Decemberben a Serial Chillers sztárja nem más, mint Charles Schmid, aki az 1960-as években tartotta rettegésben Arizona államot, azon belül is a csinos, fiatal lányokat. Az elmúlt három alkalommal három különböző film került elemzésre, ezek Scmid gaztetteit mutatták be, többé-kevésbé hűen a valósághoz. Most nem egy újabb filmet hoztunk a kedves olvasóknak, hanem egy valódi irodalmi csemegét: Joyce Carol Oates novelláját, amely a Where Are You Going, Where Have You Been? címet kapta, és bár kissé kilóg a sorból, felettébb érdekes alkotás.

A főszereplőt Connie-nak hívják, tizenöt éves, szőke, gyönyörű és szemtelen. Átlagos amerikai családjával a kertvárosban lakik, apja sokat dolgozik, keveset beszél és nem nagyon foglalkozik a körülötte élők ügyes-bajos dolgaival, anyja egykor szép volt, ma már sokkal inkább csak frusztrált és igyekszik mindennel kisebbik gyermekét piszkálni, nővére pedig az a tipikus “jó lány”: egykori kiváló tanuló, most kiváló dolgozó, szerény és kötelességtudó teremtés.

 

Éppen nyári szünet van, és Connie minden idejét barátnőivel tölti: a helyi plázában vásárolgatnak, moziba vagy kajálni járnak, fiúkkal ismerkednek. Egyik este a Big Boy névre hallgató gyorsétterem parkolójában a lány felkelti egy különös, karizmatikus idegen érdeklődését, aki néhány nappal később fel is keresi őt otthonában, egy haverja kíséretében. Balszerencséjére szülei és nővére akkor éppen nincsenek otthon: barbecue-zni mentek a nagynénihez. Kiderül, Arnold Friend-nek hívják az idegent és bár azt állítja, hogy tizennyolc éves, jóval idősebbnek néz ki. Az autó, amivel leparkolt a ház előtt egy arany színű Cadillac, valami furcsa számsorral az oldalán, a haver végig benne ül és egész idő alatt nem szólal meg, csak figyel. Arnold mindenáron próbálja rávenni a szőkeséget arra, hogy menjen el velük kocsikázni, először kedveskedve-vicceskedve, majd egyre rámenősebben agitálja, s minél többször kap elutasítást, annál agresszívebbé válik. Egy ponton meg is fenyegeti, hogy ha nem engedelmeskedik, bántani fogja a családját, látszólag megvannak hozzá az eszközei, így szegény Connie-nak nem marad más választása, mint beadni a derekát…

Az írónő a művet Bob Dylan-nek ajánlja, ennek oka, hogy az ‘It’s All Over Now, Baby Blue’ című dalának meghallgatása után kapott ihletet a történet papírra vetéséhez. Arnold Friend karakterének megformálásához az inspirációt pedig a Life magazin 1966 márciusi számából merítette, ugyanis megjelent benne egy cikk Schmid-ről. Az írást az Epoch magazin hozta le 1966 vége felé, eredeti címe ‘Death and the Maiden’ volt, amit Oates később megváltoztatott.

Az nem vitás, hogy az íromány széles rétegekre hatással volt, s akik arra adták fejüket, hogy elemezzék, sok mindent beleláttak: egyesek a 60-as évek szexuális forradalmának szemüvegén át vizsgálódtak, belekeverve a feminizmust is, mások az arany Cadillac oldalára írt számsornak tulajdonítottak bibliai jelentést, megint mások a főszereplő lányka törékeny pszichéjét, látomásait, rettegését ragadták ki, a lista mindenesetre végtelen hosszú.

De nem csak irodalmárok és pszichológusok foglalkoztak vele, hanem a filmkészítők is: az 1985-ös Smooth Talk eredeztethető a novellából (róla egyébként itt írunk), valamint a Rose McGowan által rendezett Dawn, illetve egy nagyjából huszonnégy perc hosszú kisfilm is Connie és Arnold fura találkozásáról szól, ezt alant lehet megtekinteni, véleményem szerint kiváló adaptáció, ugyanis pontosan így képzeltem el a szereplőket, a díszletet, a körülményeket:

Where Are You Going, Where Have You Been? from JDT on Vimeo.

Végezetül a zenészek sem maradhatnak ki, a szintén amerikai The Blood Brothers 2003-as The Salesman, Denver Max című dala is tisztelettel adózik Oates sztorijának.

Számos kritika szembejött velem erről a novelláról és örömmel konstatáltam, hogy általában jó véleménnyel voltak róla. Én is rendkívül izgalmasnak találtam, megtörtént az, amitől jónak szoktam tartani egy írást, mégpedig, hogy teljesen belefeledkeztem és úgy olvastam végig, hogy közben fel sem pillantottam. A főszereplő először megmutatta nekem, milyen is egy kamasz felhőtlen élete, ekkor eszembe jutottak sajá tizenévesen átélt élményeim, majd vele együtt süllyedtem bele a félelem mocsarába és éreztem magam totálisan kiszolgáltatottnak. Telitalálat!

Kinek ajánljuk: Mindenkinek, aki egy jó nagy adag izgalomra vágyik a szürke hétköznapokban. Angol nyelvtudás azonban elengedhetetlen hozzá, ugyanis magyarul nem jelent meg.

Értékelés: 9/10

 

Norka