Rovatunk ehavi állomásának főszereplője egy olyan kéjgyilkos, aki Guinness rekordot is döntött, bár nem egészen abban, amiben szeretett volna. John Wayne Gacy munkásságáról elég sokat tudunk, de mégis a legtöbb információ arról az időszakról áll rendelkezésünkre, amikor már sejtették, hogy valami komoly dolgot követett el. Annak ellenére, hogy az letartóztatása előtti napokban folyamatos megfigyelés alatt állt, csupán egy véletlennek köszönhető, hogy végül elkapták; könnyedén kicsúszhatott volna a rendőrök kezei közül. Igyekszünk hiteles képet festeni arról, akit sokan csak „Ezredesként”, mások pedig Pogoként, a bohócként ismertek.

Gyermekkor

1942. március 17-én, az illinois-i Chicagoban Marion Elaine Robinson egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit John Wayne Gacy juniornak neveztek el. Édesapja, az első világháborús veterán John Stanley Gacy, még Lengyelországból emigrált az Egyesült Államokba. A fiúnak nem volt boldog gyermekkora, hiába a szerető anya és a lánytestvérei, Stanley nem tartotta sokra a kövérkés fiút. Bármit csinált, sosem volt elég jó a számára, ezért már korán komoly veréseket kapott, néha az eszméletét is elveszítette.
Hatéves korában ellopott egy játékot, amit persze vissza is kellett vinnie, amikor lebukott édesanyja előtt, azonban Stanley kemény megbüntette őt, innentől Elaine igyekezett megvédeni őt a szülői fizikai abúzustól. Ennek eredményeként az apja szemében igazi „kis buzi” lett belőle, így az atrocitásoktól nem menekült meg, csupán a verbálisok száma emelkedett.

1949-ben egy szexuális zaklatás ügybe keveredett, állítólag többedmagával molesztálták egy osztálytársnőjét, emiatt édesapja ismét agyba-főbe verte. Emellett az egyik ismerőse Gacyt magát környékezte, simogatta meg, amiről aztán senkinek sem akart beszélni, hiszen úgyis ő lett volna a hibás az egészért.
Hogy ezután a fiú egészségével voltak-e valós problémák, nem bizonyos, de a saját elmondása szerint igencsak beteges gyermek volt, és felnőtt éveiben is gyötörte valamilyen szívpanasz. Sokat volt kórházban gyakran rátörő rohamokkal, melyek akár pánik eredetűek is lehettek, mindenesetre az orvosok tanácstalanul álltak a dolog előtt, és édesapja is folyton piszkálta emiatt, szerinte csak megjátszotta az egészet, hogy figyeljenek rá és sajnálják őt. Annyi bizonyos, hogy ez a húzás nem igazán vált be, hiszen az abúzus folytatódott otthon, csak az édesanyja szeretete növekedett iránta.

1960-ban eldöntötte, hogy politizálni szeretne, és természetesen a demokrata oldal felé húzott a szíve – Stanley szerint csupán azért, hogy idegesítse őt. Gacy azonban úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg ezzel próbált meg a középpontba kerülni, hogy mások felnézzenek rá. Ugyanebben az évben apjától megkapta élete első kocsiját, de itt sem valódi ajándékról volt szó, egy újabb béklyó került a nyakába, hogy nehezen szabadulhasson meg a szülői kontroll alól. Ugyanis a részleteket neki kellett fizetnie, viszont a kulcsokat Stanley őrizte, így csak akkor kaphatta meg, ha apja kedvére való döntéseket hozott. Annak ellenére, hogy iszonyatos frusztrációt jelenthetett ez a számára, később mégis úgy nyilatkozott, hogy semmilyen haragot nem érzett vele szemben – erős kötődés alakult ki közöttük, melyre sokszor hivatkozott.

Nem sokkal később Las Vegasba menekült, ahol egy temetési vállalkozónál talált munkát. Mivel sok pénze nem volt, ezért a balzsamozó mögötti helyiségben aludt, és előszeretettel szemlélte a hullatartósítási folyamatokat. Egy éjjel odáig merészkedett, hogy bemászott a koporsóba egy halott férfi mellé, de hamar ráeszmélt, hogy valami nincs rendben vele, másnap felhívta az édesanyját és visszament Chicagoba. Ott aztán – annak ellenére, hogy csúfosan megbukott az érettségin – jelentkezett a Northwestern Business College-be, és 1963-ban végül befejezte tanulmányait. Ezután egy cipőgyártó cégnél helyezkedett el, akik 1964-ben Springfield-be küldték őt házalni. Szorgalma és elhivatottsága beérni látszott, hamarosan elő is léptették.

Házasság és börtön

Márciusban ismerkedett meg Marlynn Myers-szel, akit szeptemberben el is vett feleségül. Apósa úgy döntött, hogy kinevezi őt a három KFC étterem irányítására, amelyeket nem rég vett Waterloo-ban, Iowa államban, azzal a feltétellel, ha a fiatal pár a szülői házba költözködik be. Időközben csatlakozott egy fiatalokat támogató szervezethez, a Jaycees-hez, ahol ugyancsak magas pozíciót sikerült megszereznie, amikor 1965-ben kinevezték alelnöknek.
Felesége sem tudott róla, de 1964-ben az egyik munkatársával iszogatott, és a piálás a házában folytatódott, amikor a férfi a még ittas Gacy-t orális örömökben részesítette. Erről csak később, a letartóztatása környékén kezdett el beszélni, addig igyekezett titokban tartani, ahogyan sok minden mást is megtartott magának.

A Kentucky Fried Chicken-nek nagyon sokat köszönhetett, hiszen ott is ügyesen a csúcsra küzdött magát, amiért csodálni és tisztelni kezdték. Waterloo-ban is meghívták a Jayceesbe, ahol aztán egészen a vezetőségbe is felküzdötte magát, melyet részben is annak köszönhetett, hogy a tagoknak ingyenes rántott csirkét biztosított az összejöveteleken. Emiatt nyerte el az „Ezredes” nevet.
Ebben az időszakban a családi háttere is stabilabb alapokra került, megszületett Michael és Christine nevű gyermeke, édesapja pedig egyik látogatásuk alkalmával bocsánatot kért a fiút ért korai abúzusok miatt, sőt, azt mondta, büszke rá, és tévedett, amikor becsmérelte őt.

Úgy tűnt, hogy tökéletes és mintaéletű állampolgárrá nőtte ki magát, azonban a Jaycees nem egészen az volt, aminek mutatta magát. Gacy valóban belevetette magát a fiatalok segítésébe, és nem tántorodott el attól sem, hogy a házában klubhelyiséget hozzon létre. Azonban ezeken az összejöveteleken alkohol és drog is megfordult a tizenévesek kezében, illetve a férfi gyakran bepróbálkozott, hátha nyitottak a lányok-fiúk egy kis kalandra. Legtöbbször visszautasították, olyankor viccel vette el az élét a helyzetnek, és azt mondta, csak teszteli őket. Mindezek ellenére a Jaycees szervezete mögött illegálisabb dolgok is történtek, szerencsejáték és prostitúció is, ez utóbbival pedig Gacy is szívesen töltötte az idejét.

Nem tudjuk, milyen előjelei lehettek pontosan későbbi rémtetteinek; csak azokról van tudomásunk, amik a rendőrség látókörébe kerültek. Ha pedig tudjuk, hogy a férfiakon elkövetett nemi erőszak a legmagasabb látenciával rendelkező bűncselekményforma, akkor rájövünk, hogy sötétben tapogatózunk.
1968 tavaszáról van egy eset, ami egészen a bíróságig eljutott, amikor egy fiatal fiú, Mark Miller vádolta Gacy-t azzal, hogy egy állásinterjú ürügyén magához csalta, megkötözte és megerőszakolta. A bíróság csak onnantól kezdve vette komolyan az esetet, hogy kiderült, Gacy felbérelt valakit, hogy verje meg a feljelentőjét, hogy így kényszerítse rá, hogy visszavonja a vádat. A bíróság tíz év börtönbüntetésre ítélte, azonban a börtönben olyan példásan viselkedett, hogy alig tizennyolc hónap elteltével szabadult. Itt pszichológiai teszteknek is alávetették, amik teljesen beszámíthatónak és ártalmatlannak találták a férfit.

Mivel a felesége nem nézte jó szemmel a letartóztatást, az ítéletet követően be is adta a válókeresetet, így Gacy 1969. szeptember 18-ától sosem látta viszont a régi családját. 1969 karácsonyán vesztette el édesapját is, aki májcirrózisban szenvedett. Csak néhány nappal később közölték vele a rossz hírt, és teljes letargiába esett, nagyon mélyen érintette Stanley elvesztése.

A sorozatgyilkosok gyermekkorában gyakran fedezhetjük fel ugyanazokat a visszatérő mintákat: a gyújtogatást, az állatkínzást, az ágybavizelést, valamint az anyával való egészségtelen kapcsolatot. Gacy esetében azonban ilyesmiről nincs tudomásunk, sőt, kifejezetten átlagos, “kiegyensúlyozottnak” mondható a gyermekkora. Jó kapcsolatot ápolt a szüleivel, annak ellenére, hogy édesapja részeges, mogorva természetű volt, aki alkalomadtán bántalmazta őket. De abból ítélve, hogy élete folyamán Gacy hogy viszonyult hozzá, például hogy depresszióba esett a halálhírére, feltételezhetjük, hogy nem okozott olyan maradandó lelki sérüléseket, ami magyarázza későbbi tetteit. Az iskolai eredményeire nem volt panasz, és oszlopos tagja volt a cserkészmozgalomnak, bár egy betegség miatt keveset szocializálódott kortársaival. Próbáljuk megérteni, hogy hogyan vált egy kifejezetten jólnevelt fiúból az a szörnyeteg, akit később megismertünk. Mivel a szocializációjában nem találunk indokot, egyesek fizikai elváltozásra gyanakodnak: akárcsak Richard Ramirez, gyermekkorában Gacy is fejsérülést szenvedett, minek következtében vérrög alakult ki az agyában, ami eszméletvesztéseket okozott. És ki tudja, mit még…

Új élet és vállalkozás

Még a próbaidejét töltötte, amikor 1971-ben egy újabb fiatal fiú vádolta őt erőszakkal. Ha komolyan veszik ezt az esetet, Gacy ekkor évtizedekre börtönbe került volna, és későbbi áldozatai talán ma is élnének – ehelyett ejtették a vádakat, Gacy pedig virágzó vállalkozásával és megnyerő stílusával a kertvárosi közösség megbecsült tagja lett. Azon kevesek, akik tudtak a múltbeli rendőrségi ügyeiről, szentül hitték, hogy a férfi megjavult – az ügyet pedig titkosították, így később a rendőrség is nehezen fért hozzá az anyaghoz. Néhány évvel később, 1978-ban aztán összeismerkedett Carole Hoff-fal, a kétgyermekes elvált anyukával és június 22-én már össze is házasodtak.

Nem sokkal később Sumerdale-be költözött az új családjával, ahol egy vállalkozást alapított PDM Vállalkozások néven. Mindennel foglalkoztak, ami köthető az építőiparhoz köthető: festés, burkolás, felújítások, raktárak tervezése, üzlethelyiségek átalakítása és berendezése. Ez a kezdeményezése folyamatosan pénzt termelt a családnak, jó híre ment, hiszen kiváló munkát végeztek, Gacynek volt érzéke a tervezéshez és a tervezéshez is. Gyakran besegített üzletvezetőknek, hogy milyen árut hova pakoljanak, mert úgy nagyobb eséllyel találják meg és vásárolják meg akkor is, ha nem azért tértek be a boltba. A szomszédok is szerfelett kedvelték, főleg az állandó nyári partijait, illetve a két karaktert, amelyet maga alkotott meg: Pogot és Patchest, a bohócokat. Ezzel az új hobbijával a gyerekzsúrokon hódított, belopta a szülők szívébe is magát.
Időközben ismét politikai pályára tévedt, csatlakozott a demokratákhoz, ahol a régi bevált eszközzel hízelegte be magát, ingyen munkát biztosított a párt tagjai számára. Népszerűségének köszönhetően ismét a fiatalok segélyszervezetei között találta magát, illetve ő szervezhette a Lengyel Alkotmány Ünnepének felvonulását is.

Gacy azt vallotta, hogy az első gyilkosság egy félreértésnek volt köszönhető. 1972. január másodikán egy tizenhat éves stoppos fiút vett fel a kocsijába, Timothy Jack McCoyt. A srácnak egy városnéző túrát ajánlott, és megígérte, hogy nála töltheti az éjszakát, reggel pedig kiviszi a buszpályaudvarra. Reggel azonban arra ébredt, hogy Timothy az ágyánál áll, késsel a kezében. Gacy kipattant az ágyból, a fiú pedig feltartotta a kezeit, hogy mutassa, nem rossz szándékkal jött be a szobába. De a mozdulata túl hirtelen volt és megvágta a férfit, aki ezután dulakodni kezdett vele. A nagyobb testű Gacy végül felülkerekedett és többször mellkason szúrta Timothyt. Ezután kiment a konyhába, hogy megmossa a kezét és a kést. Meglepetésére ott egy félig előkészített reggeli várta, két személyre. Ekkor ébredt rá, hogy a fiú valóban csak felkelteni akarta, a késsel semmilyen szándékai nem voltak. A holttestet ezután a ház alatti kúszópincébe vitte, amely az amerikai könnyűszerkezetes házak sajátossága, és rendszerint arra szolgál, hogy a közmű javításokat könnyebben végezhessék el, illetve az épületet is kissé megemeli a földről, elkerülve, hogy alámossa az eső vagy az árvíz. Timothyt eltemette, és egy réteg betont hordott rá, hogy a bomlás szagai ne legyenek érezhetőek.
A rendőröknek később azt mondta, hogy elsőre nagyon megijedt, de a gyilkosság közben eufóriát érzett és orgazmusa volt. Ráébredt, hogy „Az emberölés az igazi izgalom”.

1973-ban megerőszakolta egy alkalmazottját, amikor Floridába utazott vele, hogy egy épületet megnézzenek. A fiúval egy szállodában aludt, első este leteperte és közösült vele, másnap a srác kijelentkezett és inkább a strandon töltötte az éjszakát. Hazaérve pedig felkereste Gacyt és összeverte a saját kertjében. A férfi azt hazudta a feleségének, hogy azért történt mindez, mert nem akarta kifizetni a fiút, aki nagyon rossz munkát végzett.

Második gyilkosságát ezután követhette el, 1974-ben, amikor már szándékosan fojtott meg egy tizenéves fiút. A testet egy ideig a szekrényben tárolta, de az összemocskolta a szőnyeget, így a következőknél már taktikusan rongyot vagy alsónadrágot gyömöszölt áldozatai szájába, úgy tartotta őket, amíg megásta a sírjukat a ház alatt vagy a ház közelében. Ezen fiút a kertben temette el.

Modus operandi

A modus operandi nem sokkal ezután fejlődött ki, amikor rájött, valamiképpen le kell fognia potenciális áldozatait, hiszen a fizikuma és a „szívproblémái” nem tették ezt lehetővé. Elsőként 1975 júliusában próbálkozott ezzel, amikor a tizenöt éves Anthony Antonuccit meglátogatta otthonában. A fiú neki dolgozott, de betegszabadságon volt. Gacy először leitatta a srácot, majd a földre birkózva hátrabilincselte a kezeit. Az eszköz azonban túl lazán volt a csuklóján, így kiszabadult, mire a férfi visszatért a házba, hogy végezzen vele, már várt rá. Alaposan ellátta a támadó baját, és rákattintotta a bilincset. Gacy kidumálta magát a helyzetből, és innentől óvatosabban cselekedett.

Alig egy héttel később John Butkovitchot csábította át a házába, aki szintén neki dolgozott, tizenhét éves volt, és Gacy elég sok pénzzel tartozott neki. A felesége és a gyerekek éppen nem tartózkodtak otthon, így szabadon cselekedhetett, tanúk és meglepetések nélkül. Barátságosan elbeszélgetett a sráccal, majd bemutatta neki Pogo legizgalmasabb trükkjét, a bilincsből szabadulást. Miután rávette áldozatait, hogy próbálják ki ők is, rájuk tette az eszközt, majd az elárulta a titkot: „A trükk, hogy legyen nálad a kulcs.” Ezután a fiút a földre küldte, a mellkasára ült és megfojtotta. Ez volt az utolsó lépés, amelyet „kötél trükk”-nek nevezett, és később a rendőröknek is demonstrált. Hurkot vetett a fiú nyakába hátulról, és egy rövid botot helyezett a csomók közé, majd két-három fordulattal végzett áldozatával – őt végül a garázs alá temette el. Később büszkén mesélte, hogy a legnagyobb darab ellenfél is maximum három csavarás után élettelenül bukott a padlóra, játszi könnyedséggel végzett velük.

Egy új korszak

1975-ben bevallotta Carole-nak, hogy biszexuális, és Anyák Napja után közölte az asszonnyal, hogy többé nem fog lefeküdni vele. Innentől igyekezett minél kevesebb időt otthon tölteni, de a nő észrevette, hogy tini fiúkat visz a garázsba, majd meleg pornót is talált a férfi cuccai között, ezért 1976 márciusára csendesen elváltak egymástól. Gacy a West Summerdale 8213 szám alatt lévő házban maradt, a családja pedig végleg elköltözött tőle. Ekkorra már anyagi problémái is voltak, gyakran nem tudta kifizetni a munkásait, mégis sokan mellette álltak.

1978 decemberéig rengeteg fiúval végzett, sok közülük neki dolgozott, és egy átmulatott éjszaka után a szokásos trükkökkel ölte meg őket, majd a kúszópincében temette el őket. Nagyon élvezte ezt a korszakot, és előfordult az is, hogy az eltűnt gyermekek szüleinek ajánlotta fel a segítségét, miközben részvétét fejezte ki nekik. Az áldozatai cuccinak nagy részét elégette vagy elásta, az értékesebbeket megtartotta és a ház fiókjaiban tartotta. Előfordult, hogy a kocsikat eladta, majd azt hazudta, hogy megvette azokat az elcsellengő fiúktól, mielőtt azok másik városba költöztek. Akadtak olyanok, akik megpróbálták rávenni a rendőrséget, hogy nyomozzanak Gacy-nél is, azonban semmilyen nyom nem utalt arra, hogy köze lehet a gyilkosságokhoz. Harmincnál is több fiúval végezhetett így, míg 1978. december 11-én be nem sétált egy Des Palmes-i gyógyszertárba.
Ekkorra már teljesen megtelt a ház alatti kúszópince földje sírhantokkal, hiába bővíttette ki a helyet egy nála lakó fiúval, a szomszédok pedig panaszkodtak a „csatornaszagra”, ezért pár munkásával meszet hordatott a ház alá, de az nem sokat segített már. Eleinte gondolkodott, hogy az új áldozatokat a padlásra halmozza majd, de hamar rájött, hogy ott még kevésbé tudná elfedni a szagot. Így 1977 második felében a testeket a Des Palmes-i folyó I-55-ös hídjához hordta és a vízbe vetette. Mivel sosem bukott le, így nem is igazán törte a fejét újabb rejtekhelyen.

A gyanú árnyéka

Robert Jerome Piest eltűnéséről, és a körülötte zajló nyomozásról tudjuk a legtöbbet, hiszen Terry Sullivan állami ügyész Killer Clown címmel még könyvet is írt a hajszáról, melyet kicsit átdolgozva ugyan, de az Elkapni a gyilkost című thriller is nagyjából feldolgozott. Ebből kiderül, hogy 1978. december 11-én Gacy betért a patikába, ahol a tulajdonossal volt megbeszélni valója, segített neki átrendezni a helyiséget, illetve a felújításról csevegtek, amikor meghallotta, hogy Piest panaszkodik az alacsony fizetésére. Mivel kocsit szeretett volna vásárolni, ezért jól jött volna neki több juttatás, a férfi pedig félvállról elejtette, hogy ő bizony akár öt dollárt is megad óránként az embereinek. Állítólag ezzel nem is akart semmit mondani, és nem sokkal később el is távozott, azonban a véletlennek köszönhetően a pulton felejtette a határidőnaplóját, amiért vissza kellett térnie. Ha már úgyis ott járt, beszédbe elegyedett a sráccal a gyógyszertár mögötti sikátorban, majd elvitte őt a házáig, ahova behívta egy időre. Ezt a támadást nem tervezte meg, teljesen spontán adódott, a vallomásában azt nyilatkozta, ha nem kellett volna visszamennie, valószínűleg sosem végez Roberttel. Azonban, ha már így alakult, megmutatta neki a híres trükkjeit, majd a folyóba hajította a holttestet.

Bár a rendőrség a korábbi eltűnések nagy részével nem igazán foglalkozott, hiszen rossz családi háttérrel rendelkező, illetve csellengő gyermekekről volt szó. Ezúttal azonban egy olyan fiú lett az áldozat, akit szemtanúk tömkelege látott a gyógyszertárban, hallották, hogy Gacy néhány szót váltott vele, és teljesen boldog körülmények között élt. Így az ügyre helyezett Joseph R. Kozenczak tudta, ezúttal másról lehet szó, és a nyomok bizony az építési vállalkozóhoz vezettek. Gacy többször is megtagadta, hogy vallomást tegyen a rendőrőrsön, és elmondja, mit csinált azon az éjszakán, amikor a fiú eltűnt. Végül sikerült becsalniuk, és átkutatniuk a házát, de csak közvetett bizonyítékokra leltek, semmit nem tudtak felhasználni ellene. A szekrényeiben meleg pornót, óriás dildót, fiúk jogosítványait és különböző órákat találtak, de semmi olyat, ami a Piest srác eltűnésével kapcsolatba hozható lett volna. Gacy ügyvédje kemény megtorlást helyezett kilátásba, ha zaklatják az ügyfelét, a férfi pedig szívére panaszkodott, hogy mennyire megviselték a történtek.

Terry Sullivan ekkor kapcsolódott a nyomozásba, felkérték, hogy segítsen vád felépítésében. Az államügyész igencsak tapasztalt volt, és két kéttagú megfigyelőcsoportot jelölt ki, akinek csupán az volt a feladatuk, hogy kövessék Gacyt, és ne tévesszék szem elől. Ekkor ugyanis még arra gondoltak, a vállalkozó még nem tudott megszabadulni a holttesttől, és bármikor rajtakaphatják. Bob Schultz, Ron Robinson, Dave Hachmesiter és Mike Albrecht nem voltak túlságosan tapasztaltak az ilyesmiben, így Gacy hamar kiszúrta őket, és első körben meglepő módon barátkozni kezdett velük. Ugyan egy macska-egér játékot folytattak, de gyakori volt, hogy a férfi a bárokba is behívta a rendőröket, ahol italokat fizetett nekik, és fura történetekkel traktálta a társaságot. Néha viszont kocsiba ugrott és elszáguldott egy új helyszín felé, ahol mosolyogva várta be a zsarukat, de előfordult, hogy ügyesen kereket oldott, és később a házában találták meg, ahol az éjjeli tivornyákat pihente ki.

Gacy hangulata igencsak változó volt, attól függően, hogy mennyire nehezítették meg az életét. Néha barátságosan elcsevegett a megfigyelőkkel, olykor nyíltan megfenyegette őket, hogy egy testőrt bérelt, aki bármely pillanatban végezhet velük. Bátran mesélt nekik a fiatalkoráról, az édesapjával való viszonyáról, a biszexualitásáról és a vállalkozásáról is. Elmondta, milyen élete volt ezt megelőzőleg, miként keveredett gyanúba, és ügyesen áldozatként mutatta be magát a válásaival és a börtönnel kapcsolatban is. Sokat panaszkodott a szívére, illetve a nehézségekre, amibe keveredett, amióta a rendőrség az ügyfeleit is zaklatja. Néha dühkitörésekkel adott nyomatékot annak, mennyire lehetetlen helyzetbe került, és követelte, hogy adják vissza az elkobzott tulajdonait, köztük kedvenc Oldsmobilját.

Úgy tűnt a férfi egyáltalán nem aggódik, végül azonban maga köré gyűjtötte ügyvédeit és zaklatás vádjával távoltartó végzést kértek a bíróságtól a rendőrség ellen, amely egyelőre semmilyen komoly bizonyítékot nem talált. Ezzel párhuzamosan a nyomozók, Sullivan és Kozenczak vezetésével azon ügyködtek, hogy újabb házkutatási parancsot szerezzenek, ami rendesen kiterjed a teljes házra és minden olyan eszközre, ami kapcsolatba hozható a feltételezett gyilkossággal, azaz az eltűnéssel. A könyvből egyértelműen kiderül, hogy ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat, alaposan körbe kellett járniuk a témát, és találniuk kellett valamit, ami megalapozottá teheti a gyanút, mielőtt összeomlana a vád, és vissza kellene vonniuk a megfigyelő kocsikat.

A lehetőséget egy fatális véletlen hozta, és egy felfedezés, amit Bob Schultz tett, december 20-án a karácsonyi előkészületek közepette. Mindannyian emlékeztek rá, hogy Gacy lakásában fura szagokat éreztek, melyre a férfi azt a magyarázatot adta, hogy a kutya hányt oda, illetve a szennyvíz bűzlik ennyire. De Schultz sokat járt a hullaházban, és az ünnepre készülődve, tiszta fejjel, kipihenve hirtelen beugrott neki, hogy hol érezte azt a szagot korábban. Sietve rohant Terrihez, majd a főnökéhez, ahol úgy döntöttek, nem halogathatnak tovább, lépniük kell, bármennyire is bizonytalan az alap. A kis csapat meglátogatta otthonában Gacyt, aki már felkészülten várta őket az ügyvédeivel. Összetörtnek látszott, és úgy tűnt, már mindent megosztott a jogi képviselőivel. Pedig a rendőrségnek még semmi konkrétum nem volt a kezében.

Ekkor ugrott be a megfigyelőcsapatnak egy esemény, ami pár nappal korábban történt, de nem tudták mire felhasználni. Gacy ugyanis az egyik töltőállomáson egy csomag marihuánát adott át az egyik kutasnak, amelyet a férfi a főnökének továbbított, és a négy rendőr egyikénél kötött ki. Megvolt hát végre az a leheletnyi szál, amibe kapaszkodhattak, amivel meggyőzhették a bírót: írja alá a házkutatási parancsot.

Letartóztatás és vallomások

December 21-én közrefogták John Wayne Gacy kocsiját és bekísérték a rendőrségre. Időközben a rendőrök bementek a házába, és átkutatták az egészet, azonban továbbra sem leltek semmi érdemlegeset. Schultz szimatára hagyatkozva végül lenyitottak a kúszópincébe, ahol ekkor már állt a víz. Ahogy beindították a generátort és lecsapolták a belvizet a sötétben egy hajcsomót pillantottak meg a földben. Az egyik férfi lemerészkedett, és megpróbált ásni a sárban, hamarosan egy felkarcsontot fordított ki a szerszáma. Ezután egy térdkalácsot talált, majd lassan előkerült az első, még szövettel borított emberi maradvány is. Ekkor értesítették a helyszínelőket, újabb házkutatási parancsok készültek, nehogy valamit hibázzanak, és kizárják magukat a helyszínről.

Gacy semmit sem tagadott, folyékony vallomást tett, mindenről beszámolt, de ragaszkodott hozzá, hogy ő irányítsa az eseményeket. Azzal tartotta sakkban őket, hogy bizonyos tetemeket sosem fognak megtalálni az eltűnt személyek közül, köztük Piest maradványait sem a ház közelében kellett keresniük. A férfi követelődzött, hogy meglátogathassa édesapja sírját, közben több ízben folytatta beszámolóját a történtekről, gyerekkoráról és a kezdetekről. Mindent elmondott, amire kíváncsiak voltak, kérdezniük sem igazán kellett. De nem adta könnyen magát, azt állította, hogy nem egyedüli elkövető, hanem egy Jack nevű ember segített neki, aki valójában egy másik személyisége. Az elmondása szerint minden gonoszság, amit elkövetett Jack számlájára írható, ő csak tehetetlenül nézte, ahogy a másik férfi végez áldozataival.

A helyszínelések folytatódtak, 26 test került elő a kúszópincéből, 1 a garázs alatti betonból, míg 1 másik a kertből, a grillező környékéről. Az utolsót csak akkor találták meg, amikor lebontani készültek a házat, az ebédlő padlózatába rejtve. Gacy elmondta, hogy utolsó öt áldozatát a Des Plaines folyóba hajította, ezekből négyet 1979 áprilisáig meg is találtak, 33-ra emelve az áldozatok számát. Piest holtteste volt az utolsó, ami előkerült, a folyó szélén, a gyökerekbe gabalyodva leltek rá a tetemre, 1979. április 9-én. A férfi maga sem tudta megmondani pontosan hány fiúval végzett, először harminc körülre becsülte őket, de azt mondta, lehettek negyvenen is. Egyik feltételezett áldozata 2013-ban került elő, Robert Hutton egyszerűen elmenekült otthonról és megszakította a kapcsolatot a családjával. Negyvenegy évvel az eltűnése után bukkant fel újra, ekkor tisztázódtak a dolgok.

Tárgyalás és ítélet

A vádemelés 1980. január huszadikára készen állt, február 6-án kezdődött meg a tárgyalás a védelem beszédjével, illetve a tanúk meghallgatásával. A Cook városi bíróságon Louis B. Garippo ülnökölt, az esküdtszék érdeklődve hallgatta a felvonuló érveket és bizonyítékokat. Gacy ügyvédei Jack-re építettek, azaz arra, hogy a férfi vagy skizofrén vagy valamiféle disszociatív személyiségzavarban szenved. Ezt az állítást hat pszichológus is alátámasztotta, de a jogászok értették a dolgukat és őket csak a meghallgatások végére tartogatták. Először Jeff Rignallt idézték a tanúk padjára, azt a túlélőt, akinek sikerült elmenekülnie Gacy fogságából, annak ellenére, hogy állítása szerint a férfi hosszasan kínozta és többször megerőszakolta. Ezt a vallomást könnyedén lesöpörték, hiszen a fiú maga is elmondta, hogy kloroformmal kábították el, tehát az egész história akár a képzelgése is lehetett volna.

Ezután a Gacy édesanyját és testvéreit szólították, hogy megerősítsék, milyen atrocitások érték őt fiatal korában, és valószínűleg ezért fejlődhetett ki a beteg elme, amely a gyilkost szülte. Az aduász a pszichológusok felvonultatása volt, és arra apelláltak, hogy egy izgalmas személyiségzavarban szenvedő sorozatgyilkos elméjének tanulmányozása sokkal fontosabb, mint bosszút állni és rövid megtorlást ítélni.

Minden szó ellenére március 20-án, alig két órás tanácskozás után tizenkét rendbeli gyilkosság vádjában bűnösnek találták, és újabb két órával később ezekért halálra is ítéltél. A többi 21 emberölésért életfogytiglanokat kapott, ezzel pedig bekerülhetett a Guinness Rekordok könyvébe.Utolsó tizennégy évét a Mernard büntetés végrehajtási intézetében töltötte. Bár a kivégzést júniusra ütemezték be, Gacy többször is fellebbezett, és sikerült elodáznia a végzetét. Végül 1994. március 9-én egy utolsó pikniket tölthetett családjával, ahol természetesen Kentucky Fried Chickent rendelt magának, valamint némi sült koktélrákot. Ezután feladták neki az utolsó kenetet és bekísérték a helyiségbe, ahol a halálos injekciót kapta. Utolsó szavai ezek voltak:

„Csókoljátok meg a seggemet”

John Wayne Gacy halálával korántsem záródtak le az ügyek. Mivel a férfi a börtönéveiben is abba a hazugságba próbált menekülni, hogy nem egyedül követte el a gyilkosságokat, vagy legalábbis a holttestek eltüntetésében mások, a munkásai is segédkeztek neki, így a PDM alkalmazottait alaposan kikérdezték, de semmilyen bizonyítékot nem találtak, amely alátámasztotta volna Gacy szavait. Bár a gyilkos bohóc eredeti nyilatkozatában közel 45 halálesetet említett, sosem tudta mindet felsorolni. A modus operandi ismeretében nekiálltak átnézni az eltűnt személyek, valamint az azonosítatlan holttestek és a megoldatlan ügyek jegyzékét, melyeket a törvényszéki genetikai fejlődésével utólagos vizsgálatoknak vethettek alá. Így sikerült azonosítani a ház alól előkerült tetemek közül egyet. A harminchárom is igencsak impozáns szám, de például Gacy állítólagos legelső áldozatát, akit 15 éves korában ölhetett meg, sohasem találták meg – ami jelentheti azt is, hogy ebben is hazudott.

Mindenesetre ahhoz semmilyen kétség nem fér, hogy John-ból legalább három létezett: egy vállalkozó, egy bohóc és egy politikus, valamint Jack Hanson, aki kegyetlen gyilkosságokat követett el. De erről csupán a pszichológusokat sikerült meggyőznie, az esküdtszéket és a rendőrséget hidegen hagyták a fantazmagóriái.

Munkássága számos alkotást ihletett:

To Catch a Killer

Gacy

American Horror Story: Freak Show

American Horror Story: Hotel

Terry Sullivan: Killer Clown: The John Wayne Gacy Murders

Bathory: 33 Something

Macabre: Gacy’s Lot

Fear Factory: Suffer Age

Dog Fashion Disco: Pogo The Clown

Smaragd Sárkány és Annie