Ezekben a koronavírus miatt kényszerűen otthon töltött napokban-hetekben talán egy kicsit mi is át tudjuk érezni, hogy milyen is lehet Amsterdam lakosságának kijárási tilalma. Ugyanis a produkcióban láttatott szituációban egy ki tudja honnan szabadult vérszomjas oroszlán tartja rettegésben a holland fővárost. Sok más állatos-horroros társával ellentétben szerencsére éppen csak annyira veszi komolyan magát, hogy a játékidő alatt nem váljon ez az egész szürreális szituációt konkrét paródiává.

Egy brutális gyilkosság helyszínére rendelik főszereplőnket, aki operatőr és nem mellesleg csapodár barátjával éppen hadilábon áll a kapcsolatukat illetően. Az állatorvosként dolgozó hölgy hamar rájön, hogy a kegyetlen mészárlást bizony egy nagymacska követte el, ami a holland felföldön azért meglehetősen furcsának számít. A város rendőrfőnöke egyből izzítja is a nagymájer szafari-vadász unokaöccsét, aki balfasz fiával elég hamar kinyuvad, így B-tervként a főhősnőnk egyik exe ruccan át Londonból oroszlánra vadászni. Csakhogy a féllábú profi bizony tolószékben ül, így aztán elég nehéz lesz leteríteni a prédát…

A borzasztóan igénytelen, vállalhatatlanul alantas CGI-mutáns állatos (vagy éppen gigalényes) hulladékokat futószalagon szállító Asylum és SyFy produkciókon edződve nem igazán vártam semmit ettől a holland produkciótól. A Dick Maas nevű úriember – többek között neki köszönhetjük A lift című 1983-as produkciót, valamint annak amerikai remake-jéért (A gyilkos felvonó, 2001) szintén ő felel – igazából egy egészen szórakoztató kis agymenést hozott össze.

Igen, jól olvastátok, agymenést írtam. Most gondoljatok bele, mennyire lehet komolyan venni azt a jelenetsort, amikor a helyi parkban egy CGI-oroszlánt vetített háttér előtt ezerrel üldöz egy hernyótalpas tolószékben ülő profi vadász?! Merthogy a messzi földön híres Vadászunknak ezek a fenevadak anno leharapták a lábát még Afrikában, így kénytelen egy felspécizett kerekesszékből lövöldözni. Abszurd baromságnak tűnik az egész, viszont legalább jól lehet szórakozni rajta. Már az első perctől fogva látszik, hogy rendezőnk (aki egyben a forgatókönyvíró is) nem gondolta túlzottan komolyan ezt az egészet, merthogy maguk a figurák, illetve a szituációk is elég sokszor mosolyt csalnak az arcunkra. Akad azért persze néhány groteszk módon széttépett hulla meg kallódó végtag és/vagy fejecske, de ebbe nagyjából ki is merül filmünk horror-faktora.

Kinek ajánljuk? Semmi újdonságot nem hoz, viszont legalább az átlagos állatos horrort kedvelő közönség jókat szórakozhat a cselekménybe iktatott marháskodásokon.

Értékelés: 6/10

eyescream