Az nem titok, hogy a televíziózás újabb aranykorát éli, azonban a sorozatok reneszánsza eddig elég mostohán bánt a horror zsánerének szerelmeseivel. Nem állítom, hogy nem készültek érdekes alkotások kifejezetten tv-s platformra, de arányaiban a többi műfaj rajongói jóval szélesebb skáláról választhattak minőségi tartalmat. A Netflix azonban jött, látott és a győzött, 2019-ben már megkerülhetetlen a digitális videotéka, ha valóban borzongató élményekre vágyunk.

Ehhez persze nagyban hozzájárul, hogy a mozis premierek tömve vannak fantáziátlan újrafilmekkel és folytatásokkal, ráadásul a Démonok között-univerzum is igazi mélyrepülésbe kezdett, így vigyázó szemeinket mindenképpen érdemes az otthoni mozizás felé fordítanunk. Az előszél tavaly érkezett a Netflix háza tájáról, hiszen a Mike Flanagan értő kezei között készült The Haunting Of Hill House 2018 egyik legjobb horror dobása volt, nem véletlenül dolgoznak már javában a folytatáson. 2020 Halloweenjére meg is érkezik a The Haunting Of Bly Manor, ami egy teljesen különálló történetet dolgoz majd fel.

Idén azonban a Marianne már a harmadik olyan Netflix-es horror-sorozat, amit minden hezitálás nélkül az erősen ajánlott látnivalók közé sorolok. A fantasztikusan sikerült dél-korei, középkori zombulás, a Kingdom már év elején magasra tette a lécet, amit az előzetes várakozásoknak megfelelően, a Stranger Things harmadik évadának sikerült is megugrania. Ugyan nem állítom, hogy kritikám tárgya minőségben megelőzi ezeket a szériákat, de bitang közel áll hozzájuk, ráadásul harcedzett rajongóként igazán szívet melengető érzés, ha jól rám is tudják néha hozni a frászt.

Ezt a nehéz, ámbár nem lehetetlen feladatot, Samuel Bodin író/rendező sikerrel abszolválta, így a francia Marianne eddig 2019 egyik legkellemesebb meglepetése. A sztori akár egy Stephen King regény is lehetne, Emma Larsimon (Victoire Du Bois) sikeres horror-író, aki szemtelenül fiatal kora ellenére befejezettnek tekinti a rémmesék világában tett kalandozásait. Más műfajban is szeretne maradandót alkotni, boldogabb történetekre vágyik, de egy gyermekkori barát látogatása alaposan keresztbe tesz a tervének. Kénytelen visszatérni szülőfalujába, de túlzás lenne azt állítani, hogy Elden lakói (beleértve szüleit is) tárt karokkal fogadják leghíresebb földijüket. A régi cimborái továbbra is kitartanak mellette, Camille személyében egy igazán hűséges személyi asszisztense is akad, de idővel minden kapcsolata komoly kihívásnak néz elébe.

Már az első pillanattól egyértelmű, hogy Emma rémálmai, a Marianne nevű boszorkány és fiktívnek vélt alkotásai szorosan összefüggnek, a viharos múlt pedig még sötétebb jövőt vetít elénk. A gonosz szellem írásra kényszeríti főszereplőnket, aki kénytelen kitalált főhőse bőrébe bújni, ha nem szeretné elveszíteni az összes barátját. Az elsőre klisésnek ható sztori pörgősen van tálalva, rengeteg flashback, részről-részre elcsepegtett információ és okosan összefűzőtt múlt/jelen áthallás garantálja, hogy egy percig se unatkozzunk.

Remek vizualitás és zömében erős színészi alakítások jellemzik a szériát, néhol azonban az önismétlés csapdájába esnek az alkotók. Ez főleg az ijesztő jelenetekre igaz, amiből elég sok van, de szerencsére messze átlag feletti hatásfokúak. Nem közepes jumpscare áradattal látnak el az alkotók, hanem inkább a klasszikus kikukucskálunk a szemeltakarásból a jellemző. A gore rajongók is jó helyen keresgélnek, hiszen véres jelenetből is akad bőven.

A mostanában népszerű coming of age dráma vonal sem maradhat el, ami összességében jól működik, de néha zavaró a teleregényes kapcsolatrendszer, a humor pedig néhányszor kioltja a jól felépített feszültség erejét. Ezek azonban csak apró szépséghibák, mivel az összkép kétségtelenül szórakoztató és ijesztő is egyben. A széria szeptember közepe óta érhető a Netflix kínálatában, a nyolc epizód meglehetősen gyorsan lepörgethető, hiszen akad 36 perces is. A második évad egyelőre még nincs bejelentve, de a nyitott befejezés és a pozitív visszhangok miatt nagy eséllyel csak idő kérdése a dolog, mindenesetre én állok elébe.

8/10

afiaf