Manapság több olyan nagyvállalati közegben játszódó produkció bukkant fel kedvenc műfajunk berkeiben, amely egyszerre gúnyolja ki a multicéges kódexet és úgy általában magát a szigorú működési rendszert, miközben kellően véres megtorlást ajánl az elszenvedett évekért cserébe. Bloodsucking Bastards (2015), Belko Experiment (2016), Mayhem (2017) – csak pár példa az elmúlt évek terméséből, hogy a hazánkban forgatott hiperolcsó angol Severance-t (Csapatleépítés) ne is említsük. Bár azt talán tényleg nem kellene, mert nem sikerült valami fényesen. Újabb versenyzőként pedig egy ehető evőeszközöket gyártó cég alkalmazottai rekednek bent egy isten háta mögötti barlangban a nem éppen kedvességéről híres főnökükkel…

Történetünk gyakorlatilag két mondatban összefoglalható: az említett ehető evőeszközöket gyártó cég csapatépítőre megy az új-mexikói hegységben, mire az egomán Lucy nevű vezetőjük úgy dönt, hogy a kezdő fokozat helyett menjenek inkább a haladó útvonalon a barlangtúrán. Ami nem is lenne baj, csakhogy a semmiből jövő földrengések betemetik a kiutat, ráadásul egyetlen túravezetőjük is odaveszik, így magukra maradnak.

Patrick Brice (Creep 2) filmjével egyetlen hatalmas problémám van: olyan egyszer nézhető, közepes szintet képvisel, amit igazán nem kellett volna moziba küldeni. Bőven elfért volna DVD-n, a hasonszőrű(en) olcsó és eldobható produkciók mellett. Mert mit is vár az ember egy horror-vígjátékként címkézett produkciótól, ha már egyáltalán moziba kerül? Legalább valami kis feszültséget vagy vért, esetleg izgalmas eseményeket, amelyeket aztán majd a zsáner második összetevője valamelyest tompít, esetleg azokat parodizálva gúnyol. Ehhez képest a Hivatali eltávozásban fellelhető horrorisztikus elemek kimerülnek egy véres műkézben, valamint a kannibalizmus, mint túlélési tematika megjelenítésében. Ami valljuk be egy sima groteszk, fekete humorral operáló dráma is lehetne. De a komikus vonalon is sajnos hasonlóan gyengén teljesít: recskarkötő nevű hülyeség az egyetlen olyan poén, amin konkrétan nevettem, és az emberevéssel kapcsolatos dialógusok sikerültek olykor-olykor egészen szórakoztatóra. De semmi több.

Amit tehát láthatunk, az sajnos elég gyatra. Hiába vannak benne „sztárok” – Ed Helms sajnos csak rövid életű biodíszletként funkcionál, kvázi nem sok vizet zavar, pedig elnéztem volna még egy darabig, Demi Moore viszont egészen jól hozza az önelégült zsarnok főnököt -, viszont semmit nem tesz hozzá a produkcióhoz. A többi szereplővel meg nettó nem lehet azonosulni, nincs egy igazán szimpatikusan megírt karakter.

Továbbá filmünk minden tekintetben annyira PC akar lenni – annak ellenére, hogy a témák szó szerint a földön hevernek -, hogy semmiféle igazi merészségre nem hajlandó, ami esetleg kizökkenthetné a kedves nézőket a jól bevált komfortzónájukból. Pedig a zárt helyen rekedt emberek koncepciójában aztán bőven lenne ambíció, csak meg kellene lépni bizonyos határokat. De itt ez nem történik meg, biztonsági játék folyik: oké, kannibalizmus, de azért több szereplő ne haljon meg stb. Egyeseknek talán jópofa a drogos animációs betét, de a tét nélküli toporgás baromi unalmas és az ebből adódóan kiszámítható végjáték is sajnos édeskevés egy moziba kerülő „horror-vígjáték” élvezetéhez.

Kiknek ajánljuk? Bár egyszer meg lehet nézni, ha nagyon unatkoznánk, nem érdemes tőle semmi maradandó élményt várni. Bármennyire is jópofa a trailer-ben, tényleg bőven kihagyható kategória.

Értékelés: 5/10

eyescream