Anélkül, hogy bármilyen információval rendelkeznénk egy filmről – a műfaját kivéve természetesen -, mire asszociálnánk egy olyan cím hallatán, hogy kettőezervalamennyi: bla-bla-bla? Jogosan feltételezem, hogy abban az esetben, ha a műfaj sci-fi, a zsánerre akár minimális rálátással is rendelkező kísérleti alanyunk jó eséllyel a 2001: Űrodüsszeiát fogja rávágni válaszul? Ha pedig mondani kell egy színészt/színésznőt, aki komoly hatással volt az ifjú sci-fi rajongókra az elmúlt két évtizedben, sok hozzám hasonló kocka elsők között említené Katee Sackhoff (nyilván a Battlestar Galactica Starbucks-ának szerepében) nevét. Tehát adott egy alig burkolt utalás egy klasszikus sci-fire és egy kevésbé burkolt felhívás némi nerdy nosztalgiázásra. Lássuk, hogy Hasraf Dulull első nagyjátékfilmje, a 2036 Origin Unknown vajon érdemes-e a figyelmünkre vagy csupán egy jókora blöff, aminek hiányosságait még a mikroköltségvetés sem indokolhatja!

Nyugodtan kitalálhat számomra bárki vérmérséklete szerint valami fájdalmas büntetést a szentségtörés retorziójaként, de én ki nem állhatom Stanley Kubrich 1968-as 2001: Űrodüsszeiáját. Persze nem tagadom előremutató voltát, hogy örökérvényű értékeket kívánna közvetíteni, vagy hogy az adott kor általános színvonalát messze meghaladó technikai megoldásokat vonultat fel, de a film egy jelentős része bizony számomra a nézhetetlenség határát súrolja. Már a nyitó képsorok is a szükségesnél jóval hosszabb ideig rágják a szánkba, hogy az emberiségbe már ősidők óta bele van kódolva az erőszak, a pusztítás. Kicsit később a Kék Duna keringőre űrhajózhatunk vagy hallgathatjuk a Holdon talált monolit áriázását, már ha bírjuk idegekkel. Számomra ezek a jelenetek az öncélú művészkedésen nem sokkal mutatnak túl és persze akkor még meg sem említettem az igencsak megosztóra sikerült lezárást, melynek dekódolása sokaknak okozott fejtörést az utóbbi 50 évben. Igen, kereken 50 éves a Space Odyssey, tehát a homage nem meglepő, viszont az ilyen esetekben, amikor egy film felvállaltan tisztelegni kíván egy klasszikus előtt, dupla kihívással kell szembenéznie. Egyrészt az Origin Unknown megmérettetik önállóan, másodsorban pedig mint az Űrodüsszeia méltó utódja. Akarom mondani, hogy vajon méltó utódja-e a klasszikusnak?

Az első emberekkel a fedélzeten megkísérelt marsi expedíció csúfos kudarccal végződött, az emberi és mesterséges intelligencia által közösen irányított leszálló egységgel megszakadt a kapcsolat a landolás közben. Most 2036-ot írunk, a katasztrófa óta eltelt években komoly előrelépés történt az űrkutatás terén, a szuperfejlett, önálló döntéshozó képességgel bíró mesterséges intelligencia, A.R.T.I. segítségével kifejlesztették a fénynél gyorsabb kommunikációt. Az új technológiának hála a földi irányítás gyakorlatilag látencia nélkül irányíthatja a távvezérelt mélyűri kutatóeszközöket (emlékeztetőül: minimális Föld-Mars távolságnál a fény – tehát a rádióhullámok is – körülbelül 3 percet utaznak a Földről a Marsra és ugyanennyit vissza, szuboptimális esetben ez a látencia akár az előbb említett többszöröse is lehet). A.R.T.I. színrelépésével a földi irányítás is mindössze egy emberre, Mackenzie ‘Mack’ Wilson-ra (Katee Sackhoff) korlátozódik, küldetésük pedig az, hogy egy távirányítású űrszonda és leszállóegység segítségével kiderítsék, mi okozta a katasztrófát. Mack és A.R.T.I. eleinte döcögős együttműködése végül eredményre vezet: a mars-szonda egy ismeretlen eredetű (innen az angol cím: origin unknown) rejtélyes szerkezetet fedez fel. A mars felszínén lassan forgó óriási kocka rendeltetésére hamarosan fény derül, ám hogy mindez milyen viszonyban áll A.R.T.I.-val, a fénysebességnél gyorsabb kommunikáció technológiájával és az egész emberiség jövőjével, azt Mack még legvadabb álmaiban sem gondolná.

Talán már a szinopszis alapján is sejthető, hogy a 2036 Origin Unknown-t lényegében egy többé-kevésbé testetlen hang (A.R.T.I.) és Mack kamaradrámájaként lehet elképzelni, amibe néhány perc, rövid jelent erejéig egy-két mellékszereplő is becsatlakozik a játékidő folyamán. Az is világos, hogy az egyetlen fő “emberi” karakter megszemélyesítőjeként Katee Sackhoff-ra is komoly felelősség hárul, hiszen lényegében neki és a forgatókönyvnek kell elvinnie a filmet a hátán. Katee Sackhoff-ról elég dióhéjban annyit tudni, hogy annak ellenére, hogy nem egy klasszikus szépség, a Battlestar Gallacticában hozott vagány, mégis nőies karaktere nem egy kamaszfiú szexuális fantáziáját indította be annak idején (ahogy azt egyébként a Big Bang Theory vonatkozó részében Howard Wolowitz ékesen bizonyítja). És Katee lényegében pontosan ugyanezt hozza most is, se többet, se kevesebbet, bár talán annyit azért megjegyeznék – tudom, illetlenség – az időközben eltelt évek azért nem múltak el nyomtalanul, az ő vonásait is megcsócsálta kissé az idő vasfoga. Továbbra is fennáll a kérdés: elég-e egy fecske, hogy nyarat csináljon?

Az Origin Unknown-ról összeírogatott nézői véleményeket olvasva megdöbbenve tapasztaltam, hogy többen a CGI minőségét (is) vélik a film legnagyobb hibájának. Hát kérem szépen! Ha egy kétszereplős, egyértelműen a dialógusokra épülő kamaradarabban valaki a fullHD/4k/8k felbontású csilli-villi digitális trükköket hiányolja, hát az eltévesztette a házszámot. A digitális effektek adekvátak, láttunk már szebbet, csúnyábbat is a műfajban. Itt az Origin Unknown egyedül az Űrodüsszeiával való összevetésben marad alul, ráadásul igen alaposan. És ha már a dialógusokat említettük, azok valóban nem túl acélosak. Nem a kínosan rossz kategória, de azért érződik rajta az író/rendező tapasztalatlansága vagy a szövegkönyv kiforratlan volta. Sokan említették még a történet követhetetlenségét, logikátlanságát, “megfejthetetlenségét”. Igaz, hogy az Origin Unknown tartogat néhány logikai bukfencet, de a végső konklúzió számomra elég egyértelmű volt, ahogy a történet is többé-kevésbé összeállt a végére, főleg a nagy előddel összehasonlítva.

Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a Space Odyssey és az Origin Unknown között. Példának okáért A.R.T.I. igen nehezen tagadhatná le rokonságát HAL 9000-rel főleg, hogy világnézetükben is sok hasonlóság fedezhető fel. Olyan érzésem van azonban, hogy az Origin Unknown csupán a felszínét fejtette le a nagy elődnek, annak valódi, filozofikus mélységeit egy leegyszerűsített, közérthetőbbnek szánt konklúzióval helyettesítette. Csavart ugyan egy fél fordulatot a történeten, mely némi esetlen eredetiséggel ruházza fel, ám erre a fordulatra sem mondhatjuk azt, hogy hasonlót még sehol máshol nem láttunk. Nem a CGI-al van a baj és nem is azzal, hogy Katee Sackhoff kevés lenne egy személyben egy elgondolkodtató és élvezetes sci-fi thrillerhez, hanem a sztori és az interpretáció összhangja hiányzik, illetve, hogy ezek önmagukban is megálljanak a lábukon és felnőjenek a felvállalt feladathoz. Mert a 2001: Űrodüsszeia – tetszik, nem tetszik – egy klasszikus és nem véletlenül az, a 2036 Origin Unknown pedig egy – hogy egy másik klasszikust idézzek a zsánerből – jobbára ártalmatlan próbálkozás valami olyan film mondanivalójának részleges újrainterpretálására, melyhez hasonló kaliberűt Hasraf Dulull író/rendező úr vélhetően soha nem lesz képes alkotni. Azért remélem rám cáfol majd.

Értékelés: 6/10

Kinek ajánljuk: Katee Sackhoff rajongóknak és azoknak, akiket nem rettent el, ha újra kell nézniük a 2001: Űrodüsszeiát művészkedés és mélyen szántó filozofikus tartalom nélkül, értetlenség helyett némi csavarral a végén.

Gabblack