Számos ismert film alapjául szolgáltak már irodalmi művek, és sokszor vitatkoznak össze a könyvmolyok és a filmimádók azon, vajon melyik is volt a jobb. Ha mód van rá, jobb, ha mind a filmet, mind pedig a könyvet ismerjük. Miután már korábban jelent meg cikkünk A fekete ruhás nő című filmről, ideje volt az alapként szolgáló könyvet is alapos mustra alá vetni. Bár a Susan Hill által írt eredeti történet 1983-ban jelent meg, és az első magyar kiadás is 1995-ből való, meglepően kellemes élmény volt egy klasszikust leporolni.

A horror-rajongók körében talán keresve is nehezen találnánk olyasvalakit, aki ne hallott volna A fekete ruhás nőről. Pár éve jelent meg Susan Hill könyvének filmadaptációja, és meglehetősen vegyes véleményt alkotott róla a filmes közeg. Maga a film mindenkinek mást jelent, de talán nem árt egy picit visszamenni az időben, és belevetni magunkat a könyvbe. Nekem még az első magyar kiadáshoz volt szerencsém, szinte hibátlan állapotban sodródott elém a kötet. A borítója mai szemmel nem éppen a legelőnyösebb, ám ha belegondolunk, a ’90-es években ez éppen megfelelő tálalás volt. A történetben sincsen sok extra, mégsem mondanám azt, hogy utolsóként venném kézbe egy olvasós délutánon.

A könyv egy családias karácsonyi estével kezdődik, ahol szórakozásképp mindenki elmesél egy kitalált rémtörténetet. Amikor történetünk főszereplőjére, Arthurra esne a sor, kibújik a nagy mesélés alól, ám később elénk tárja a saját történetét. Ez viszont annyiban más a karácsonyi estén elhangzottaktól, hogy mindezt valóban átélte.

A fiatal ügyvédet az Angolnás-láphoz szólította a kötelesség, egy régi ügyfél, Mrs. Drablow temetésén kell képviselnie az ügyvédi irodát, ahol doglozik. Ha mindez nem lenne elég, vár rá egy komoly feladat is a hagyatékot illetően, ám amikor elutazik, akkor még nem sejti, milyen hajmeresztő és borús napok várnak rá. Eleinte még úgy tűnik, hogy csak elvégzi a rábízott feladatot, azonban már a temetésen felbukkan egy titokzatos fekete ruhás nő, akit nem tud hova tenni. Ha pedig bárkit kérdez róla, mindenki csak elzárkózik a témától.

Arthur egy elhagyatott házban keresi az elhunyt Mrs. Drablow után maradt iratokat, tanulmányoz át mindent, és úgy tűnik, viszonylag hamar végezni fog a munkával. Ám ismét megpillantja a fekete ruhás nőt, akinek kilétét továbbra is homály fedi. Hamarosan megtapasztalja, hogy miután meglátja ezt a titokzatos alakot, egy szekér zajait és egy gyerek kiáltását hallja, ám mindezek csak fikciók.

A viszonylag rövidre tervezett látogatás elhúzódik, és egyre többször jelenik meg a fekete ruhás nő, Arthuron pedig egyre  jobban eluralkodik a szomorúság és a félelem.

A kötet jelentős részében lassabban haladunk, és kevés olyan elem kerül elő, ami okot adhatna egy kis borzongásra. Az utolsó negyedben viszont picit többet kapunk a fekete ruhás nőből, erősödik a téboly, a sötétség.  Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megtudjuk, ki is ez a nő, és miért jelenik meg olyan sűrűn.

Mindezek sokaknak már unalmasak lehetnek, hiszen hasonló alapú történetekkel számtalanszor találkozhattunk már. Susan Hill könyve mégis megér legalább egy egyszeri olvasást. A szerzőnő nem bánik rosszul a szavakkal, és az első szótól az utolsóig leköti az olvasó figyelmét. A történet nem tökéletes, de nem is olyan rettenetes, hogy temetni kelljen. Az olvasó a figyelméért cserébe kap szép – mármint borzasztó, de jól megírt – leírásokat, egy megoldandó rejtélyt, illetve számtalan olyan apró érdekességet, amiért megéri a könyvet leemelni a polcról. Még azt sem érzem hátránynak, hogy a kötet alig haladja meg a 200 oldalt, így az olvasmány meglehetősen rövidecske. Ami belefért az oldalakba, az benne van, többet nem is várok tőle, mint amennyit kaptam.

Összességében Susan Hill nem mutat újat nekünk történetével, mégis egy egész kellemes olvasmányélményt nyújt A fekete ruhás nő. Tény, hogy nem ez a legjobb könyv a világon, de nem is a legrosszabb.

Kiknek ajánljuk: Olyan rövidebb regények kedvelőinek, akik nem nagy elvárásokkal futnak neki a kötetnek, hanem csak egy délutáni olvasmányra vágynak. Azoknak, aki szívesen merülnek el egy szépen megírt, és egy csipetnyi borzongással, misztikummal meghintett történetben.

Értékelés: 8/10

Cetti