2020 a koronavírus esztendejeként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, az életünkre rányomott szükségállapot bélyeg természetesen a filmipart sem kímélte. Hollywood működésének legrosszabb évét fogja elkönyvelni, a mozis bevételek szinte nullára csökkentek, a bejelentett premierek legtöbbje 2021-re menekült, ráadásul a filmforgatások is kényszerpihenőre mentek. Mintha a mozik kényszerű bezárása nem lett volna elég, minden eddiginél élesebbé vált a streaming és a klasszikus filmterjesztési csatornák évek óta fennálló harca.

A lavina szinte azonnal megindult, amint bezárultak a mozitermek. A március elején bemutatott nagy premierek szinte azonnal megjelentek digitális platformon. Április végére pedig odáig fajult az iparágon belüli ellentét, hogy a világ legnagyobb mozis hálózata, az AMC Theatres kitiltotta az összes Universal filmet a termeiből, mivel a stúdió bejelentette, hogy a jövőben ugyanakkor teszi elérhetővé a filmjeit streaming-re, amikor azok a mozikba kerülnek.

A világon ezer mozit birtokló giga-cég több, mint 11 ezer vetítőteremmel rendelkezik, de ez látszólag nem érdekli az Universal fejeseit. Az április 10-én bemutatott Trollok a világ körül két hét alatt 100 millió dolláros bevételt generált a patinás stúdiónak, mindezt kizárólag digitális platformon. Ebből a pénzből jóval nagyobb szelet marad náluk, hiszen kimarad a mozis disztribúció költsége, ráadásul a marketing kiadások is jóval alacsonyabbak. Ez a háború messze nincs még lefutva, és ha minden jól alakul hamarosan újra kinyitnak majd a mozik (amit személy szerint én már roppantul várok).

A jelenlegi korlátozások egyetlen pozitív aspektusa, hogy újra a fókuszba került a régen hatalmas népszerűségnek örvendő autósmozi intézménye. Aktuális cikkem tárgya azzal büszkélkedhet, hogy a bemutatója hónapjában négy héten keresztül vezette a bevételi listákat Amerikában. Összehasonlításképpen, ezt utoljára a Marvel blockbustere, a Fekete Párduc mondhatta el magáról 2018 februárjában, de akkor a jegyeket nem autósmozik pénztáraiban adták el.  Óriási siker ez a The Wretched készítő számára, hiszen a film a népszerűségét kizárólag a pozitív nézői és kirtikai visszhangoknak köszönheti, és ez a kiemelt figyelem egyáltalán nem indokolatlan. A tavaly nyári fesztivál bemutató után május elsejétől elérhető digitális platformon, illetve nagyjából egy tucat autósmoziban, ahol közel 700 ezer dollár bevételre tett szert.

A természetfeletti horror nyomokban a Stranger Things-et megidéző coming of age sztori, amit ezúttal egy boszorkányos témával fejeltek meg az alkotók, mindezt pedig egy Hátsó ablak/Disturbia köntösbe csomagolták. Elég egyértelmű, hogy milyen hatások érték a Pierce-tesókat a forgatókönyv írása közben, de a végtermék ettől függetlenül nem egy unalmas kliséhalmaz, sőt éppen ellenkezőleg. Nem lennék meglepve, ha a The Wretched sokaknál felbukkanna az évet összegző toplistákon, bár azért remélem nem a dobogó közelében. A történet 1985-ben indul, a pár perces izgalmas felvezetés után máris a jelenben találjuk magunkat. Ben (John-Paul Howard) első blikkre átlagos tinédzsernek tűnik, de szülei válása és függősége miatt szorosabb felügyeletet igényel kortársainál. Emiatt édesapjánál tölti a nyarat, aki igyekszik a családi vállalkozásban lekötni a srác energiáit.

A problémák akkor kezdődnek, amikor Ben rögeszméjévé válik, hogy a szomszédban lakó anyuka módszeresen likvidálja a környék gyermekeit, miközben az érintettek ebből sem sem vesznek észre. Liam (Jamison Jones) érthető módon fenntartásokkal kezeli ezen állításokat, de előbb-utóbb el kell döntenie, hogy megbízik-e fiában vagy sem. A szinopszis mérsékelten érdekes történéseket vetít előre, de a The Wretched dramaturgiája okosan van felépítve. Végig kellően feszült és bár nem bújunk ki bőrünkből a rettegéstől, összességében tisztességes izgalmas a végeredmény. A színészek rendben vannak, a coming of age részek is jól működnek, kicsit hosszabb játékidővel ezen a vonalon azért lehetett volna még dolgozni. A CGI jól teljesít, a természetfeletti részt sem mondanám átlagosnak, igyekeztek egyedi ötletekkel előrukkolni a boszorkányok kapcsán.

Ugyan a korábban említett ismert panelekből dolgoztak az alkotók, de nincs olyan érzésünk mintha már tucatszor láttuk volna a jeleneteket. Habár az idei esztendő nem hemzseg a felejthetetlen horrorfilmes momentumoktól, de a The Wretched néhány pillanata sikeresen rám hozta a frászt, ennél többet pedig nem is kívánhat egy magamfajta régivágású horror-rajongó. Erősen ajánlott látnivaló.

7,5/10

afiaf