Los Angeles az első helyen van az USA-ban a hajléktalanok számát illetően. Hivatalos becslések szerint 2014-ben a hajléktalanok száma Los Angelesben eléri a 100 000 főt. Ennek 5%-a raktárakban él. Patrick Hasson (forgatókönyvíró és rendező) filmjében egy erre a szomorú tényre épült alapötletet láthatunk viszont, nem is akármilyen amatőrséggel.

Gabriel egy autójában élő, mentális problémákkal küzdő hajléktalan srác, aki szemetesből gyűjtött cuccok eladásával próbál némi pénzt szerezni a túléléshez. Szülei meghaltak, csak a testvére próbál vele törődni, de Gabriel pszichotikus természete miatt egy értelmes telefonbeszélgetést nem tudnak lebonyolítani. Helyette kap tőle egy kulcsot, amit még a szülei hagytak rá: egy los angelesi raktárkomplexum raktárhelyiségét nyitja, hogy legyen hol aludnia. Mások is régóta élnek már itt, többek között egy babát váró pár, anyuci és fiacskája, egy öreg író, és egy folyton beszívott transzvesztita örömlány galeri.

A komplexum tróger tulaja nem szívesen viseli el az új jövevényt, főleg miután Gabriel megsérti az intézmény rendkívül szigorú törvényeit, viszont az egyetlen női alkalmazottjának valami érthetetlen módon bejön a lelkileg instabil hajlékony srác, és segít neki, hogy újra és újra visszamehessen titokban. Közben pedig, hogy eme iszonyatosan unalmas cselekményben legyen valamiféle horrorisztikus elem is, egy ismeretlen eredetű démoni hölgy egymás után kapja el a komplexumban éldegélő hajléktalanokat.

Patrick Hasson (forgatókönyvíró és rendező) egészen biztosan nem tudja, hogyan kell egy élvezhető filmet készíteni, mert amit ezalatt a másfél óra alatt kapunk, az a szórakoztatás legkisebb szikrájával sem rendelkezik. A film költségvetése a nullához konvergál; gyakorlatilag végig ugyanazokat az üres folyosókat meg aprócska raktárakat nézegethetjük újra és újra, néha egy-egy bénán szerkesztett külső állóképpel megszakítva.

Mínusz tartományba átlépő színészi játék (kivéve talán Bree Essrig nevű fruskát), érthetetlen reakciók és motivációk kesze-kusza halmaza; sokáig meg sem szólalnak benne, de amikor igen, akkor is iszonyatosan blőd párbeszédeket hallhatunk. Totálisan unalmas és érdektelen, minden ízében brutálisan igénytelen cselekményvezetés, az a simán bealvós kategória.

Mire eljutunk a minimálisan sem ijesztő, viszont legalább démoni körömmel rendelkező hölgy múltbéli titkához, már rohadtul nem érdekel minket semmi se, csak hogy végre vége legyen ennek a szarkupacnak. Bai Ling (Crank 2: Magasfeszültség) folyton betépett, világát nem tudó karaktere tökéletesen reprezentálja ezt az egész katyvaszt.

Kinek ajánljuk? SENKINEK. Messze kerüljétek el, akkora egy retek. Nem az a szórakoztató trash, inkább csak simán fájdalmas, kínzó hulladék.

Értékelés: 3/10

eyescream