Az idei év horrortermésének egyik legjobban várt filmje volt a The Prodigy, ezért is kerülhetett fel a mi listánkra is. Klasszikusokat idéző, Ómenes, ám az elmúlt évek slágerét, a démonos-megszállós témát ígérő előzetest láthattunk, amit később a film a mozik kasszáinál be is váltott, már az első napokon jól teljesített anyagilag. Kritikai fogadtatása azonban vegyesnek bizonyult, íme a mi véleményünk a filmről.

A csodagyerek története egy Miles nevű kisfiút mutat be nekünk, rögtön a film elején egy óriási ziccert kihagyva. Miles vajúdó édesanyját Sarah-t (Taylor Schilling, Orange is the New Black, Sötét anyag) láthatjuk, ahogy a kórházba készül. Ezzel egy időben valaki kiszabadul egy pincéből, ahol fogva tartják – és sikerül segítséget kérnie a súlyosan sérült nőnek, akinek kezeit is levágták, majd láthatjuk, ahogyan a rendőrség rajtaüt a sorozatgyilkoson, aki megkínozta. Ellenállásáért a férfit lelövik, és ekkor születik meg a kis Miles, és pár jelenettel később máris a reinkarnáció, a lélekvándorlás és a megszállottság kerül szóba, így a The Prodigyről elmondható, hogy rögtön az elején lelövi saját poénját.

Miles különleges kisfiúvá cseperedik, már egészen kicsi gyerekként kiütkökzik nem mindennapi intelligenciája. A szokásosnál sokkal korábban kezd beszélni, és minden nagyon gyorsan fejlődik. Szülei meg is tesznek érte mindent, és nagyon büszkék csemetéjükre, aki a nyolcadik születésnapját követően kezd egyre furcsábban viselkedni, megmagyarázhatatlan agressziót tanúsítva.

A szakemberek egyhamar eljutnak ahhoz, hogy egy gonosz lelket gyanítsanak Miles testében – hiszen ez ilyen egyszerű ugyebár -, de Sarah-t, az anyát nem igazán tudják meggyőzni. A film hátralévő részében Sarah a szkepticizmusa ellen küzd, és egyre inkább el kell hinnie neki magának is, hogy az egyébként magyar származású (és a filmben részben magyarul beszélő) sorozatgyilkos szállta meg kisfiát.

Mennyivel szerencsésebb lehetett volna, ha Sarahnak nem adják szájába a válaszokat, hanem neki kell kinyomoznia azokat fia furcsaságával kapcsolatban! A 90 perces játékidő nyugodtan elbírta volna, ha ennyivel hosszabb lesz a film… de hát igen, ahhoz kellett volna némi kreativitás és energiabefektetés a forgatókönyvíró részéről. Az illetőt Jeff Buhlernek hívják, és leginkább horror-remake-eknél alkalmazzák, csak az idei évre három ilyet is jegyez (Kedvencek temetője, Nightflyers-sorozat, Jacob’s Ladder és övé lesz a jövő évi Átok-remake is).

A The Prodigy-t mérhetjük a The Babadookhoz is abban a tekintetben, hogy az anya szemszögéből mutatja be a történetet, az anyaság nehézségeire helyezve a hangsúlyt, de kissé méltatlannak tartom az összehasonlítást. A The Babadook ugyanis mélységeiben mutatta be az anya drámáját, itt csak annyival szembesülünk, hogy Sarah tépelődik, nincs igazi súlya az általa átélt nehézségeknek, és a szülői pár házasságának megromlását is csak felvillantja előttünk a film, önmaga sem tartja elég fontosnak, hogy a néző élményét elmélyítse.

Emiatt válik csalódássá a The Prodigy, mert minden egyéb tekintetben jól teljesít. A film szépen fényképezett, a színészi játék is hozza az elvárhatót. A 2017-es AZ-ból megismert Jackson Robert Scott ígéretes színészpalánta, játéka hiteles és élvezetes a szerepben. Bár mi itt, a horror panteonjában gyakran szidjuk a jumpscare-elemekből építkező filmeket, A csodagyereknek valahogy ezt is el tudnám nézni, ha kárpótolna a jó alapokból kiinduló történettel. A karakterépítésnek szép íve van, a készítők maguk is jelezték, hogy nagy figyelmet fordítottak erre azzal, hogy pszichothrillerként sorolták be filmjüket. A film legfontosabb jelenete, amikor Miles a pszichológusnál jár, kifejezetten jól adagolja a feszültséget, és a kissé kiszámítható nem happy end is élvezetes volt, ha meglepő nem is.

Összességében A The Prodigy egy teljesen középszerű horrorfilm, ami nem tudott újat hozni sem a megszállottság témájában, sem pedig a gonosz gyerekekkel operáló horrorok terén. Súlytalan szórakozást ígér csupán, de abból az igényesebb fajtát.

Kinek ajánljuk: Az Ómen, Az árva, vagyis a “gonoszgyerekes” filmek rajongói, illetve a Démoni doboz, Démonok között hangulatát kedvelői tehetnek vele egy próbát, a vallási vonulatot kihagyva hasonló filmélményben lehet részük.

Értékelés: 6/10
Blissenobiarella