Neil Gaiman azon ismert szerzők egyike, aki visszavonhatatlanul bevéste magát az irodalom nagyjai közé. A szerzőben egyszerre bújik meg a gyermeki világ, és egy bizonyos fokú morbidság, amelyeket zseniálisan vegyít könyveiben. Nagy rajongótábort tudhat magáénak, írásai nagy hatással vannak az olvasókra, a filmiparra, a színházak is ihletet merítenek műveiből. Két hasonló könyve nincs, az irodalmi műfajokkal mesterien játszik, így joggal vívta ki a művészvilág elismerését. Neil Gaiman egyik legismertebb műve, a Coraline sokunkat rabul ejt.

Coraline egy hétköznapi lány, egy hétköznapi családban. 1987-ben járunk Anglia déli részén, Sussex megyében, ezen belül is Nutley falucskában. Coraline és szülei éppen beköltöztek az egykor kastélyként szolgáló Littlemead nevű épületbe. No persze nem az egész épület az övék, ugyanis a kastélyban négy lakás található. Ezen kívül viszont nincs a közelben szinte semmi, és az idő is pocsék. Mivel a szülők elfoglaltak a munkájukkal, a kis Coraline unatkozik. Ki nem mehet, mert esik az eső, így azt a feladatot kapja, hogy számoljon meg a házban minden ajtót és ablakot. Eddig úgy tűnhet, hogy nem fog történni semmi rendkívüli, ám Coraline talál egy picike ajtót, amihez előkerül a kulcs is. Történetünk itt veszi igazán kezdetét.

Bár elsőre az ajtó mögött csak a fal található, az éj leple alatt a kis ajtó felfedi titkát, így Coraline betekintést nyer egy másik világba. Amint áthalad az ajtó mögött rejlő furcsa alagúton, olyan, mintha otthon lenne. Csak van ott egy másik apu és egy másik anyu, akik minden idejüket rászánják. Mindig finom falatokkal várják, kedvesek vele, csak egy picit furcsák, ugyanis gombszemük van. Valahogy mégis olyan idillinek tűnik az ajtó mögötti élet, hogy Coraline mindig visszajár.

A történet váltakozik a valóság és az ajtó mögötti világ között. A valóságban a szomszédok furcsák, van, aki nagyon mogorva, a szülők pedig mindig elfoglaltak. Ráadásul a szomszédok még Coraline nevét se tudják jól kimondani, mindenki Caroline-nak hívja. Az ajtó mögött viszont mindenki kedves, az egész mindenség Coraline körül forog, a morgós szomszéd, Mr. Bobó egércirkusszal szórakoztatja a lányt, Spink kisasszony és Forcible kisasszony is a kedvében jár.

Úgy tűnik, Coraline megtalálta azt a helyet, ahol otthon érzi magát, ahol tényleg szeretik, már kedvünk lenne nekünk is beköltözni. Azonban nem árt elfelejtenünk, hogy most egy Neil Gaiman kisregényben vagyunk, és semmi sem az, aminek látszik. Ahhoz, hogy Coraline másik anyuval és másik apuval lehessen örökre, neki is gombszemet kéne viselnie. Itt kezd csavarosabbá válni a történet, ugyanis a lány találkozik három szellemgyerekkel, akik figyelemre intik. Rövidesen kiderül, hogy Coraline egy rettenetesen rossz világban jár, amiben a házon kívül semmi sincsen, így nincs is hova menekülnie. Ahhoz, hogy hazatérhessen, szembe kell szállnia a másik világ anyujával, de ez nem tűnik éppen egy könnyű kihívásnak…

Aki ismeri Neil Gaiman nevét, tudja nagyon jól, hogy képes a mesékből is horrorsztorit csinálni. Ez most sincsen másképp, mesteri és ijesztő leírásaival még a felnőttekben is elültetheti a félelem magjait. Nem úgy kell erre a könyvre gondolni, mint egy véres horrorra, mert közel sincsen hozzá, itt a misztikum, a valóság és fikció közötti leheletvékony határvonal az, ami ijesztő. No meg persze a gombszemek, azokba nem szívesen néznék bele még én sem. A mesét borzongatóbbá teszik Dace McKean illusztrációi, amelyek tökéletesen tükrözik a könyv hangulatát.

           

Bár a Coraline egy meglehetősen rövid mese, és sokan 10 éves kortól ajánlják, szerintem nagyon alá van becsülve a korhatár. Nem csak a kötetben szereplő rajzok, hanem az egész történet inkább egy picit idősebb korosztálynak való. Ugyanúgy az animációs film, és talán a könyv alapján készült bábszínházi előadás is inkább 12-13 éves kortól ajánlott meglátásom szerint. A legutóbbi kiadás borítója már nagyon olvasóbarát, ám az előző borítót én rémesnek találtam, azzal külön ijesztgetni lehetett volna. A kötetnek nagyon jót tett, hogy 2017-ben újra kiadásra került, ugyanis hazai körökben egy újabb hullámban bővíthette céközönségét.

Összességében semmi rosszat nem tudok a kötetre mondani, csupán az illusztrációktól rázott néha a hideg. Azt viszont el kell ismernem, hogy Neil Gaiman egy zseni. Egy gyermeklelkű zseni. Egy őrült, de gyermeklelkű zseni.

Kiknek ajánljuk: Neil Gaiman rajongóknak, valamint bárkinek, aki szereti a kissé groteszk meséket, és gyakran elképzeli, milyen lenne az élete egy másik, elsőre nagyon hasonló, ám valójában teljesen más világban.

Értékelés: 10/10

Cetti

Ha érdekel a kötet, az Agave Könyvek kiadó oldalán 25% kedvezménnyel tudjátok megrendelni!