Az utóbbi évtizedben bár egymást érik a Stephen King-adaptációk nem csak sorozatokként, de még hollywoodi produkciók formájában is, olykor érdemes elővenni egy-egy régi, kevésbé hype-olt darabot is, már csak azok kedves, poros bája miatt is. Ilyen a Stephen King forgatókönyvéből készült, Dino De Laurentiis-produkció, a Macskaszem is.

A film antológia-szerűen három különböző történetet mesél el, melyekben az összekötő kapocs egy macska. A Macskaszemhez eredetileg készült egy bevezetés is, amelyben kiderültek a macska indítékai és szerepe a történetekben – de végül ezt túl butácskának címkézték, és kivágták a végleges verzióból, ami egy igen zavaros koncepciót eredményezett. A cselekményhez Stephen King két novelláját használta fel, melyek az Éjszakai műszak című kötetben (melyet az Európa kiadó idén ad ki újra) jelentek meg elsőként 1978-ban. A Leszoktató Rt. és A párkány című történetekhez King a harmadikat a film kedvéért írta.

A Leszoktató Rt. története (amit a Tales from the Darkside sorozatban is feldolgoztak) egy férfi szeretne leszokni a dohányzásról, és barátja tanácsára egy erre szakosodott céghez fordul segítségért. A Leszoktató Rt. különleges módszereket alkalmaz: részletes adatfelvételt követően megfigyelik ügyfeleiket a nap 24 órájában, és ha csak egyszer is rágyújtanak, megkínozzák valamelyik családtagjukat. Ha másodszor is elgyengülnek, a kínzások fokozódnak, végül ha 30 napon belül sem sikerül megszabadulni káros szenvedélyüktől, megölik az ügyfelet. A James Woods által alakított férfi nem igazán akarja bevállalni ezt a radikális „kezelést”, de nem hagynak neki választást. Minden dohányos el tudja képzelni, milyen nehéz napok várnak rá, és még felesége és kislánya szeretete sem tudja átsegíteni, végül megpróbál titokban rágyújtani. A Leszoktató Rt. emberei előtt azonban nem marad titokban…

A párkányb főszereplői egy féltékeny – nem mellesleg bűnöző életű – férj, és egy teniszedző, aki összeszűrte a levet az asszonnyal. A Kenneth McMillan (Dűne, A stepfordi feleségek) alakította férj arra kényszeríti a szépfiú Robert Hays-t, hogy a felhőkarcoló őrületes magasságában húzódó kb. 15 centi széles párkányon megkerülje az épületet. Ha megteszi, viheti a nőt, azonban ha kudarcot vall, annak nem lesz jó vége. Mint az kiszámítható, a férfi úton-útfélen megnehezíti a teniszes dolgát, és a végkifejletben jelentős szerepet kap az a bizonyos macska is.

A harmadik történetben, amelyet King a film kedvéért vetett papírra, az előző kettővel ellentétben a misztikus elemek dominálnak. A film során a macska mindvégig egy kislányt keresett, akit ezúttal megtalál: Amanda (Drew Barrymore, A tűzgyújtó) pedig szülei ellenkezése ellenére befogadja a cicát. Amikor leszáll az éjszaka, Amanda szobájában megnyílik egy kapu, amelyen keresztül egy szörny érkezik, hogy a kislányban kárt tegyen, de a macska elkergeti. A harcuk körül kialakult pusztítást látva a szobában a szülők a macskát okolják, ezért megpróbálnak megszabadulni tőle – nem hisznek lányuknak, hogy éppen ő, Tábornok volt az, aki megvédte őt. Másnap éjszaka a szörny újra támad…

A Macskaszem a maga idejében viszonylag kedvező kritikákat kapott, a The New York Times a legjobb King-adaptációnak tartotta az 1976-os Carrie óta.  (pedig időközben olyan címek jelentek meg, mint a Ragyogás, a Cujo, A holtsáv, A kukorica gyermekei, A tűzgyújtó…) A rémmesék könyvéhez hasonlóan ez a film is King humoros oldalát mutatja meg, jól ötvözve a horrortörténeteket a komédiával. Az alakítások közül talán csak James Woods-t tudnám kiemelni (mert ő a szívem csücske), ő rendkívül jól hozza a dohányzásról való leszokás közbeni „mental breakdown-t”. A rendezői munka ma már igencsak idejétmúlt, ennek ellenére is a film meglepően jól öregedett, ami nagyban köszönhető Alan Silvestri zenéjének (egyes források megjegyzik, hogy ez az egyetlen horrorfilm, amiben közreműködött, én hozzátenném a kitételt, hogy csak akkor, ha a Predator-t nem tekintjük annak).

Kinek ajánljuk: Felhőtlen szórakozást ígérő horrorkomédia, amit elsősorban King-fanok ne hagyjanak ki, de bárki másnak is kellemes borzongást nyújthat, ha valami súlytalanra vágyik.

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella