Részemről hihetetlen várakozás előzte meg a filmet, és ez nemcsak választott műfaja okán történt (második világháborús okkult náci horrorról van szó), hanem mert J. J. Abrams produceri felügyelete mellett készülő alkotás az előzetes híresztelések szerint a Cloverfield-univerzum (Cloverfield, Cloverfield Lane 10, Cloverfield Paradox) negyedik installációjaként egyfajta eredetet-sztorit vagy legalábbis múltbéli kiegészítést tett volna hozzá az eddig megismert láncolathoz, amit aztán végül elvetettek. Szerencsére élvezeti értéke mit sem sérült: mint egy különálló, világháborús közegben játszódó természetfeletti horror, ugyanúgy megállja helyét.

Egy képzett amerikai katonákból álló alakulat azt a rendkívül veszélyes küldetést kapja, hogy likvidáljanak egy kis francia faluban lévő rádiótornyot, ami potenciálisan veszélyeztetné a partraszállás sikerét – ha úgy nézzük, rajtuk múlik a második világháború kimenetelének biztosítása. Alig érnek a cél közelében, amikor repülőjüket többszörös találat éri, az osztagból pedig csak egy tucatnyian élik túl a robbanást. Bujkálásuk során egy fiatal francia lány segít nekik, és a házába engedi őket, persze csak titokba, nehogy a náci „udvarlója” tudomást vegyen róluk. Egyik főszereplő aztán belopakodik a bázisra, ahol különös kísérletek szemtanúja lesz: halott katonákba lehelnek életet valamiféle titkos szérum segítségével…

eyescream: Mint ahogy már a bevezetőben említettem, iszonyatosan vártam már ezt a filmet, és bizony hatalmasat csalódtam, amikor kiderült, hogy a hazai mozikba MÉGSEM kerül forgalmazásra. Ettől függetlenül persze azt kaptam, amit vártam. Egy igazán tökösen indító, akcióban és váratlan eseményekben gazdag, ezáltal feszültségtől tobzódó háborús filmet – legalábbis ami a produkció nagyjából (első) kétharmadát illeti. Aztán ahogy szép lassan haladunk előre, egyre inkább átvált egy finom hatásmechanizmussal operáló misztikus thriller-be, a végére pedig már egyáltalán nem takarékoskodik a vérben és akcióban bővelkedő horrorisztikus képsorokkal.

Maga a forgatókönyv meglepően jól sikerült, és igazából, ha akarnék, se tudnék belekötni, a látványvilág megint csak elég klassz, a szereplőkre sincs semmi panasz, szóval úgy ahogy van, patent az egész. Nyilván ebben a zsánerben már jócskán készültek alkotások, és szerkesztőségünk a teljesség igénye nélkül írt is róluk – Outpost 1–2-3, Frankenstein’s Army, Blueberella, Nazis at the Center of the Earth, Iron Sky, illetve a Dead Snow első és második része, ezek közül engem ez utóbbi marhaság tudott csak igazán szórakoztatni. Cikkem alanya nem váltja meg a világot semmi eredeti koncepcióval, amit vállalt, azt viszont maximálisan teljesíti. Végig profin kimunkált, izgalmas, feszültségtől mentes, és persze szórakoztató. Így részemről a tavalyi év egyik legjobb alkotása, amit csak ajánlani tudok!  9/10

afiaf: Az én várakozási görbém pontosan az ellenkező pályát futotta be, mint eyescream kollégámé, hiszen a The Cloverfield Paradox hűvös fogadtatása után már csak egy II. világháborús náci-zombis horror hiányzott a Cloverfield-univerzumnak. Azután érkezett a hír a Cloververse „góréjától”, J. J. Abrams-től, hogy az Overlord-nak univerzum nélkül kell majd boldogulnia, aminek én személy szerint örültem. Ettől függetlenül az előzetesen kiszivárgott hírek, a sztori, az alkotók és a szereplők gárdája egytől-egyig egy ízzig-vérig C-film „szagát” árasztották, az egész projekt nem tűnt túlzottan biztatónak. Ettől függetlenül vártam a november végi mozis premiert, amit azóta is várok, mivel a magyar forgalmazó törölte. Gondoltam nagy eséllyel minőségi okok miatt léptek vissza, így az elkaszált bemutató is alátámasztotta előzetes gyanúmat a végeredménnyel kapcsolatban. Ennél nagyobbat bizony nem is tévedhettem volna.

Az Overlord ugyanis nagyszerűen sikerült, az egyik legjobb háborús horrorfilm, amit valaha láttam. Kiválóan integrálták a két különböző műfajt, amelyek igazi szinergiában vannak egymással. A film eleji repülős nyitójelenet pazar, a közelharcok és lövöldözések teljesen hitelesek, míg a játékidő második felében felbukkanó lények és események kellően borzasztóak. A feszültség remekül van adagolva, tökéletes arányérzékkel lett elkészítve a forgatókönyv, így már az elejétől nagyon szorítunk a kis csapat sikeréért. Az élőhalottak kellően kreatívak, nincs túltolva a gore, pont annyit kapunk, amennyire szükség van. Nagyon sajnálom, hogy szélesvásznon nem sikerült elcsípnem, mivel a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése sült ki belőle. Minden tiszteletem az alkotóké, hiszen kitartottak az R-es korhatár-besorolás mellett. A film világszinten meg is termelte a készítési költségeket (38 millió dollár), bár pénzügyi szempontból buktának számít a dolog. Sajnos a 2018-as toplistáról lemaradt, de az idein biztosan rajta lesz. Ha még nem láttad, mindenképpen pótold! 8/10