A Universal filmstúdió a ’40-es évek első felében megpróbálta összehozni az előző évtized filmjeiben nagy sikert aratott szörnyeit, többek között Drakulát, Frankenstein teremtményét és a farkasembert. A Frankenstein Meets the Wolfman és a House of Frankenstein című művek után 1945-ben egy újabb crossovert mutattak be, melynek címszerepét az ilyen jellegű alkotásokban eddig hanyagolt Drakula kapta, főszerepben John Carradine-nal.

Latos báró (John Carradine) meglátogatja a híres Franz Edelmann (Onslow Stevens) doktort, hogy a segítségét kérje. A báró hamarosan felfedi, hogy ő nem más, mint Drakula gróf, egy vámpír, aki szabadulni szeretne az őt évszázadok óta gyötrő átok alól. Miután a doktor felajánlja a segítségét, egy újabb látogatója akad Larry Talbot (Lon Chaney Jr.) személyében, aki azt állítja, hogy minden teliholdkor vérengző farkassá változik, akinek egyetlen vágya az, hogy ölhessen. Edelmann hamarosan felfedezi, hogy kastélya alatt egy harmadik szörnyeteg, Frankenstein teremtménye (Glenn Strange) nyugszik, Gustav Niemmannal való legutóbbi találkozása óta. Habár a doktor fel szeretné éleszteni a szörnyet, Talbot és asszitensei lebeszélik erről. Időközben azonban kiderül, hogy Drakula nem csak Edelmann segítsége miatt érkezett a kastélyba, hanem valójában annak gyönyörű asszisztensére fáj a foga. Azonban mielőtt Edelmann megálílthatná, Drakula megfertőzi őt saját vérével, felébresztve a doktorban gyilkos ösztöneit…

A House of Dracula szinte szóról szóra ugyanazt a receptet követi, mint előzménye, a House of Frankenstein: egy tudós kapcsolatba kerül a Universal stúdió három nagy szörnyetegével, ráadásul a doktor segédje egy púpos hátú, akinek megígérte, hogy kutatásaival fog rajta segíteni. A szörnyek közül Drakula, akárcsak az előző részben, bár most sokkal többet játékidőt kapott, ezúttal sem találkozik sem Chaney, sem Glenn Strange karakterével, mintha megint egy másik filmben szerepelne. A játékidő végére főszereplő doktorunk ezúttal is a főgonosszá válik, azonban még talán az előzményhez képest is kevésbé epikus a befejezés, melyben végre Frankenstein szörnye is megkapja nyúlfarknyi szerepét abban a műben, ahol a megtalálása pillanatától szinte egész végig csak a műtőasztalon fekszik. A House of Dracula mindemellett, bár többé-kevésbé folytatja a House of Frankenstein-t, néhány elemében tönkreteszi a kontinuitást, már pusztán azzal a ténnyel is, hogy Drakula ebben a filmben él és virul, miközben az előző részben elégett a napfénytől.  Ezzel egyszerre kapunk egy folytatást, és tulajdonképpen egy rebootot is, mellyel nagyon nehéz elhelyezni a Universal filmek sorában. A House of Draculának azonban ennél egy sokkal súlyosabb hibája van: megpróbálja mind a vámpírok, mind a vérfarkasok mítoszát tudományosan megmagyarázni, mintha mindkettő valamiért egy agyban lévő degeneráció eredménye lenne, ezzel pedig elveszi a misztikumot és a természetfelettit a karakterekből.

Bár több játékidőt kaphatott, John Carradine sajnos nem ér fel Lugosi Béla játékhoz, mindezek ellenére teljesen korrektül alakítja Drakulát: nem túl kiemelkedő, de nem is pocsék, igazából semmi újat nem tesz hozzá az erdélyi vérszívó eposzához. Lon Chaney Jr. sem nyújt sokkal többet korrábbi alakításaihoz, bár a szörny alakjában jóval kevesebbszer láthatjuk, mint a mindenképpen gyógyulni akaró Talbotéban. A harmadik szörnyeteget alakító Glenn Strange pedig, mint ahogy már említettem, sajnos szinte semekkora szerepet sem kapott, valószínűleg csak azért tűnt fel a filmben karaktere, hogy még jobban el lehessen adni. A mű tuladjonképpen ismét magára a doktorra koncentrál, akinek az átalakulása, az, ahogy Drakula átka a hatalmába keríti, elég emlékezetesre sikeredett. Onslow Stevens remekül hozza a kezdetben segítőkész, ám később őrült gyilkossá váló tudóst, a legjobb alakítást nyújtva az alkotásban.

A House of Dracula sajnos ismét nem tudta összehozni a Universal stúdió nagy szörnyeit, akik bár egy filmben szerepelnek, szinte sosem találkoznak egymással. Az alig több mint egy óra hosszúságú alkotás tulajdonképpen lemásolta elődét, a House of Frankensteint, így a készítők lényegében hasonló színvonalú művet tettek le az asztalra.

Értékelés: 4/10

Kiknek ajánljuk: akiknek tetszett a House of Frankenstein, és annál többet nem várnak ettől a filmtől.

Kele-man