A Frike Comic pályázatának egyik nyerteseként a Tavaszi Képregénybörzére jelent meg a 5Panels alkotócsoport két szerzőjének, Pádár Ádám (Busók, A munka gyümölcse) és Szebeni Péter (Isten ostora, Testvérek) párosának új képregénye. A 2015-ben elkezdett mű megannyi átalakításon esett át, mire elnyerte végleges formáját, hogy egy hazai közegben játszódó, misztikus hangulatú bosszútörténetté álljon össze, nem mellesleg akció és horror műfajok keveredésével operálva.

A világ megváltozott, a halottak céltalanul járják az utcákat, az élők félnek kimozdulni. Mort habár él, nem sokban különbözik a holtaktól. Fekete autójával vagy Budapest üres utcáit rója, vagy parkolókban alszik. Egy nap telefonhívást kap, hogy be kell mennie volt barátnője holttestének azonosítására. El kell indulnia, hogy felderítse múltját, és rájöjjön, mi vezetett idáig.

A több mint százoldalas történet hat különálló, az aktuálisan mozgatott szereplők nevét viselő fejezetre tagolódik – ezek mindegyike egy-egy Vad Fruttik idézettel indul, amelyek akár az epizódok egyfajta nyers mottói is lehetnének. Vagányan fest a borító, akárcsak a kötet dizájnja, de a rajzok tekintetében sincs miért szégyenkezniük; ráadásul mintegy bónuszként, a kötet végén még a vendégrajzolók is hozzátesznek ezt-azt. Realisztikus ábrázolásmódra törekedtek, olykor-olykor ismerős(nek tűnő) budapesti helyszínek jelennek meg a képeken, hogy egy fokkal még is csak személyesebbnek hasson ez az amúgy globálisra tervezett koncepció. Nekem például kimondottan tetszett az idősíkok megkülönböztetéséül szolgáló, más-más tónusú színezés, illetve a végső csattanót előre vetítő szürkés árnyalatú bevágások. Na, de ennyit a vizualitásról.

A történet szerint egy olyan világba kalauzolnak el minket az alkotók, ahol az emberek kvázi zombiként vegetálva, többnyire egyetlen berögzült feladatot teljesítenek. Ez egyfajta társadalomkritikai kikacsintás is lehetne a modern világunkat nézve, de sajnos ezenkívül többet nem igazán tudunk meg a szóban forgó környezetről, pedig szerintem érdekes lehetett volna jobban kifejtve. (Az már más kérdés, hogy amikor a végén összeáll a kép, és fény derül a miértre, a kiváltó okra, némiképpen megmagyarázzák a szituációt.) Bár a szereplők szájába adott rövid és tömör, lényegre törő szövegbuborékokból megismerhetjük a (leg)fontosabbnak vélt információkat, azért én ebből is jóval többet el tudtam volna viselni. És valahol számomra a végső konklúzió is olyan bagatellnek, súlytalannak tűnik…

Végeredményben tehát egy modern hazai környezetbe helyezett, misztikus hangulatú, akció-horror (bosszú)történetet olvashatunk, ami bár vizualitásában szinte már-már kifogástalan, történetében és az ehhez kapcsolódó szövegezésében kissé hiányosnak mutatkozik. A Céltalant a hazai képregény-rajongóknak ettől függetlenül mindenképpen ajánlom elolvasásra!

Értékelés: 8/10

eyescream