette ruháit, és visszaszolgáltatta a kölcsönkért autót a tulajdonosának. Másnap a gyilkos fegyvert Pizer egy bérelhető szekrényben rejtette el.

Betty Fabiano a lövést meghallva lerohant a földszintre, ahol a földön fekve találta férjét. Kórházba szállíttatta, de már nem tudtak rajta segíteni. A támadás utáni napokban Betty annyira zaklatott volt, hogy folyamatosan nyugtatókat kellett kapnia. Mikor végre kihallgatható állapotba került, a rendőrök kérdésére azt válaszolta, hogy szerinte Joan Rabel, egy barátjuk akarhatta megölni a férjét.

A hetek múltak, és a rendőrség nem igazán jutott előrébb az ügyben, azonban végül a nyomok elvezették őket Goldyne Pizer bérelhető szekrényéhez, és abban a pisztolyhoz, melyről ballisztikai vizsgálatokkal kimutatták, hogy az volt a gyilkos fegyver. Pizert letartóztatták, aki azonnal bevallott mindent, és elmondta, hogy Joan Rabel volt az, aki rávette a gyilkosságra – ő maga nem is ismerte Fabianót.

A vallomások végül feltárták az igazságot: Joan Rabel Peter Fabiano alkalmazottja volt, és amikor a házaspár közös élete megromlott, Betty Fabiano nála keresett vígaszt. A két nő egy ideig romantikus viszonyt ápolt egymással – amit ráadásul nem is titkoltak, pedig ez még az ’50-es évek Los Angelesének is egy kicsit „túl progresszív” volt. Amikor Betty úgy döntött, mégis rendbe hozza a házasságát, Peter visszafogadta; Joan pedig ekkor találkozott Goldyne-nal, akinek telebeszélte a fejét azzal a nem teljesen alaptalan váddal, hogy Peter milyen borzasztó ember.

Joan Rabel és Goldyne Pizer egyaránt 5-5 évet töltöttek börtönben. A valódi indíték sosem derült ki. Betty Fabianót sosem gyanúsították semmivel.

10. Johnny Frank Garrett, az ártatlan

1981. október 31.-én Tadea Benz katolikus apácát holtan találták a texasi Amarillo-béli Szt. Ferencről elnevezett kolostorban, ahol élt. Holtteste meztelen volt, arcát vér borította. Nővérei kihívták a rendőrséget, akik több bizonyítékot is felleltek, többek között egy kést az ágy alatt, és egy másik kést is az utcán. A boncolás feltárta, hogy az apácát brutálisan megerőszakolták, megverték. Halálának közvetlen oka a kézzel való fojtogatás volt, számos szúrt sebe mellett.

A rendőrség egy fiatal férfit, a 17 éves Johnny Frank Garrett-et tartóztatta le, aki az utca túloldalán lakott. Egy szemtanú vallomása szerint látta őt a kérdéses estén a kolostor irányából elfutni, a fellelt kés pedig megegyezett az otthonában találtakkal. Bár ártatlannak vallotta magát, bűnösnek találták, és az akkor már 28 éves Johnny-t 1992-ben végezték ki. Állítólagos utolsó szavai elhíresültek: „Szeretném megköszönni a családomnak, hogy szeretett és gondoskodott rólam. Mindenki más megcsókolhatja a seggem, mert ártatlan vagyok.”, azonban ez csupán nem bizonyított legenda, a jegyzőkönyvek szerint megtagadta az utolsó szó jogát.

Halálát követően az eset komoly viták alapját képezte a halálbüntetés ellenzői körében. Johnny Frank Garrett egy komoly mentális kihívásokkal küzdő, súlyosan bántalmazott fiú volt. Mostohaapja rendszeresen megverte és megerőszakolta, és pornófilmekben való szereplésre kényszerítette kisfiú korától kezdődően. A családban megismerte az alkoholt és a drogokat mindössze tízévesen, és többek között hígítót is rendszeresen fogyasztott, ami az agyat egyik leggyorsabban pusztító kábítószer. Ezeket a tényeket a bíróság nem ismerhette meg, amikor ítélkeztek ügyében.

Nagyjából egyidőben Tadea Benz meggyilkolásával, egy másik idős hölgyet is meggyilkoltak a környéken. A hatóságok arra jutottak, hogy a két eset annyira hasonló körülményekkel bír, hogy jó eséllyel azonos volt az elkövető. 2004-ben DNS bizonyítékon keresztül ehhez a második ügyhöz tudtak kötni egy kubai származású erőszaktevőt, Leoncio Perez Ruedát.
Mindez még inkább elgondolkodtatja a Garrett-et ártatlannak hívőket, elsősorban egy Jesse Quackenbush nevű texasi ügyészt, aki dokumentumfilmet forgatott az ügyről The Last Word címmel.

11. Curtis Sterling, a tojásdobáló

Halloween estéjén a tojást dobáló fiatalok látványa megszokott, és rendszerint ártalmatlan csínytevésként fogják fel az emberek, ami után másnap takaríthatnak. Nem így New Yorkban, ahol az elmúlt évtizedek alatt huszonnégy súlyos, illetve halálos sérülést okozott a tojásdobálást követően elharapódzó erőszak. A New yorki rendőrök komolyan veszik a problémát, felhívják a boltosok figyelmét, hogy Halloween közeledtével kiskorúaknak ne értékesítsenek tojást, illetve borotvahabot.

Az alig 21 éves bronxi lakos, Karl Jackson nem szeretett Halloweenkor kimozdulni, veszélyesnek tartotta. 1998-ban barátnőjével kilenc éves kisfiukért indultak, aki egy zsúron vett részt, amikor az utcán fiatalok egy csoportja tojásokkal dobálta meg az autójukat. Jackson kiszállt a kocsiból, rákiabált a csínytevőkre, hogy hagyják abba, veszekedés kezdődött. Amikor visszaült a kocsiba a banda egyik tagja, a 17 éves Curtis Sterling egy lőfegyvert vett elő, és egyszer húzta meg a ravaszt: fejbe lőtte Mr. Jacksont, aki azonnal meghalt.

A fegyver törvénytelen birtoklásáért, és a gyilkosságért összesen húsz év börtönbüntetésre ítélték Sterlinget, melynek letöltése alatt minden Halloweenkor kapott egy képeslapot: „Örülök, hogy még mindig ott vagy.” A lapokat Karl Jackson édesanyja küldte.

12. William Liske, a bűnbánó

2010-ben a 16 éves Devon Griffin apjánál töltötte a Halloweent, és valószínűleg ez mentette meg az életét. Másnap reggel hazaugrott átöltözni, majd templomba ment – e rövid idő alatt csupán mostohatestvérével futott össze, William Liske-kel, aki éppen mostohaapjuk kocsijába pakolt. A templom után hazaérve videojátékokkal töltötte az idejét, de hamarosan feltűnt neki, hogy a ház nagyon csöndes. Keresni kezdte családtagjait, és mostohaapja holttestét találta meg a hálószobában, csurom véresen. Devon pánikba esett, és azonnal telefonált nagynénjének, aki később a rendőrséget is értesítette. A család többi tagját, az anyát és a 23 éves Derek Griffint szintén holtan találták. William Liske ekkor már messze járt.

A nyomozás során bebizonyították, hogy William volt a gyilkos, aki elsőként testvérükkel végzett egy kalapáccsal, majd apjukat ötször meglőtte. Ezt követően mostohaanyját megerőszakolta majd vele is végzett.
William Liske-t elfogták, és mivel beismerő vallomást tett, elkerülte a halálbüntetést, életfogytig tartó börtönbüntetésért cserébe. Bocsánatot kért tetteiért, mentális problémáira és a sátánra hivatkozott. 2015-ben holtan találták az akkor 29 éves férfit a cellájában, a hivatalos vizsgálat szerint öngyilkosságot követett el.

13. Egy megoldatlan ügy

1981 Halloweenjén történt egy brutális gyilkosság New Yorkban. Manhattani stúdiólakásában végeztek a fotós Ronald Sismannel és Elizabeth Platzmannel, aki mindössze 20 éves volt. Mindkét áldozatot súlyosan megverték, majd közelről tarkón lőtték őket egy-egy golyóval. A tettes a lakást teljesen felforgatta, de látszólag nem hiányzott semmi.

A rendőrség gyanúja szerint a rablás volt a támadás indítéka, azonban zavarba ejtő, hogy Mr. Sisman valószínűleg ismerte a tettest, ugyanis erőszakos behatolásnak nem volt nyoma.
Az ügy mindmáig megoldatlan maradt.

 

 

Blissenobiarella