Mindig is úgy tartottam, hogy a horror és thriller kategóriák remekművei mind a varázslatos 1990-2005 közötti időszakból kerültek ki, ezért hát igyekszem néha személyes kedvenceimet felvonultatni a Cinegore egyre színesebb palettáján. Ennek okán ezúttal a Hetedik lesz terítéken, amolyan kötelező darab, ha mondjuk Brad Pitt régi nagy kedvenced, esetleg évekkel ezelőtt felvettétek ’kazira és egy-két ottmaradt reklámblokkal ugyan, de időről-időre újra néztétek a családdal. Ha nagyon rég, vagy még soha nem volt szerencséd a Hetedikhez, íme egy kis összegzés és egy kis lényegi áttekintés a történet alapjáról.

„…épp ez a lényeg. Halálos bűnnel találkozunk minden utcasarkon, minden otthonban. És eltűrjük. Eltűrjük, mert annyira hétköznapi. Triviális…”

A hét fő- avagy kardinális bűn egy-egy jellembeli tulajdonságot jelöl, amik önmagukban nem tekinthetők vétségnek, de belőlük fakad a tízparancsolat minden tiltása; egymagában egyik sem feltétlenül súlyos, megbocsájthatatlan vétek, de gyakoriságuk, mindennapi előfordulásuk már nem bocsánatos. A Magyar Katolikus Lexikon  – a hét főbűn, mint fogalom ugyanis a római katolikus egyház “találmánya” – szerint eredetileg nem is bűnökről, hanem víciumokról beszélünk, amelyek a szívből származnak, a test kívánsága, a szem kívánsága és a világ kevélysége táplálja őket. A vícium a rossz cselekedetekből kialakuló készség, egyenesen az erény ellentéte, mind közül a legrosszabb pedig a gyűlölet.

A Hetedik nem foglalkozik az emberi természet összes rossz szokásával, hanem a mindenki által ismert hét bűnt veti górcső alá; kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és a jóra való restség. Ez egy igen hálás téma, ugyanis rengeteg lehetőséget rejt magában, amit David Fincher is felismert, a fent említett úriember nevéhez pedig rengeteg emlékezetes film rendezése köthető, így nem meglepő, hogy ezt is sikerült eltalálnia.  A neves rendezőhöz viszont neves színészi gárda is dukál, ennek fényében a főszerepeket olyan kiválóságokra osztották, mint Brad Pitt, Morgan Freeman, Kevin Spacey és Gwyneth Paltrow.

A történet egy enyhe klisével indít, amikor is a sors összehozza a már sokat látott, nyugdíjazás előtt álló idősebb nyomozót, Somerset-et (Morgan Freeman) és az igen fiatal, de tehetséges és heves természetű Mills-t (Brad Pitt), hogy együtt dolgozzanak New York züllött városában egy brutális gyilkosság ügyén, amelyet kisvártatva négy másik követ. Somerset megfontoltan, de nagy odafigyeléssel végzi a munkáját, Mills pedig, habár bájos felesége (Gwyneth Paltrow) minden nap hazavárja, semmilyen helyzetben nem riad vissza a rá leselkedő veszélytől.

A gyilkosságsorozat az alapszcenárióval ellentétben egy kicsit sem mondható elcsépeltnek, hiszen a hét főbűnt hívatott reprezentálni. A tettes mindegyik esetben különösen embertelen és gyomorforgató módot talál áldozatai életének kioltására, hiszen főművének tekinti, így hát az első öt esetben ennek megfelelően mind az öt „bűnös” éppen olyan módon vezekel, ahogy vétkezett. De mi van a maradék kettővel, kit vádolnak haraggal és irigységgel? Egyáltalán, létezik olyan, aki kizárólag az erények szerint éli az életét?

A Hetedik nem egy finoman megkomponált mestermű, sokkal inkább egy akciódús thriller, ami pont kellő mértékben véres, ugyanakkor el is gondolkodtatja a nézőközönséget, hiszen komoly vallási és morális témát feszeget. Szerény véleményem szerint az a film, ami ezeket sikeresen ötvözi és több, mint húsz év múlva is ugyanúgy megállja a helyét, bőven megér egy majdnem maximális pontszámot.

Kinek ajánljuk: mindenkinek. De tényleg. Találkoztál már olyannal, aki ne szerette volna Brad Pitt-et? Én sem.

Értékelés: 9/10

(grey tabby)