Elképzelhetőnek tartom, hogy cikkem megjelenése után néhány mérges black metal arc felkeres otthonomban, elrabolnak, majd egy sötét pincében térek magamhoz, arra, hogy éppen kínoznak. Az írás kemény szakma, fel kell készülni minden eshetőségre! Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg veszélyességi pótlékot kérjek! A viccet félretéve, egy nem kis botrányt kavaró filmről fogok értekezni az alábbiakban, s mivel igaz történeten alapszik, mindenképpen egy kis történelemórával kell kezdenem, azon olvasóim számára, akik nincsenek képben.

Történeti áttekintés

Hol volt, hol nem volt, fent, a messzi Északon, egészen pontosan Norvégiában, élt két fiatalember, akik közül az egyik huszonhárom késszúrással szenderítette jobb létre a másikat, 1993 augusztusában. A tettest Kristian Vikernes, áldozatát pedig Øystein Aarseth néven jegyezték be a bűnügyi nyilvántartásba, de barátaik, ismerőseik Varg és Euronymous néven szólították őket. Euronymous a nyolcvanas évek elején, iskolatársaival megalapította a Mayhem nevű zenekart, amelyben gitárosként tevékenykedett, valamint az ő nevéhez fűződik a Deathlike Silence Productions lemezkiadó és a Helvete (norvégul azt jelenti: pokol) nevű lemezbolt létrehozása is. A banda a nevét a brit Venom ’Mayhem with Mercy’ című daláról kapta, kezdeti hírnevüket pedig többnyire énekesüknek, Dead-nek (született Per Yngve Ohlin) köszönhették, aki hajmeresztő dolgokat művelt a fellépéseken, karrierje megkoronázásaképpen pedig öngyilkosságot követett el, nem is akárhogyan: felvágta az ereit, elvágta a torkát, de mivel túl lassúnak találta a meghalás folyamatát, végül egy vadászpuskával is kiloccsantotta agyvelejét, a biztonság kedvéért. Ekkor mindösszesen huszonkét esztendős volt! Vérbe fagyott testére Euronymous talált rá, aki mielőtt értesítette volna a rendőrséget, készített pár fényképet halott barátjáról, ezek közül egyik az 1995-ös, ’Dawn of the Black Hearts’ lemez borítójára került. Egyesek a Mayhem-et magának a black metal műfaj megteremtőjének tekintik, mások vitatkoznak ezzel az elmélettel, ugyanis korábban a már említett Venom, vagy éppen olyan nevek, mint a Bathory vagy a Celtic Frost zenéje is e stílus előfutárának tekinthető. Akár előbbi állítás az igaz, akár az utóbbi, tény, hogy a Mayhem jelentős hatást gyakorolt az akkori zenei színtérre, s olybá tűnik, ez a hatás a mai napig tart. 

Dead halála után megváltoztak a viszonyok a bandán belül, tagok jöttek, tagok mentek, így került a képbe 1992-ben Varg Vikernes is, aki először még csak egy lemezfelvételnél segédkezett, később viszont állandó basszusgitárossá lépett elő. Pályafutása már tizenéves korában elkezdődött, majd 1991-ben megalapította egyszemélyes zenekarát, a Burzumot, szabadidejében pedig szeretett fából készült templomokat felgyújtani. Euronymous ezt jó mókának tartva, később csatlakozott hozzá. Ahogy Norvégia-szerte szaporodtak az ilyen esetek, úgy került egyre inkább a média és a rendőrség látókörébe a black metal mozgalom, s azzal együtt a Helvete lemezbolt is, melyet 1993 elején, a nagy érdeklődésre való tekintettel Euronymous kénytelen volt bezárni, annak ellenére, hogy Varg élvezte a rivaldafényt. Kettejük kapcsolatának megromlásához pénzügyi okok vezettek: Euronymous nagy összegű jogdíjjal tartozott Vikernes-nek, de sokat balhéztak az anyagiakon kívül is. A dolog odáig fajult, hogy augusztus 10-én, éjjel Vikernes Bergenből Oslo-ba autózott, majd egy kis dulakodást követően otthonában halálra szurkálta zenésztársát: kétszer fejbe, ötször nyakba és tizenhatszor hátba. Később azt nyilatkozta, önvédelemből cselekedett így, mert ha nem öli meg Euronymous-t, akkor mindez fordítva történik, különben pedig a sérülések nagy részét nem is a kése, hanem egy összetört lámpa okozta. Persze a gyilkosság pontos részleteit csak azok ismerhetik, akik ott voltak a helyszínen, s az áldozat sajnos már nem tudja elmesélni saját nézőpontját. Vikernes-t kilenc nappal később letartóztatták, és emberölésért, valamit a templomok felgyújtásáért összesen 21 év börtönre ítélték, ami Norvégiában a maximálisan kiszabható büntetés. De hát tudjuk, milyenek a skandináv börtönök, jobban hasonlítanak wellness-központra, mint büntetésvégrehajtási intézetre. Vargnak bőven volt lehetősége új zenéket írni odabent. Bezzeg, ha itthon, a Csillagban ült volna! A rácsok mögött töltött évek száma 21-ről 15-re csökkent, 2009-ben szabadon engedték. Azóta Franciaországban él, családot alapított, könyveket ír és továbbra is zenél, valamint YouTube csatornáján előszeretettel beszél rajongóinak a dicső múltról.

Lords of Chaos

És most jöjjön a film! Ahogy már fentebb is írtam, az alkotás elvileg (és ezt mindenki tegye annyi idézőjelbe, amennyit a meggyőződése enged) igaz történet alapján készült. 1998-ban ugyanezzel a címmel napvilágot látott egy könyv is, ami ugyancsak magára haragította a komplett black metal szcénát, s nagyjából lehetett tudni előre, hogy a mozi is hasonló visszhangokat fog kiváltani. A Lords of Chaos-t a svéd Jonas Åkerlund rendezte, aki videoklipek gyártásával vált híressé (Madonna Ray of Light című videója is tőle származik, hogy csak egyet említsek a sok közül). Ami a szereposztást illeti: Euronymous-t Rory Culkin, azaz a hírhedt Macaulay Culkin kisöccse játssza, Varg Vikernes-t Emory Cohen, Dead-et pedig Val Kilmer fia, Jack Kilmer alakítja. A szemfülesebb nézőknek rögtön feltűnhet, hogy a zord, északi táj hirtelen Nyugati pályaudvarrá és egyéb budapesti helyszínekké változik, ennek oka az, hogy számos jelenetet vettek fel nálunk, a stáblistában pedig olvashatunk magyar neveket is. A forgatás 2016-ban kezdődött, 2018-ban egy alkalommal bemutatták a Sundance filmfesztiválon, de az USA-ban csak 2019 februárjától vetítik a mozikban, a magyarok pedig várhatóan május 9-étől gyönyörködhetnek az alkotásban. Ami a szakmabeliek vélekedését illeti, Vikernes karaktergyilkosságnak nevezte, Csihar Attila, aki a Mayhem jelenlegi énekese, zenekara nevében egy óriási „baszdmeg”-et küldött a film készítőinek.

 

 

 

Szumma szummárum, azt kell mondjam, magam is ambivalens érzésekkel keltem fel ülő helyzetemből a film megnézése után. Egyrészt finoman rángatózott néhány ideg az arcomon a szekunder szégyentől, amit az izzadságszagú erőltetettség és a túlzott „hollywoodiság” váltott ki. Másrészt olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy a rendező valójában milyen réteget akart megcélozni ezzel a mozival? A true black metal arcok nyilván nem fogják megnézni. Mások számára viszont, akik nem ismerik e szubkultúrát, nem sok mondanivalóval bír a sztori. Ez így nekem egy kicsit marketing-öngólnak tűnik… A cselekmény tartalmaz szerelmi szálat is, én ezt abszolút kihagytam volna, nem illik bele a történetbe, sőt, megkockáztatom kijelenteni, hogy nélküle talán kevésbé lenne kínos az egész, bár azt aláírom, hogy szerelemmel minden sokkal eladhatóbb (na de kinek?, teszem fel újra a költői kérdést). A film IMDB-n 6,5 pontot kapott, a Rotten Tomatoes 70%-ra értékelte, lehetne kevesebb is.

 

Kinek ajánljuk: A legnagyobb fejtörést az ajánlás jelentette számomra. Hiába kutattam lázasan agyam zugaiban, hátha eszembe jut, ki nézne meg szívesen egy ilyen filmet, de nem találtam rá választ. Maradjunk annyiban, hogy ajánlom mindenkinek, aki e cikk elolvasása után még mindig érez magában lelkesedést a megtekintésre.

Értékelés: 5/10

Norka