2017 óta nem hallottam hírt egyik kedvenc külföldi könykiadóm, a Horrific Tales Publishing felől, és már-már a legrosszabbtól tartottam, amikor néhány hónappal ezelőtt életjelet adtak magukról, várható megjelenésekkel és ígéretesebbnél ígéretesebb címekkel. Ezek közül az első Rich Hawkins lovecrafti jegyeket hirdető novellája, a The Cold.

Jeges pokol

Főhősünk Seth huszonéves brit fiatal, aki különösebb siker nélkül próbál munkát keresni és végre függetlenedni idősödő szüleitől. Egy kudarcba fulladt állásinterjút követően azonban a sors keresztülhúzza számításait, ugyanis miközben hazavonatozna, a nyári kánikula egy szempillantás alatt fagyos, téli rémálommá változik. A vonat kisiklik, mindössze egy maroknyi túlélővel, az eset pedig nem pusztán holmi elszigetelt, különös esemény volt – a jelek szerint az egész országot, de lehet, hogy az egész világot uralma alá hajtotta a fagy, a köd és a végtelen hóesés. 

Ráadásul, ahogy azt Seth és társai kénytelenek felismerni, a hideggel együtt elszabadult egy ismeretlen, hatalmas, torz állatszerű rémségekből álló ragadozó faj is – vagy pont fordítva, a lények felbukkanása idézte elő a hideget, a kevés túlélőnek így nem pusztán az időjárással, a néhány óra alatt teljesen megsemmisült civilizáció maradványaival, de a rájuk ragadozóként vadászó rémségekkel is szembe kell néznie.

Langyos kidolgozás

Elöljáróban muszáj leszögeznem, hogy sajnos bár tervben vannak, még nem állt módomban olvasni Hawkins korábbi műveit, az viszont pusztán bibliográfiája láttán egyértelmű, hogy nagyon szívesen kísérletezik a horror legkülönbözőbb műfajaival, munkássága pedig az indie körökben publikáló, kortárs szerzők közül meglehetősen nagy népszerűségnek örvend.

Ezt a pozitív fogadtatást pedig a The Cold számtalan eleme alá is támasztja – míg sajnos akad néhány olyan is, amelyek meglehetősen megnehezítették számomra a novella élvezetét. Rich Hawkins egyértelmű erősségeinek egyike a brutalitás – szereplőit gyakorlatilag Seth kivételével iszonyatos gyorsasággal és részletes, gyomorforgatóan kegyetlen módokon végzi ki, a novella alapötlete, a mindent elsöprő hideg, az állatokként levadászott emberiség és a hatalmas, szinte megállíthatatlan és sebezhetetlen borzalmak egytől-egyig kiváló alapok egy erős, apokaliptikus történetben, melyben ráadásul nehéz nem kiérezni, mit is szimbolizálhat a hirtelen megváltozó, élhetetlen időjárás.

Mégis, a The Cold legnagyobb hibáját ott véti, hogy miután felvázolta ezt a remek alaphelyzetet, nem használja semmi olyanra, amit nem láttunk már csak az utóbbi évek során (sőt, csak a Horrific Tales Publishing kínálatában), hatásosabban, egyedibb ötletekkel, izgalmasabb karakterekkel. Durván a novella harmadától mind a cselekmény, mind a szereplők sorsa kiszámíthatóvá válik, a befejezés pedig, bár fel voltam készülve mind egy pozitív, mind egy nihilista, kiégett lezárásra, a rövid terjedelem ellenére is mintha kissé kifulladt, erőtlen lenne.

A lovecrafti vonal is erős túlzás, mely leginkább a lények megjelenésében, közülük is egy méretesebb, csápos borzalom formájában mutatkozik meg, míg sajnos pont a narratíva legjelentősebb pontjában, a hangulatban nem. Kissé mintha maga az író is egy ponton túl ráunt volna a történetre, és nem igazán tudta végigvinni a megálmodott koncepciót.

Így hiába örülök annak, hogy a Horrific Tales Publishing visszatért, sajnos főleg az utoljára kapott köteteik, mint a Song of the Death God, a Rage of Cthulhu vagy a The Veil számomra szinte egytől-egyig hatásosabb, jobban kidolgozott történetek voltak. Kíváncsian várom, mivel jelentkeznek legközelebb, addig valószínűleg válogatok egy kicsit Rich Hawkins korábbi műveiből.

Értékelés: 6/10

Kinek ajánljuk: Azoknak, akik korábbi cikkeink alapján követik a Horrific Tales Publishing katalógusát, esetleg kíváncsiak egy friss, magyarul még nem elérhető novellára, amely sikerülhetett volna sokkal jobban is.

A könyvet a Horrific Tales Publishing biztosította számunkra.

Szabó Zoltán “Zoo_Lee”