Viszonylag ritkán találom magam szemben ír horrorfilmmel, Írországból származó horror-vígjátékkal meg aztán pláne. Legutolsó ilyesfajta produkcióként a csápos tengerparti rémségekkel támadó 2012-ben készült Grabbers-re emlékszem, idén meg a Hole in the Ground volt az egyedüli játékos, bár abban semmiféle komikum nem volt jelen. Viszont az év vége felé felbukkant egy újabb (külföldi sajtó által dicsért) alkotás, mely a paranormális jelenségekkel kapcsolatban próbál minket szórakoztatni.

Történetünk középpontjában az egyedülálló, középkorú Rose áll, aki apjától örökölt paranormális képességek birtokosaként régebben még szellemekkel társalgott, de egy családi tragédia miatt felhagyott vele, és manapság szimplán gépjárművezetést oktat. Egy nap felhívja őt egy Martin Martin nevű fazon, hogy segítsen már megszabadulni neki régóta halott, ámde az otthonukat máig kísértő feleségétől, mert egy kicsit kényelmetlen. Bár Rose-nak bejön a pasas, ám a régi ügyek miatt mégsem akar kötélnek állni. Miután azonban szembesülnek vele, hogy egy Christian Winter nevű egykor elismert keresztény-rock énekes paktumot kötött a sötét erőkkel, és slágerlistákra való visszatéréséhez Martin lányát pécézte ki magának, meggondolja magát. De igencsak sietniük kell hőseinknek a megfelelő számú ektoplazma begyűjtésével, ugyanis a szűzlányt teliholdkor akarják feláldozni az ördögi alku részeként…

Mike Ahern és Enda Loughman rendezőpáros alkotása inkább nevezhető természetfeletti dolgokkal kacérkodó, finom és megfontolt (néha pedig kifejezetten pihent) komédiának, mint kimondottan horror-vígjátéknak – bár nem mintha ez valamiféle probléma lenne. Főleg, mivel már a VHS-szalagos bevezető képsorok egyből megadják a film komolytalan és egyben mosolygásra késztető alaphangulatát. Szereplőink abszolút szerethetőek a maguk kis hétköznapi bugyutaságában, de még csak a romantikus szál se hat túl zavarónak. Technikailag nincs túlbonyolítva; ami a CGI található az teljesen korrekt, talán csak a fináléban helyet kapó Astaroth lepedős entitása lett kissé infantilisen rajzfilmesre véve.

Akadnak benne egészen elképesztő és/vagy egyedi ötletek (ektoplazma üvegbe való begyűjtése, szájon keresztüli kiöklendezve vagy szüzek lokalizálására kifejlesztett ősi péniszbot), de elmondhatjuk, hogy szinte egy percre sem áll le a viccelődéssel. Végig váltogatja a kedvesen jópofa (kenyérpirító-szellem, kísértő kukák) vagy éppen pihenten infantilis (ördögi praktikákat vacsorára invitálással való megszakítás) szellemes tréfákat, és örvendeztet meg velük minket.

Kinek ajánljuk? Akik eleve szeretik a pihent angol vagy éppen ír humort és/vagy a misztikus dolgokon való viccelődést, vagy csak egy szimplán szórakoztató szellemes filmet szeretnének nézni, szellemekről.

Értékelés: 7,5/10

eyescream