Bár elsőre talán mindenkinek John Cleese, és roppant kifinomult angol humorban utazó társai juthatnak eszünkbe – akik közel ötven részes Repülő Cirkuszukban olyan zseniális(an fárasztó) örökzöld szkeccseket prezentáltak, mint a Biciklijavító, Mr. Hitler Angliában vagy a Hülye járások minisztériuma, és persze egész estés filmjeik is hasonlóan klasszikus státuszra emelkedtek (Gyalog galopp, Brian élete, Az élet értelme) -, azonban egy horror-oldal szellemiségéhez hűen most mégsem róluk lesz szó, hanem egy kínai óriáskígyós filmről.  

A faék egyszerűségű történetünkben egy kígyós (horror)filmet forgató kétballábas stábot követhetünk nyomon, akik aztán a valóságban is találkoznak a hatalmasra nőtt címszereplő óriáskígyóval, és menekülnek előle, kb. ennyi.

Igazából felemás véleménnyel vagyok erről az alig egy órás kínai produkcióról. Egyrészt üdítő volt, hogy végre nem egy amerikai CGI-megakígyós mozit láttam csúcsklisés karakterekkel, másrészt sajnos ebben a zsánerben sem lehet kilépni a műfajra jellemző hatásvadászatból eredő hibákból. Szerencsére azonban nem igazán vették magukat komolyan az alkotók: hőseink egyszer drámáznak, közvetlenül utána meg burleszk-szerű mozgással esnek-kelnek, szóval ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk, hogy éppen most milyen érzelmi állapotba is kerültek. Ez valamelyest jót teszi a filmnek, feldobja a sokszor elég szürreálisra sikerült menekülős képkockákat.

Maga a kígyóval kapcsolatban – amire egyébként a filmben többször is boa constrictor-ként hivatkoznak, tehát egy óriáskígyóról van szó – viszont elég sok a hiba. Egyrészt ugye egy óriáskígyó nem harap, illetve hülyén jön ki, hogy a támadásoknál nyitott szájjal (és tűhegyes fogaival) ábrázolják, mint valamelyik mérges társát, de a lapos (hal)fején lévő vörös szeme is több mint furcsa. Mozgása szintén elég idétlenre sikerült, mintha csak valami gumislagot mozgattak volna össze-vissza. A film nagyrészében a hüllőt CGI-vel keltik életre, azonban egy-két jelenetben a közeli felvételeknél például leamortizált pikkelyek is észrevehetők a testén. Poénos jelenetek szintén akadnak hozzá kapcsolódva: mint amikor szemrevételezi, hogy az áldozata farpofájába vagy inkább pofájába harapjon-e bele, de az se semmi, amikor egy ablakon keresztül öntik le vörös festékkel, erre intelligens módon lemossa magát a legelső víztartálynál.

Fényképezése teljesen profi, de igazából a CGI-kívül nem is nagyon költöttek másra. Ha jobban megnézzük, a játékidő alatt szinte csakis külső felvételeket használnak, azok közül is jobbára két helyszínre koncentrálnak: folyópart, illetve az azt övező banánliget, valamint a tanyaház-komplexum, és annak Jackie Chan művekre jellemző összes díszlete és kelléke, amit csak fel lehet használni a hüllő elleni ádáz harcban.

Értékelés: 7/10

eyescream