A Shutter című filmet kis hazánkban – és a világ nagyobb részén – a legtöbben valószínűleg amerikai filmként ismerik, nem is sejtve, hogy Thaiföldről ered. A thai eredeti nemzetközi vizeken is olyan sikeres film volt a maga idejében, Ázsiában pedig különösen, hogy az amerikain kívül két indiai remake-kel is büszkélkedhet (Sivi és Click).

Tekintve, hogy mindkét filmet a 2000-es évek közepére datálhatjuk, talán mégsem annyira meglepő, hogy egy ázsiai eredeivel rendelkező filmről van szó. Ez volt az az időszak, amikor a hollywoodi filmgépezet horror szakága totális kiégésen ment keresztül, semmi eredetit nem tudtak már felmutatni (és lássuk be, a következő évtizedben is épp csak éledezni látszik) -, ezért kétségbeesetten nyúltak gyakorlatilag minden ázsiai horrorhoz és forgatták újra azokat amerikai környezetben. Szó mi szó, nem egy kasszasikert könyvelhettek el ennek a tendenciának köszönhetően, hiszen így született A kör, az Átok, a Mezsgye, A szem, a Tükrök, a Hívatlan vendég, melyek egytől egyig népszerű filmek voltak, a 2000 után készült amerikai horrorok legjobbjai között szokás emlegetni őket.

Ahogyan ezekben a filmekben szokás, a történeten a Shutter esetében sem változtattak jóformán semmit, sőt, ezúttal még a helyszín is ázsiai maradt. Ben (Joshua Jackson) /a thai változatban Tun (Ananda Everingham) és Jane (Rachael Taylor)/( Natthaweeranuch Thongmee) frissen házasodtak, és nászútjuk után azonnal Tokióba utaznak, ahol Bent, az elismert divatfotóst munka várja. Útközben autójukkal elütnek egy nőt, aki rejtélyes módon eltűnik, de Jane-t, aki a sofőr volt, nem hagyja nyugodni a dolog, és ki akarja deríteni, ki lehetett ő. Ben fotói egytől-egyig használhatatlanok, mert mindegyiken megjelenik egy különös árny, és hamarosan rájönnek, hogy a titokzatos nő az, aki minden fotójukon feltűnik.

Jane még inkább ki akarja deríteni, mi lehet az, amiért a nő szelleme hozzájuk kapcsolódott, és hogy hogyan szabadulhatnának meg tőle. Nyomozni kezd, és férje néhány mélyen eltemetett titkára is fény derül…

A sztori gyakorlatilag teljesen megegyezik a két filmben, a hangsúlyok azonban máshol vannak. Míg a thai filmben egyértelműen Tun, a pár férfi tagja a főszereplő, úgy az amerikaiban sokkal inkább a nő, Jane történetszála kapja a nagyobb figyelmet.

A karakterek mindkét változatban szimpatikusak, talán a thai verzió szereplői könnyebben utat találnak a néző szívéhez. Ahhoz mindenképpen sikerül kellően megszerettetniük magukat, hogy amikor veszélybe kerülnek, az hatással legyen a néző idegszálaira – de ezen felül az ijesztegetés is egészen hatásos. Különösen annak fényében említést érdemlőek a thai film ijesztő jelenetei, ha tudjuk, hogy egy elsőfilmes rendezőpáros voltak az alkotói, Pisanthanakun és Wongpoom, akik egyben a történet kiötlői is egyben. Remek egyensúlyt tartottak a kameramunka, a maszk és a digitális effektek alkalmazásában ahhoz, hogy a film harmonikusan működjék. Számos klasszikust horrort idéző techikát alkalmaztak, és a filmben egyáltalán nincs vér, vagy gore – sokkal inkább a pszichéről szól. Az amerikai változat sokkal többet épít a CGI-ra és a látványvilágra, de ennek mennyisége még az eredetivel való különbséget tekintve sem bántó.

Azt azonban el kell ismernünk, hogy az amerikaiak gyengítettek a történeten, aminek minden valószínűség szerint a korhatár-besorolás alacsonyabbra szállítása volt a fő indítéka. Az ijesztőség-faktor sem ér a thai remek nyomába sem, ugyanezen okból kifolyólag.

Alapvetően a Shutter mai szemmel nézve egy teljesen átlagos szellemhorror, de az eredeti mű kreativitása tagadhatatlan, és ez említésre méltóvá teszi. Sajnálatos dolognak is nevezhetnénk, hogy a világ a jóval gyengébb amerikai remake-en keresztül ismerte meg ezt a történetet, de talán ennek köszönhetően sokkal többeknek jutott tudomására az eredeti létezése is. Nekem sem más a célom, mint hogy erre felhívjam a figyelmet.

Kinek ajánljuk: Masszív horrorrajongók ne hagyják ki a thai változatot, akik viszont egyszerűbb, felszínesebb szórakozásra vágynak, esetleg kevésbé bírják az ijesztő jeleneteket, nyugodtan tehetnek egy próbát az amerikaival is – az is kielégítő élményt nyújt.

Értékelés: thai: 7/10, amerikai: 6/10

Blissenobiarella

 

Eredeti:  

Remake: