Mióta horrortémában egyetlen billentyűleütést is megejtettem így zirka 30 év alatt, talán sosem tudtam egy filmet annyira nehézkesen elhelyezni a palettán, mint Lukas Feigelfeld Hagazussa című darabját. A 102 perces darab minden pillanata egy furcsa utazás a képzelet és metafóra világába, azt viszont aligha lehet elvitatni, hogy a készítőkre erőteljesen hatott Robert Eggers The VVitch című remekműve, amely 2016-ban szerkesztőségünknél az év filmje lett. Hogy a Hagazussának ez mennyire sikerült, azt jobb, ha mindenki maga dönti el.

És akkor normális esetben most következne ugye az a néhány bekezdés, amiben elmesélem spoilermentesen, hogy miről is szól a Hagazussa, amely ógermánul annyit tesz, boszorkány. Ám a Hagazussa esetében nincsenek pontosan értelmezhető történések, a cselekmény egy részénél fogalmunk sincs, hogy pontosan mit is látunk, tényleg megtörténik az a valami vagy pedig szimpla képzelgés, illetve metafora az ismeretlentől való félelemre.

Azért essünk neki röviden. A 15. századi hegyvidéki Ausztriában járunk, ahol édesanyja halála után Albrun egyetlen gyermekével él, kenyerét pedig kecsketartással keresi. A nő kitaszítottként, a világtól elzárva él, a faluban csak időnként találkozik más emberekkel, de ők is megvetéssel vélekednek róla a szajha édesanyja okán.

Spoilermentesen nehéz sokkal többet írni a filmről, de még ha spoilerezni próbálnék, akkor sem lennék biztos benne, hogy azt írom, ami ténylegesen történt. Kezdeném viszont azzal, hogy aki VVitch-klónt akar látni, nem kapja meg. A Hagazussa erőteljesen hajaz Eggers művére, viszont még az amúgy sem lendületes és cselekménygazdag New England Folktale-nél is sokkal-sokkal lassabb és vontatottabb.

Emiatt én viszonylag kevés horrorfanatikusnak tudom jó szívvel ajánlani, mert nagyon vékony mezsgyén mozgott nálam is, hogy nagyon unom vagy elkap a “flow” és tudom élvezni a nem rövid játékidőt. Ugyan a film nyelve német és csak angol felirat van hozzá, ez nem kell senkit sem visszafogjon, hiszen a teljes filmben körülbelül 20 mondat hangzik el.

Ha párbeszédek nem is, de durva jelenetek bizony bőségesen vannak a Hagazussában. Ismét csak spoilereznék, ha ezekből sorolnék fel néhányat, de annyit elárulhatok, hogy a legkeményebb tabukat döntögeti a film, még ha nem is mindig pontosan lehetünk biztosak benne, hogy az történik-e, amit látunk.

A film viszont nem véletlenül kapott viszonylag kedvező kritikákat. A kritikusok kiemelték, mennyire hitelesen és eredetin van ábrázolva a korra jellemző félelem a babonáktól és megmagyarázhatatlan, a középkori ember által még nem értett dolgoktól.

Mindent összegezve meggyőződésem, hogy az emberek kisebb részének jelent majd élvezeti faktort, és én sem tudom azt mondani, hogy nem voltak unalmas részei. Akinek viszont tetszeni fog, annak nagyon, mert van egy magával ragadó hangulata és vannak benne hihetetlen megrázó jelenetek és eredeti megoldások.

Kinek ajánljuk: Nehéz ügy, de ha mondjuk tetszett a The VVitch és bejött a Mandy, akkor jó eséllyel barátságba kerülhetsz a Hagazussával.

Értékelés: 6.5/10