Alma Katsu kalandos karriert futott be mielőtt írónővé vált. A közel két évtizedig az NSA-nál, majd további egy évtizedig a CIA-nál dolgozó hölgy eleinte egészségügyi okok miatt ragadott tollat és kezdte papírra vetni történeteit. Elmondása szerint az őt kínzó szörnyű fejfájás elől menekült gondolatainak világába, mivel az írás képes volt elterelni figyelmét a problémájáról. A kezdetben csak hobbi tevékenységből végül egy regény született, s első könyve 2011-ben jelent meg, amit további kötetek követtek. Végül Katsu 2018-ban gondolt egy nagyot és belevágott egy történelmi-horror regény elkészítésébe, és ebből lett az Éhség, amit az Agave kiadónak köszönhetően most bemutathatok nektek.

Az írónő a Donner társaság szörnyűséges történetét vette műve alapjául. Az amerikai élő Goerge Donner 1846-ban egy 87 főből álló szekér karavánnal indult útnak egy jobb, szebb élet reményében az illinois-i Springfieldből, hogy átszelve a kontinenst eljussanak Kalifornába. Útjuk során nem a megszokott, más karavánok által bejárt útvonalat választották, hanem az alig ismert, úgynevezett Hastings úton mentek. A kései indulásnak, a túl lassú tempónak és az új útvonalnak köszönhetően (mely kiderült, hogy szinte járhatatlan) végül 1846 novemberében a Sierra Nevada hegységben, a Truckee-tónál (amit ma már Donner-tónak hívnak) érte őket a kemény havazás. A karaván nem tudott tovább haladni, ott ragadtak. Miután látták, hogy innen nincs kiút, egy 17 főből álló csoport indult útnak, hogy segítséget hívjanak, akiknek csak töredéke ért célba. A várva várt mentőcsapat végül 1847 februárjában érkezett meg. A 87 fős karaván eddigre 48 főre csappant, miközben a tónál ragadt túlélők között már felütötte fejét a kannibalizmus.

A képen az ifjúkori George Donner látható.

Alma Katsu ezt a tragikus utazást meséli el valós, a szekér karavánnal utazott személyek szerepeltetésével, korhű ábrázolással, amit egy csipetnyi horrorral fűzerezett.

Egy történelmi-horror regény készítése egyszerre hálás és hálátlan feladat egyben. Az író egy már kész történetet kap, amiért hálás lehet, hiszen a valós eseményeket ismerete nemcsak egy jó sztori alapját biztosítja neki, de eleve megcélozza a téma iránt érdeklődők csoportját, így biztos egy adott olvasó közönség. Ám éppen ezért hálátlan feladat is, mert bár a saját fantáziája szerint alakíthatja az események horrorisztikus mivoltát, még is korlátok közé van szorítva. Nemcsak hűen kell visszaadni az adott kor hangulatát és szokásait, pontosan ábrázolva az ismert valós eseményeket, de komolyan elrugaszkodni sem szabad azoktól hiába története részben fikció. Ez pedig nem könnyű feladat.

Katsu ezeket az akadályokat mind jól vette. Az Éhség nemcsak korhű lett, de képes átadni az akkoriban ilyen utakra vállalkozó emberek gondolkodását és mindennapi életük hangulatát is. Ez főként annak köszönhető, hogy az írónő nem egyetlen főszereplővel és tucatnyi mellékszereplővel dolgozott, hanem inkább több a karavánnal utazó család szemszögéből közelítette meg a cselekményt, így egy átfogóbb képet biztosítva az olvasó számára. Ez kicsit merész vállalkozás volt, hiszen egyszerre több főbb szereplő sorsát nem egyszerű alakítani, de Katsunak sikerült. A karakterek egytől egyik egyéniséggel, mélységgel rendelkező alakok, kiknek története sokszor keresztezi egymást a múltban és a jelenben. Bár nem ismerem ezen személyek valós egyéniségét, hogy valóban csalták e férjüket, tisztaságmániások, homoszexuálisak vagy gyilkosok voltak e és milyen szerepet játszottak a karaván életében, de senkit sem éreztem feleslegesnek, vagy töltelék szereplőnek. Mindenki arányosan volt szerepeltetve, és mindenkinek megvolt a maga fontos szerepe, az egyensúly jól el lett találva. Egyedül egyvalami volt keveset szerepeltetve, egyetlen momentum volt ami nem volt fajsúlyos a történet drámaiságával…

… ez pedig a horror műfaj. A regény úgy hirdeti magát, mint valós történelmi eseményeket feldolgozó horror mű, amiből a második rész szinte teljesen el van veszve a könyvben. A cselekmény ezeregy helyen ordít a hátborzongató események felvonultatásáért, még is szinte alig-alig kapunk valamit. Alma Katsu története szerint a társaságot egy ismeretlen dolog követi, mely olykor kisgyerekeket ragad el, hogy azoknak teljesen lecsupaszított csontvázát hagyja hátra maga után. Az írónő végig csak sejteti az olvasóval, hogy valami nem stimmel a vidékkel, valami lapul a bokrok között, de egy-két komolyabb jelenetet leszámítva, végig megmarad ez a sejtetés. Ami bevallom eleinte még jó hangulatot is alapoz meg a regényhez, megvan a misztikuma az ismeretlen gyilkosnak, ám a közepétől kezdve már ellaposodik a cselekmény, és inkább az emberi szenvedésre fókuszál, az olvasó pedig hiába várja a vérfagyasztó jeleneteket, melyek talán feldobnák a borús hangulatot, azok csak nem akarnak megérkezni. Bár az utolsó negyedben azért csak-csak történik valami, de ez is amolyan “éhes kutyának a maradék” érzetű, nem elég ahhoz, hogy kielégítse az embert. Tulajdonképpen nem is értettem ezt a hozzáállását az írónőnek, hiszen minden adott lett volna egy igazán hátborzongató történet megalkotásához. Talán tapasztalatlansága a horror műfajban okozta ezt a jelenséget…

James és felesége Margaret Reed, akik a Donner karavánnal utaztak és a regény fontos szereplői közé tartoznak.

A regény lezárása, is olyan felemás lett. Mintha az írónő megunta volna a sztorit és minél hamarabb le akarta volna zárni. Nemhogy a végső katarzis nem következik be, de az egész úgy ahogy van, teljesen jellegtelen lett, és a mű elejének in medias res nyitó jelentéhez egyes elemekben még csak nem is passzol. Hab a tortán, hogy egy megkezdett, fontosabb szereplőnk sorsa végül le sem záródik, a levegőben lógva lett hagyva, mintha teljesen megfeledkezett volna róla.

A könyv letétele után vegyes érzések maradtak bennem. Bár a regény eleinte jól építkezik, nemcsak korhű de hangulatban is jó, még is végül átcsap vontatottá váló emberi kálváriába, és a horrort szinte teljesen mellőzi, ami nem tett neki jót, hiszen nem így reklámozza magát. De ezek ellenére se mondanám rossznak, hiszen fanyalgásom ellenére is tudtam szeretni, és végig képes volt lekötni.

Értékelés: 7/10

Kinek ajánljuk: Mindenkinek aki érdeklődik a korszak iránt és nyitott egy nem megszokott western történetre.

wooltur

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a könyvet.