Néhány éve vált divattá az úgynevezett mockumentaryk, vagyis áldokumentumfilmek gyártása a horror szcénáján belül, és bizony felsorolni is nehézkes lenne, mennyi remek alkotást kaptunk. A mostani, 2019-es darabunk gyakorlatilag egy ál-ádokumentumfilm, amiben hőseink egy kamutörténetet szeretnének filmvászonra vinni, ám közben adódik egy jobb lehetőség…

Cameron és Eric úgy döntenek, hogy egy áldokumentumfilmmel, az ojai vámpír történetével törnek be a köztudatba. A film forgatása közben azonban megismernek egy lényegesen eredetibb és valóságosabb történetet, a Char Man legendáját.

Történt ugyanis 1948-ban, hogy Kalifornia egyik legszárazabb vidékén óriási tűz ütött ki Ojai kisvárosától nem messze. A tűzvész áldozatai között volt egy édesapa is, aki fiával együtt élt a hegyekben. A fiú megmenekült ugyan, de olyannyira megviselték a történtek, hogy elveszítette józan eszét. Amikor néhány nappal később rátaláltak a rendőrök, az arcát már az apjáról levágott égett bőrdarabok ékesítették, a testet pedig felakasztotta egy fára. Elfogni azóta sem sikerült, ha viszont megidézik szellemét, kísértetként azóta is feltűnik Ojaiban – ez Char Man históriája.

A főszereplőket természetesen hamar felcsigázza a sztori, ráadásul a vámpírtörténetük amúgy is hamvába holt ötlet volt, így az azóta is kísértő szellem nyomába erednek.

Eléggé vegyes érzések vannak a filmmel kapcsolatban bennem. A 85 perces játékidőből 30 percig semmi érdemleges nem történik. Megismerjük a srácokat, átélünk félórányi kínos jelenetet, amikor is a vámpírtörténettel kapcsolatban próbálnak valamit leforgatni, majd végül főszerepbe lép Char Man. És itt kapunk egy valóban misztikus és rémisztő 30 percet, hogy aztán a befejezés ismét összecsapott és elkapkodott legyen.

Színészi játékról felesleges nagyon beszélni, mert valószínűleg a mű 90%-a improvizáció, de azért illik megemlíteni Jeff Kobert, aki egy 3 perces szereppel is húzónévként felírható a poszterre. Egyébiránt a két közepesen ismert színész nem hozza rosszul szerepét, viszonylag jó megismerjük motivációjukat és szerepüket a filmben, ráadásul nem is lehet őket unalmas, egydimenziós karakterekként aposztrofálni.

A Char Man egy kicsit szeretne misztikus lenni, de aztán a költségtakarékosság jegyében maradnak a home invasion-horrorok vonalán, viszont éppen ez a rész adja a darab savát-borsát. A középső szakasz ugyanis tényleg izgalmas és olykor valóban sokkoló.

Valószínűleg nem ez lesz a következő legendás found footage-darab. De talán a 3.6 pontos értékelés igazságtalanul alacsony az IMDb-n. Egy unalmas délutánra mindenképpen érdemes betárazni, hátha más is megtalálja azokat az értékeket, amelyeket nekem sikerült.

Kinek ajánljuk: Akiknek tetszett a Strangers, illetve nem idegenkednek a kézikamerától.

Kiknek nem ajánljuk: Akik nem hajlandóak 30 percet végigszenvedni, hogy utána lássanak is valami érdemlegeset.

Értékelés: 5.5/10

(Varin)