Az ördögűzős, démonok által megszállt emberekről szóló filmek manapság a reneszánszukat élik, a rendezők lassan évről évre meglepnek minket újabb és újabb történetekkel, melyben a főhőst maga a gonosz szállja meg. Ezt a trendet szerette volna meglovagolni Diederik Van Roojien és csapata, azonban úgy gondolták, kissé megspékelik a történetet, hogy valami újat vihessenek a műfajba.

Megan (Shay Mitchell) egy hullaházban talál új munkát, miután előző állását és a barátját egy rosszul sikerült rendőri akciót követően elvesztette, hiszen a trauma hatására kábítószerfüggő lett. A patológián éjszakai munkát vállal, melyet egyedül kell végeznie, és amit kezdetben nagyon élvez, míg egy nap a mentők egy különös holttestet hoznak be. Hannah Grace (Kirby Johnson) földi porhüvelye szörnyen meg van csonkítva és senki sem tudja, mi történhetett vele. Hamarosan még furcsább események veszik kezdetét, először egy hajléktalan próbál betörni a hullaházba, hogy elpusztítsa a testet, majd a kórház alkalmazottai tűnnek el sorra. Hamarosan kiderül, hogy Hannah pár héttel korábban egy ördögűzésbe halt bele, azonban a démon nem pusztult el, és most más emberek megölésével gyógyítja magát. A hullaházban az éjszaka rémálommá válik, hiszen a természetfeletti erővel bíró Hannah senkinek nem kegyelmez…

Hannah Grace megszállásának története szakít a hagyományokkal, és ott kezdődik, ahol a legtöbb ördögűzős film a csúcspontra ér: a pap megpróbálja elűzni a gonoszt szegény lány testéből. Ebben a műben a próbálkozás nem jár sikerrel, így az alkotás azt mutatja be, mi történik a megszállt testtel, miután az elpusztult. Ez az ötlet valóban nagyon innovatív és rengeteg módon megközelíthető, azonban a The Possession of Hannah Grace nem tudja megragadni a kínálkozó lehetőséget és egy unalmas, klisés alkotást nyújt nekünk. Annak ellenére, hogy a mű elején a kislányt megszálló démont egy nagy erejű, velejéig gonosz entitásként ismerjük meg, a végére igen kiszámíthatóvá és könnyen legyőzhetővé válik, igazából nem érezzük a súlyát a jelenlétének. A többi karakter is mindössze egy dimenziós, papírmasé szereplő, lényegében egyikőjük sem tud egyetlen emlékezetes momentumot sem nyújtani nekünk.  A mű megtekintése után elég nagy hiányérzetem támadt, jóval többet vártam egy ilyen alkotástól, amihez az is jelentősen hozzátett, hogy a vizuális effektusok elég gyermetegre sikeredtek. Azon kívül, hogy maguk a halálozások nem túl látványosak, néha nem is látjuk, pontosan mi történik, maga Hannah is egy számítógép által generált figura, ami igazából nevetséges, mint félelmetes érzetet kelt a nézőben. A mű sajnos rendkívül kevés horrorisztikus elemet tartalmaz, lényegében a kötelező jump scare-eken kívül egyetlen igazán félelmetes momentumot nem tudnék felidézni a filmből.

Őszintén szólva, rengeteget gondolkoztam azon, milyen pozitívumot lehetne elmondani erről a műről. Azonban mindössze a téma viszonylag egyedi megközelítése jutott az eszembe, ezen kívül mind a történet, mind a vizuális effektusok, mind pedig a színészi játék és a zene is befuccsol, legalábbis nem nyújt semmivel se többet egy átlagos, alacsony költségvetésű horrornál.

Összességében, Hannah Grace megszállásának története nem tesz semmivel sem többet hozzá a horror műfajához, így csak a legedzettebb fanatikusoknak merjük ajánlani. Azok, akik még csak most ismerkednek meg az ördögűzős filmekkel, azt mondanánk, inkább tekintsenek meg egy klasszikust.

Értékelés: 4/10

Kiknek ajánljuk: Sokat látott, alacsony költségvetésű horrorokon edződött kemény legényeknek.

Kele-man