A Platform disztópikus világa egy börtön – egy orosz rulett, ahol ha a sors nem kedvez a rabnak, akkor 30 napig étel nélkül kell kibírnia – míg ha szerencsés, egy hónapig válogathat a finomságok között. A Platform központi eleme egy étellel, itallal borított asztal, ami a börtön minden szintjén 2-2 percre áll meg, majd megy tovább….egyre lejjebb a pokol bugyrai felé. A Netflix új filmje a Kockához hasonlóan egy soha nem látott egyedi ötletet hoz el nekünk, ami mély nyomokat hagy majd a legtöbb nézőben.

Goreng (Ivan Massagué) a platformban ébred Trimagasi, egy idős ember társaságában. A cellájuk egy szintje egy börtön-szerű intézménynek, amiben minden nap egyszer egy, a szintek között közlekedő, finomságokkal teli asztal biztosítja az életben maradást….már ha az ember szerencsés. A platform egy véget nem érő rémálom, amiből nincs ébredés.

30 naponta új szintre kerülnek a rabok, és a lentebbi szinteknek már nem marad semmi az asztalon – és 1 hónap éhezés kihozza minden emberből a legrosszabbat. Goreng első harminc napja könnyű. mivel a 48. szinten még bőségesen van maradék étel – de hamarosan lejjebb kerülnek…a platform poklába. Aki a századik szint alatt van, annak már semmi nem marad, és sok-sok szint van még lejjebb és lejjebb. Goreng egy idealista, aki nem csak hogy megpróbál életben maradni, de meg is akarja változtatni a világot.

A platform egyszerre egy húsba markoló dráma, egy kannibalizmussal teli horror a legkeményebb gyomrúaknak és egy iszonyatos társadalomkritika – a fogyasztói társadalom ábrázolása. Bár lassan folyik a cselekmény, az első pillanattól az utolsóig a képernyő elé bilincseli a nézőt, és a film vége után sem engedi el jó ideig.

Az eddig csak reklámfilmekkel foglalkozó Galder Gaztelu-Urrutia első – a spanyol filmakadémia Goya-díjas – rendezése sokáig emlékezetes marad. A film sok hasonlóságot mutat a Kocka című kanadai klasszikussal – ugyanúgy egy láthatatlan, ismeretlen felsőbb hatalom dönt emberi sorsokról és a történések egy bezárt helyre fókuszálnak, ahol egy rossz döntés az ember életébe kerül. A közösség legnagyobb ellensége az ember maga, hiszen ha minden ember csak a neki kellő mennyiséget venné el az asztalról – mindenkinek jutna étel bőségesen.

Dante poklától a “Nagy Zabálásig” – a Paraziták világképétől a Fűrész reménytelenségéig sok minden megjelenik a filmben, mégis az egyik legeredetibb alkotás az utóbbi évekből.

Értékelés: 9/10

Kiknek ajánljuk: Azon erősebb gyomrú olvasóinknak akiknek fontosabb az eredetiség mint a mozgalmas cselekmény.

Fixxerx