Az 1968-ban született, eredetileg magazinokban publikáló és rendezőnek tanuló cseh író, költő és reklámszakembernek ezidáig több próza-, és verseskötete is megjelent már, de gyermekkönyveket szintén jegyzett. Legújabb regényét 2014-ben adták ki eredeti nyelven, egy évvel később pedig elnyerte a Magnesia Lieta-díjat. És, hogy megválaszoljam a központi kérdést, vagyis: mégis milyen is ez a provokatív szövegezéssel bíró, misztikus gasztro-pornográf thriller, amit találó módon az alcíméül kapott, az egy kattintás után kiderül!
Regényünkben Leopold Durman prágai rendőrnyomozó kalandjait követhetjük végig az 1866-os év autentikus nagyvárosi környezetében, amint megpróbálja felgöngyölíteni a cseh történelem első igazi pszichopata sorozatgyilkosának rejtélyét. Miközben a misztikus motivációkkal bíró ismeretlen elkövető egyre-másra öldösi le a város postásait, hősünk mindenféle testi örömök (értsd: hatalmas zabálások, kiadós ivászatok, valamint a legkülönfélébb pajzán kalandok) sűrűn előforduló láncolata mentén igyekszik az ügy végére járni, a maga sajátos bohém és ráérős tempójában.
Petr Stancik regényének részletekben menő elemzéséhez hetek-hónapok kellenének, de mivel nincs ennyi időm (és szerintem nektek sincs momentán), most megpróbálom röviden és tömören közreadni, miről is olvastam. Egy olyan aprólékosan kidolgozott autentikus korrajz elevenedik meg szemünk előtt a monarchia idejéből, amely a söntések és bordélyok szegélyezte Prága macskaköves útjait bejárva hív minket egy korhű, történelmi tényekkel és misztikus titkokkal teli időutazásra. Ezen kaland során ismerhetjük meg a kissé szétszórt és bohókás, viszont rendkívül bohém életvitelű Durman nyomozót, aki a regényen átívelő rendőrségi ügy felderítése kapcsán nem átall dúskálni a legkülönfélébb földi örömökben. Hogy miről van szó? Gyakorta felbukkanó fejedelmi étkezéseinek aprólékos taglalásáról, az általa megkóstolt ínyencfalatok receptszerű leírásáról, lerészegedésének és az azt követű macskajajjos állapotának humoros tálalásáról, valamint a legkülönösebb módon létrejött – már-már elképesztően mókás és egyben obszcén – szexuális aktusok szemléltetéséről. Szóval így áll össze a kötet gasztro-pornográf része.
Miközben szinte faltam ennek a háromszáz oldalas regénynek az oldalait – rövidke fejezetei odaillően frappáns jegyzetekkel, szellemes meglátásokkal, illetve cinikus hozzáfűzésekkel indítanak –, rengeteg (mellék)információ tartalmazó, teljesen kiszámíthatatlanul kígyózó, és ezáltal a meglehetősen kalandos cselekményében egyre-másra találtam szembe magam hihetetlenül szürreális helyzetekkel, elképesztően zseniális ötlet-sziporkákkal, és iszonyatos mennyiségű szóviccel vagy legalábbis a nyelvi játékosságra utaló dolgokkal. (Fordításért egyébként minden elismerésem Hanzelik Gábornak.)
Meglehet, hogy a vérfagyasztó thrillerek műfajához szokott olvasóknak (elsőre) szokatlan lehet a központi rejtélyhez vezető nyomozós szál igencsak ráérős vezetése, miközben hatalmas zabálások és fékevesztett tivornyázás közben mutatja be hősünk a XIX. századi prágai miliőt, annak minden sumák jellegzetességével. Ráadásul, ezen felül újabb és újabb véletlenszerűen előkerülő misztikus események nyomába eredhetünk, és a kezdeti tét is egyre inkább növekedni látszik: fináléban szinte Európa térképén követel helyet magának! A krimi zsánere mellett itt-ott némi mágikus realizmusból eredő ihletettség is képviselteti magát, a történelemórákon szerzett ismeretek homályos konteóval bővített palettáján. Pimasz humorával pedig úgy szórakoztat lebilincselő izgalmakat ígérve, hogy közben azon gondolkodunk, egyáltalán mit lehet ebbe a már így is bőven túlcsorduló történetbe még belesűríteni!?
Aki tehát nyitott egy ironikus, misztikus, provokatív, mindamellett pedig szellemiségében teljesen egyedi módon műfajokat ütköztető, alapvetően krimi jellegű olvasmányra, az ne habozzon, tegyen vele próbát mihamarabb!
A könyvért köszönet a Metropolis Médiának, akiktől ITT rendelhető meg a kötet!
Értékelés: 10/10
eyescream
Be the first to comment on "Petr Stancik – Múmiamalom (2016)"