A Serial Chillers nem először merészkedik gyilkos párok történetét körüljárni, melyek különleges párkapcsolati dinamikájukat tekintetbe véve sokszor még mélyebb borzalmakat rejtenek, mint a magányos elkövetőké. A legtöbb esetben ilyenkor az áldozataikon felül a kapcsolat egyik tagja maga is áldozatnak tekinthető, akit a dominánsabb fél vesz rá a szörnyűségek elkövetésére; de ahogyan a West házaspár, vagy a Moors-gyilkosságok esetében is történt, olykor nehéz kideríteni, valójában mennyire állt a másik fél befolyása alatt a gyengébbnek tűnő szereplő. Nincs ez másként jelen történetünkben sem: Karla Homolka és Paul Bernardo sokáig olyan tökéletes képet sugároztak magukról, hogy amikor rémtetteikre fény derült, a sajtó gyakran hivatkozott rájuk „Barbie és Ken”-ként.
Paul Bernardo
Bernardo gazdag, ám rosszul működő családba született. A családi üzletet ugyan apja, Kenneth már otthagyta, és könyvelőnek állt, a másik családi hagyománnyal, az asszonyveréssel ő sem hagyott fel. 1960-ban kötött házasságuk Marilyn Eastmannel hamar megromlott, és a nő második gyermekük születését követően egy korábbi fiújával kezdett újra randevúzni. Tőle esett teherbe, és adott életet 1964-ben Paul Kenneth Bernardónak. A férj elnéző volt Marilyn viszonyával szemben, és elfogadta a gyermeket sajátjaként.
Az apa, Kenneth Bernardo 1975-ben elítélt gyermekmolesztálóvá vált, és saját lányával is kikezdett. Ezt Marilyn nem bírta elviselni, depresszióba esett, rettenetesen elhízott, többé nem törődött a házzal és viszavonult a családi élettől: scarborough-i otthonuk alagsorába költözött (hogy ezt önszántából tette-e, arról megoszlanak a vélemények). Az idősebb gyerekeket nagyon megviselte megromlott családi életük, de a kis Paulra mintha nem is lett volna semmilyen hatással. Mindig jókedvű volt, sokat mosolygott. Jóképű, kedves gyerek volt, elbűvölte az ismerősöket és az idegeneket egyaránt. Mindenki tökéletesnek látta: udvarias, jól nevelt, jó tanuló, kedves fiú, aki roppant jól mutatott a cserkész egyenruhájában.
Tizenhat éves korában egy elharapódzott családi vita hevében az anyja elárulta neki, hogy akit apjaként ismer, nem a valódi nemzője. Paul iszonyodott a gondolattól, és attól fogva anyját nyíltan „ribancnak” és „kurvának” nevezte.
Iskolái elvégzését követően Paul az Amway-nek kezdett dolgozni, egy egészséges életmódra és szépségápolásra szakosodott multi-level marketing rendszerben dolgozó, vásárlásösztönző módszereiről elhíresült, óriási forgalmat bonyolító cégnél. Bernardót inspirálta az eladási technikák fejlesztése, számos önsegítő könyvet és kazettát vásárolt össze a „hogyan legyünk sikeresek” kérdéskörben. Ő és barátai a szórakozóhelyeken felcsípett lányokon gyakorolták módszereiket, és elég jól ment nekik. Időközben Paul beiratkozott a Torontói Egyetem scarborough-i tagintézményébe, ahol számvitelt tanult, és erre az időszakra tehető, hogy szexuális fantáziái sötétté váltak. Élvezni kezdte, ha nőket nyilvánosan megalázhat, és barátnőit, akikkel ez időben együtt járt, gyakran megverte.
Karla Homolkával 1987-ben ismerkedett meg, és a vonzalom rögtön nyilvánvaló volt kettejük között. Korábbi barátnőivel ellentétben Karla „támogatta” szadista szexuális szokásait, amivel valószínűleg elősegítette, hogy Paul az elhíresült „scarborugh-i erőszaktevővé” váljon.
Karla Homolka
Karla Leanne Homolka három nővér közül a legidősebb volt, húgai Lori és Tammy voltak a család szeme fényei. A csehszlovák származású apa, Karel, Kanadába vándorolva ismerte meg későbbi feleségét, Dorothy-t. A család az Ontario-béli St. Catharines-ben élte teljesen átlagos életét. Karla egészen kiskorától kezdve vonzotta a város tekinteteit. Gyönyörű kislány volt, egy valódi hercegnő, aki már ekkor is pontosan tudta, mit akar, és el is érte azt. A felszín alatt akaratos természete olykor kegyetlenséggel párosult már fiatal korában is.
Személyisége középiskolás évei alatt sem változott sokat. Nem fordult extrémitások felé, de vágyai nem voltak hétköznapiak. Lázadó természetű volt, csinos és népszerű, egy klikk vezéralakja. Már ekkor is érdekelte a „sötét oldal”. Már a középiskola alatt egy állatorvosi rendelőben kezdett dolgozni asszisztensként, és később is ebben az állásban maradt.
Az első találkozás
Karla és Paul egy scarborough-i étteremben ismerkedtek meg egymással 1987. október 17.-én. Karla és barátnője egy állatgyógyászati konferencián vettek részt. Egyik este a vacsoraasztalnál csatlakozott hozzájuk Paul és egy barátja, azzal a céllal, hogy a lányokat felcsípjék.
Az ekkor 17 éves Karlát azonnal levette a lábáról a sármos és jóképű, 23 éves Paul. Az este a lányok szobájában folytatódott, és a pár azonnal egymásra talált szexuális értelemben is. Barátaik előtt szexeltek aznap este, nem törődve velük, csak egymásra koncentrálva.
Valósággal egymás megszállottjaivá váltak. Paul kényeztette Karlát, virágokkal, ajándékokkal halmozta el, Karla pedig szerelmesleveleket írt neki. Alig két hónap elteltével Karla már bemutatta szüleinek Pault, és alig két év múltán el is jegyezték egymást. Kapcsolatuk a felszínen átlagos, bohókás szerelemnek tűnt, de valójában sötét titkokat őriztek.
Paul Karla mellett végre kiélhette vad szexuális fantáziáit, együttléteik a BDSM széles spektrumán mozogtak. Visszatérő elem volt, hogy eljátszották, hogy Paul erőszakot tesz Karlán. Fontos megjegyeznünk, hogy Karla mindebben éppúgy örömét lelte, az első pár bilincset éppen ő szerezte be. Nem csak szexuális életükben volt azonban Paul a domináns fél, hanem minden más aspektusban is uralkodott Karlán: bármilyen felháborító, borzasztó kéréssel állt elő, a nő bármit teljesített számára.
Mindent a szerelemért
Megismerkedésük után 3 évvel Karla és Paul az esküvőre készültek. Karla családja szerette Pault, ideális férjjelöltnek tartották. A pár sokáig leírhatatlanul boldog volt, hogy egymásra találtak, de idővel kapcsolatukba befészkelte magát a féltékenység.
Pault nagyon zavarta, hogy Karla már nem volt szűz megismerkedésükkor. Egy szűzlányra vágyott, és Karla kishúgára, az ekkor 15 éves Tammy-re esett a választása. Kezdetben Karlának nem tetszett, hogy Paul olyan sokat legyeskedik húga körül, és féltékeny lett rájuk. Paul azonban elmagyarázta Karlának, hogy mivel az ő szüzességét nem vehette el, kötelessége lehetővé tenni számára, hogy Tammy-t megkaphassa. Tammy-nek nem kell az egészről tudnia. Valamilyen beláthatatlan módon ez a gondolatmenet logikusnak tűnt mind Paul, mind pedig Karla számára, mi több, egyetértettek abban is, hogy az eseményt videóra kell rögzíteni – elvégre mindenki így örökíti meg a fontos emlékeket. Nem nehéz elképzelnünk, hogy Karla még örült is, hogy bosszút állhat csalfa kishúgán, aki kacérkodni mert az ő szerelmével.
Karla állatklinikai munkája révén rendelkezett némi ismerettel az állatokon használt nyugtatókról és altatókról, így kiszámolta, hogy mennyire lenne szükségük ahhoz, hogy annyira kiüssék Tammy-t, hogy Paul megerőszakolhassa. A halotán mellett döntött, ami egy általánosan használt altató- és érzéstelenítőszer az állatgyógyászatban.
Karla nem akarta, hogy Tammy-nek baja essék (valamiért arra nem gondolt, hogy a nemi erőszak mit jelent), azt szerette volna, ha békésen átalussza a karácsony estét, amikor a legnagyobb ajándékként átnyújtja őt Paulnak. Mindent átgondolt és eltervezett – jó eséllyel ez a valaha volt legátgondoltabb szexuális erőszaktétel.
1990. december 23.-a volt a nagy nap. Paul új kamerájával lefilmezte a Homolka-szülőket, a lányokat és a ház karácsonyi dekorációját, jó hangulatban telt az este. Vacsora után Paul és Karla itallal kínálták Tammy-t, amibe nyugtatót kevertek. Az alkohol és a gyógyszerek együttes hatása gyorsan jelentkezett, és Tammy hamarosan elaludt a kanapén. Amint a család többi tagja aludni tért, Paul és Karla végre elkezdhették tervük megvalósítását. Karla a folyékony állagú halotánt egy ruhára öntötte, amelyet Tammy arcára fogott, ügyelve arra, hogy elegendő levegőhöz jusson, és rendszeres időközönként ellenőrizte a légzését. Paul a kezében fogta a kamerát, mialatt megerőszakolta a lányt, és időnként ráparancsolt Karlára, hogy milyen szexuális fogásokat alkalmazzon kishúgán. Az egész esetnek ez talán a legmegdöbbentőbb aspektusa: Karla Homolka nem csupán hozzásegítette Pault ahhoz, hogy megerőszakolja a húgát, hanem ő maga is erőszakot tett rajta.
Tammy hirtelen, még mindig öntudatlanul, hányni kezdett. Karla úgy tett, ahogyan az állatklinikán tanulta, de sikertelen volt, Tammy megfulladt. Amatőr próbálkozásaik újraélesztésére kudarcot vallottak, úgyhogy a pár felöltöztette a lányt, elrejtették a gyógyszereket és a kamerát, majd hívták a mentőket. A szülők csak a mentőautó szirénájára ébredtek fel, és mindenki azt hitte, baleset történt: Tammy túl sok alkoholt fogyasztott, és ez vezetett fulladásos halálához. Az arcán látható égési sebeket – melyeket az odaszorított halotános rongy okozott – arra fogták, hogy elesett és a szőnyeg felhorzsolta a bőrét. Az esetet nem vizsgálták a hatóságok, és csak a páros évekkel későbbi letartóztatásakor derült fény rá, hogy ők okozták a kislány halálát.
A gyilkosságok
Tammy Homolka, Leslie Mahaffy és Kristen French
Tammy halálával Paul „szívében” betöltetlen űr maradt, Karla pedig a megszállottságig boldoggá akarta tenni szerelmét, szó szerint: bármilyen áron. Elköltöztek a nő szüleinek házából, és sötét szexuális életük ekkor újabb, borzalmas elemekkel bővült: gyakran Tammy fényképét nézegették aktus közben, vagy szerepjátékként Karla eljátszotta, hogy ő Tammy. Hamarosan azonban már ez is kevés volt, és utánpótlás után kezdtek nézni.
Karlának eszébe jutott az ideális jelölt, egy nagyon fiatal és szűzies viselkedésű lány. Ráadásul még Tammy-re is hasonlított. A lány nevét nem hozták nyilvánosságra, ezért mindenhol az ismeretlen nevű áldozatra utaló Jane Doe néven emlegetik. Jane felnézett Karlára, példaképeként tekintett rá, így örömmel fogadta el a meghívást Karla és Paul otthonába, ahol vacsora és órákon át tartó kellemes beszélgetés várta. Karla, aki nászajándékul szánta a lányt Paulnak, édes likőrökkel itatta a lányt, amikbe nyugtató tablettákat kevert. Amikor Jane elvesztette az eszméletét, Karla Pault hívta és átadta az ajándékot. Paul először szóhoz sem jutott a meglepetéstől, de aztán aggódni kezdett, hogy ugyanaz történik majd, mint Tammy esetében, és a lány rosszul lesz. Karla biztosította róla, hogy ura a helyzetnek. Ezután mind a ketten megerőszakolták Jane-t, amit mindvégig videón is rögzítettek. Amikor végeztek, Karla megfürdette és ágyba fektette a lányt, akinek másnap reggel fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele, csak nagyon rosszul érezte magát.
Bár Paul a felszínen nagyon hálásnak tűnt a váratlan nászajándékért, valójában kétségek gyötörték, hogy valóban jó ötlet-e feleségül vennie Karlát. Elvégre már 21 éves is elmúlt, kezdett megöregedni, és egyre távolabbra került a szüzességétől, amire Paul valójában vágyott. Dilemmája ellenére végigvitte, amit elkezdett, és a pár összeházasodott egy óriási, fényűző szertartás keretében. Paul az esküvő minden részletét maga koordinálta Karla 2000 dolláros ruhájától a frizuráján át a vacsorára felszolgált ételekig. Azt is kikötötte, hogy Karla esküjében szerepeljenek a „szerelem, becsület és engedelmesség” szavak. Paul a fényűzésre befektetésként tekintett, mert úgy vélte, minél nagyobb a luxus, a 150 fős vendégsereg annál adakozóbb kedvű lesz az ifjú párnak: 50.000 $-os bevételt várt az eseménytől.
Mindössze két héttel a nagy esemény előtt követték el második gyilkosságukat. Áldozatuk, Leslie Mahaffy zűrös életű tinédzser volt: 14 éves kora ellenére lázadó természetű volt, gyakran lógott az iskolából, bolti lopásokat követett el és gyakran váltogatta szexuális partnereit. Szülei szigorúsággal válaszoltak kihágásaira, és ha nem ért időben haza, a lánynak az utcán kellett töltenie az éjszakát, mert kizárták a házból. Így történt 1991. június 14. éjjelén is, amikor hajnali 2 körül zárva találta az ajtót. Egy barátnőjéhez ment, hogy náluk tölthesse az éjszakát, de a lány félt, hogy a szülei megharagudnának miatta. Leslie azt mondta, hazamegy, és megpróbál valahogy bejutni, de barátai és családja többé nem látta őt.
Sajnálatos módon Leslie összefutott Paul Bernardóval, aki aznap éjszaka épp azon a környéken próbált rendszámtáblákat lopni. (Ebben az időben „keresetkiegészítésként” cigarettát csempészett, ehhez volt szüksége rájuk) Leslie-re kést fogott, és az autójába kényszerítette a lányt, majd hazavitte. Míg Karla aludt, videófelvételeket készített róla, melyeken a lány meztelenül és bekötött szemmel látható. Mikor felébredt, Karla nagyon dühös volt férjére, amiért a legjobb, igen drága kristály pezsgőspoharaikból itatta a lányt. Paul azonban – mint mindig – elérte, hogy megnyugodjon, és olyan engedelmessé váljon, amilyen mindig is volt. Paul valóságos filmrendezőként viselkedett, miközben instruálta feleségét, hogyan tegyen erőszakot Leslie-n, majd szerepet cseréltek, és Karla fogta a kamerát, mialatt férje brutálisan megerőszakolta a lányt.
Leslie Mahaffy kálváriája 24 órán keresztül folytatódott, mialatt kínzása és megerőszakolása újra és újra ismétlődött. Fogva tartói azokra az időszakokra, amikor békén hagyták, Karla szeretett plüssmackóját adták oda neki, hogy segítsen neki megnyugodni. Másnap Leslie-t meggyilkolták, de a pár vallomásai ellentmondanak egymásnak abban, hogy ez hogyan történt. Homolka szerint Bernardo egy kábellel megfojtotta a lányt, a férfi szerint azonban ő éppen a kocsit készítette elő, hogy elvigyék Leslie-t oda, ahol szabadon akarták engedni, amikor a Karla által túladagolt nyugtatók a halálát okozták. Paul azt is állította, hogy Karla akarta megölni a lányt, mert félt, hogy szemkötője lecsúszhatott, és azonosítani tudná őket, ha szabadon engedik. Ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, egyikük vallomásai sem megbízhatóbbak a másikénál. Bárhogyan is történt, abban megegyeznek, a lány holttestét a pincében helyezték el. Karla családját várták vendégségbe aznap este, és a házaspár tökéletes házigazdák képét nyújtották. Miután a vendégek távoztak, Leslie testét egy fűrésszel feldarabolták, és betonba öntötték, majd a közeli Gibson tóba dobták. A munka nehezét valójában Paul végezte el, Karla dolgozni volt, mialatt mindezt véghezvitte.
Esküvőjük napján, 1991. június 29.-én találták meg Leslie holttestét.
A nászéjszaka további „kellemetlen” hírekkel is szolgált Karla számára. Paul ugyanis aznap éjjel bevallotta neki, hogy ő a „scarborough-i erőszaktevő” néven futó bűncselekmény-sorozat felelőse, akit a rendőrség hosszú évek óta keres.
A scarborough-i erőszaktevő
A scarborough-i erőszaktevő első ismert bűncselekménye 1987 májusára datálódik, tehát nagyjából fél évvel korábbra, mint hogy Paul és Karla megismerkedtek, és a következő 4 évben majdnem húsz további követte.
Az erőszaktevő által elkövetett tetteket gyorsan össze tudták kapcsolni egymással a nyomozás során, ugyanis módszerei minden esetben megegyeztek: késő este és éjszaka busszal közlekedő, 15 és 21 év közötti nőket támadott meg, miután azok leszálltak és (többször egészen hazáig) követte őket. Miután áldozatát hátulról megragadta, orális és anális szexre kényszerítette, miközben mindvégig megalázó módon beszélt hozzá.
Bár a rendőrség számos bizonyítékot begyűjtött, amelyek segíthettek a tettes beazonosításában, fantomképet csak 1990-ben tudtak készíteni róla, mert mindaddig az elkövető különös gonddal tett róla, hogy áldozatai ne pillanthassák meg. A képet még sokáig nem hozták nyilvánosságra, de felismerni vélték Paul Bernardót, , hiszen megszólalásig hasonlított rá. A leírás további pontjai is illettek rá: ugyanolyan autója volt, mint a tettesnek, és abban a körzetben élt, ahol a támadások történtek. Mindez odáig vezetett, hogy Paul a rendőrség látókörébe került, és ki is hallgatták, de meggyőző modora által elérte, hogy nem vált gyanúsítottá.
Az egyik megerőszakolt nő fel tudta idézni, hogy egy nőt is látott a tettes társaságában, aki egy videokamerát szorongatott. A rendőrség nem vette figyelembe ezt a tényt, és a hisztéria okozta képzelgésnek tulajdonították, de ma már felvet bizonyos kérdéseket arról, hogy vajon Karla Homolka tényleg csak nászéjszakán tudta-e meg, hogy férje az erőszaktevő, vagy már korábban is tudott róla, bíztatta-e a bűncselekmények elkövetésére és ő maga milyen mértékben vett részt bennük.
További áldozatok
Leslie halála nem hatotta meg Paul-t különösebben, az ijedség hamar tovaszállt, és újra a vágyak kerültek előtérbe. Karla újra Jane-t hívta „szolgálatra”, de a lány korántsem volt ideális szexrabszolga. Jane abban a (téves) tudatban,hogy még mindig szűz, kizárólag orális szexre volt hajlandó; és erről is tudomást szerzett az anyja, mert a lány nem tartotta titokban a házaspárhoz fűződő viszonyát. Karla tovább kísérletezett rajta a halotánnal, és egy alkalommal Jane egy kis ideig nem lélegzett, ami halálra ijesztette őt és a férjét; nem akarták újra átélni azt, ami Tammy-vel történt. Ez az eset megrontotta az ő kapcsolatukat is: Paul alkalmatlannak tartotta Karlát, hogy nem boldogul a halotánnal (ezzel az erős nyugtatóval, amit még lovakon is használnak!), Karla pedig ettől teljesen kiborult. Mindent megtett volna, hogy a romantika visszatérjen a kapcsolatukba.
A következő több, mint fél évben vélhetően több halálos és nem halálos áldozatuk is lehetett, amiket nem sikerült egyértelműen rájuk bizonyítani. Ezek egyike a novemberben eltűnt Terri Anderson, akit ugyanott láttak utoljára, ahol a következő bizonyítottan megölt lányt is, Kristen French-et. (Terri holttestét a következő májusban húzták ki az Ontarió-tóból) Ha Paul hosszú ideig maradt „játékai” nélkül, az mindig feszültséget generált a házasságukban, amit Karla képtelen volt elviselni, ezért gondoskodott róla, hogy a lányok férje „rendelkezésére” álljanak. Valószínűtlen, hogy a két ismert gyilkosság között ilyen hosszú ideig ne ártottak volna másoknak is.
Kristen French-et 1992. április 16.-án rabolták el egy templom parkolójából. A pár autóval hajtottak mellé, és Karla útbaigazítást kért a lánytól, miközben úgy intézte, hogy az minél közelebb jöjjön az autóhoz. Paul egy pillanat műve alatt a hátsó ülésre lökte a lányt, és elhajtottak vele.
Ebben az esetben Paul és Karla a kezdettől fogva tudták, hogy Kristen nem élheti túl, amit el akarnak követni ellene, hiszen jól látta mindkettőjüket. Tudta hol laknak, és még a kutyájukat is látta. Nem árulhatták el azonban neki szándékaikat, mert fiatal kora ellenére Kristen jóval megtermettebb volt Karlánál, és nagy testi erővel rendelkezett. A lány okos is volt, és mindent megtett az együttműködés érdekében, teljesítette minden eszement és borzasztó kérésüket, hogy szabadon engedjék. Hitte, hogy ez az egyetlen esélye a túlélésre, de engedelmessége mintha bőszítette volna Pault, aki egyre kegyetlenebbül bánt vele. Így ment ez nagyjából két napon keresztül. Kristen minden kínzását videóra vették, hogy később visszanézhessék a felvételeket – azt azonban nem rögzítették, amikor végeztek vele.
Kristen holttestét két hét múlva találták meg egy árokba hajítva. Ezúttal nem darabolták fel, aminek köszönhetően a nyomozók nem tudták összekapcsolni a két gyilkosságot: Kristenét és Leslie-ét.
A nyomozás
Amikor a nyomozás egy ponton teljesen megrekedt, a rendőrség nyilvánosságra hozta a scarborough-i erőszaktevőről készült fantomképet, és 150.000 dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki. Ez beindította a lakossági telefonhívásokat, és Paul ex kollégái (ekkora már felmondott, és kizárólag a cigarettacsempészésből élt) és több ismerőse is felvették a kapcsolatot a rendőrséggel, ami végül ahhoz vezetett, hogy Bernardótól is haj-, nyál- és vérmintát vettek. A laboratóriumban megvizsgált 230 minta közül csupán 5 jellemzői egyeztek meg az erőszaktevőtől származó mintákkal és köztük volt Paul-é is. Ez az eredmény azonban elveszett a bürokrácia útvesztőiben, ugyanis ekkoriban a keresett tettes már jó ideje nem volt aktív, így a rendőrségnek is más ügyeket kellett előnyben részesítenie.
A későbbiekben még egy alkalommal felszínre kerül a neve a lehetséges gyanúsítottak tengerében, és ekkor újra kihallgatták, de továbbra is átlagos életet élő, megnyerő külsejű, barátságos férfiról szóltak a jelentések, semmi többről. Ennek ellenére mégsem zárták ki azonnal a listáról, hanem utánanéztek a laborvizsgálatoknak, melyek ekkor végre bebizonyították, hogy az áldozatok közül hármat biztosan Paul Bernardo erőszakolt meg. Az is fokozta gyanújukat, hogy a pár hivatalosan is megváltoztatta a nevét ekkor: Jason és Leanne Teale lettek. (a neveket a Péntek 13 és a Gyilkos törvény című filmek ihlették)
Azonnal megfigyelés alá helyezték a férfit, és felkeresték a feleségét, Karlát is, aki ekkor éppen külön élt tőle.
1992 nyarára Karla és Paul házassága annyira megromlott, hogy a férfi rendszeresen verni kezdte feleségét. A fizikai abúzus ezen formáját Karla nem bírta elviselni, ami végül ahhoz vezetett, hogy 1993 januárjában egy újabb verést követően elköltözött kisebbik húga egyik barátjához, akik kórházba vitték, így a rendőrségnek is tudomására jutott a családon belüli erőszak, de következménye nem lett.
Vallomások és tárgyalások
A februári, több, mint 5 óra hosszúra nyúló kihallgatás során Karla rendkívül ideges volt, és azonnal szerzett magának egy jó ügyvédet. Azonnal beindult benne az eltávolodási folyamat Paultól, és az első perctől fogva a saját érdekeit kezdte szem előtt tartani, és mindenért a férfit hibáztatta. Vallomásai során önmagát teljesen ártatlannak mutatta be, aki maga is Paul Bernardo áldozata volt éveken keresztül. Bár ügyvédje sejtette, hogy ennél jóval több rejtőzik a felszín alatt, Karla valódi szerepe sokáig tisztázatlan maradt.
Amikor Pault nem sokkal később letartóztatták a scarborough-i nemi erőszakok, valamint Leslie Mahaffy és Kristen French meggyilkolásának gyanújával, Karla teljesen kétségbeesett, amit fájdalomcsillapítók és nagy mennyiségű alkohollal próbált kezelni.
Házuk átkutatása során a rendőrség megszámlálhatatlan bizonyítékot gyűjtött be, köztük egy Paul által írott listát a nemi erőszakok áldozatairól és hatalmas gyűjteményt pornográf anyagokból. A házkutatás során csupán egy házivideóra bukkantak rá, ám ez is elég volt ahhoz, hogy megsejtsék, Karla nem teljesen őszinte velük. A felvételen Karla szerepelt két másik nővel, félreérthetetlen helyzetekben. Mindezek ellenére tudták, hogy a tárgyalás Karla kezében van: az ő vallomása mindent vagy semmit jelentett ebben az ügyben.
1993-ban előálltak a vádak: Karlát két rendbeli gyilkossággal, Pault két rendbeli emberrablással, személyi szabadság megsértésével, súlyos testi sértéssel és nemi erőszakkal, egy rendbeli gyilkossággal és az áldozat feldarabolásával akarták bíróság elé állítani.
Karla feltétel nélkül elfogadta az ügyészség által felajánlott alkut, miszerint, ha férje ellen vall, és felfedi a teljes igazságot, megússza mindössze 12 évnyi börtönnel. A tárgyalásig pszichiátrián kezelték, ahol nagy dózisokban gyógyszerezték nyugtatókkal. Innen írta egy fontos levelét szüleinek, amiben beismerte saját és Paul felelősségét Tammy haláláért.
Karla tárgyalása 1993. június 28.-án kezdődött, és óriási médiacirkusz övezte. A közvélemény ekkor már sokat tudott a gyilkos házaspárról, Ken és Barbie gyilkosoknak nevezték őket. A bíróságon pszichiátriai jellemzésében azt mondta a szakértő, hogy bár tisztában volt vele, mi történik körülötte, úgy érezte, teljesen tehetetlen ellene. Megbénította a félelem, ami engedelmességre kényszerítette.
Paul ügye két évvel később került a bíróság elé, és időközben a pár 1994-ben hivatalosan is elvált. A kétéves csúszás oka az volt, hogy Bernardo nagyon kényes helyzet elé állította ügyvédjét: átadta neki privát videófelvételeiket.
Indoka az volt, hogy úgy hitte, így biztosan nem kerül majd az ügyészség kezébe egyik sem; azonban az ügyvéd súlyos etikai vétséget követett volna el, ha titokban tartja a felvételeket, hiszen azok bizonyítékul szolgálhattak. Átadta hát őket a vád képviselőinek is, és ő maga nem védte tovább Bernardót. A vád Karla vallomásaiból tudott a felvételek létezéséről, azonban arra ők sem számítottak, ami kiderült belőlük: Karla mindvégig aktív részese volt áldozataik megkínzásának és megerőszakolásának, korántsem olyan ártatlan, mint amilyennek beállítja magát. A korabeli sajtóban ettől fogva a Karlával kötött megállapodást csak úgy hívták: „alku az ördöggel”. Mivel az ő tárgyalása ekkorra már lezajlott, annak eredményén változtatni nem volt már lehetőség.
Paul tárgyalásán a legfontosabb bizonyítékokká a felvételek váltak, és mindkét fél mást próbált bizonyítani velük: Paul védői Karla szavahihetőségét kérdőjelezték meg, míg a vád azt bizonygatta, hogy a felvételeken is jól látható, hogyan befolyásolta feleségét a vádlott. Paul Bernardót végül minden vádpontban bűnösnek találták, vagyis a nemi erőszakok, a Leslie Mahaffy , Kristen French és az időközben hozzáadott Tammy Homolka meggyilkolásáért is, és életfogytiglani szabadságbüntetésre ítélték. A kanadai jog szerint 25 év letöltött büntetést követően folyamodhat szabadon bocsátásáért, ami 2018-ban került elutasításra.
Utóélet
Karla büntetésének letöltését egy elmegyógyintézetben kezdte meg, és jó esélye volt arra, hogy jóval korábban szabadon engedjék, mint a rá kiszabott 12 év. Az ügy óriási sajtóvisszhangja azonban megijesztette: számos weboldal létezett azidőben, amelyek Karla meggyilkolására buzdítottak, sőt, fogadni is lehetett rá, hogy mikor teszi meg valaki. Részben biztonsága érdekében, részben pedig az ítélet óta felszínre került tetteinek borzalmas volta miatt egészen 2005-ig, a büntetés teljes idejének letöltéséig lakat alatt tartották.
Karlának szabadulását követően is számos szabályt kellett betartania: rendszeresen tudatnia kellett a rendőrséggel hollétét, lakcímét, DNS-mintát kellett adnia, nem tartózkodhat 16 éven aluliak társaságában, nem léphet kapcsolatba Bernardóval illetve áldozataik családjaival, stb. Bármelyik szabály megsértése börtönbüntetéssel fenyegeti. Több pszichológiai illetve pszichiátriai tanulmány is megjelent róla, amely motivációit, személyiségének torzulását elemzik, és ezek egytől egyig veszélyesnek tartják a társadalomra nézve, amit a megbánás teljes hiánya is jól mutat.
2005. júliusában arról szóltak a hírek, hogy Montréalba költözött, egy évvel később pedig arról, hogy szeretett volna nevet változtatni, de kérelmét elutasították. Később újra férjhez ment egy Thierry Bordelais nevű férfihoz, és három gyermeket nevelnek. A férfi szerint nincs mitől tartani, hiszen Karla semmilyen bűncselekményt nem követett el letartóztatása óta. A nő kerüli a nyilvánosságot, de a felháborodás és az érzés, hogy nem fizetett meg kellőképpen bűneiért, mindenhová elkíséri.
Karla ((Deadly)) (2006)
A film egy évvel Karla szabadulását követően debütált, és óriási felháborodás övezte, különösen Kanadában, ahol rengetegen tüntettek a nő büntetésének meghosszabbításáért. Itt a film bemutatása is botrányos volt, bojkottra szólítottak fel, és végül a Montreal World Film Festival-ra tervezett vetítést törölték.
Nehéz elképzelnem, hogy a készítőknek bármilyen célja is lehetett a film elkészítésével ezen kívül, ugyanis a Karla (a címszerepben Laura Prepon) sótlan és mindenféle ítéletet vagy mondanivalót nélkülöz. Ha játékfilmekről van szó, az ítélkezés hiánya akár pozitívumként is megjelenhet, de úgy vélem, hogy egy sorozatgyilkos igaz történetével kapcsolatban egyszerűen muszáj valamit mondani. A film teljes egészében Karla szemszögét mutatja be, és az ő vallomásaira alapoz – valójában dramaturgiaként is ezt alkalmazza, a pszichiáter Patrick Bauchau-val (aki nemrégiben maga is szerepelt rovatunkban, Albert Fish megformálásával) beszélgetve idézi vissza a történteket.
A színészi játék – ami egyébként meglepően jó egy ilyen minőségű filmhez képest- hangsúlyozza Karla ártatlanságát, áldozatként mutatja be őt, és kiemeli, hogy neki kizárólag az volt a fontos, hogy Paul szeretetét elnyerje. Ennek ellenére sem válik igazán sajnálatra méltóvá, mert viselkedése rideg, személyiségének bemutatása elnagyolt, éppen ezért a cselekmény egyszerűen semmilyen érzelmet nem vált ki a nézőből; maximum a felháborodást. Talán felesleges megjegyeznem, hogy az egyéb filmes szempontok sem teljesülnek, és egy erősen B kategóriás produkció a végeredmény.
A Karla egy elhibázott film, és semmi szükség a létezésére. Egyes források szerint a színészek – különösen a Bernardót játszó Misha Collins (Supernatural) – megbánták, hogy elvállalták a szerepet, és ha megkérdezik, ők sem javasolják megtekintését.
Értékelés: 3/10
Blissenobiarella
Be the first to comment on "Serial Chillers XXX.: Paul Bernardo és Karla Homolka / Karla ((Deadly)) (2006)"