„Madame Gaillard-nak Grenouille is csak egy bevételi forrás volt, mint a többi. De a gyerekek megérezték első pillanattól fogva, hogy van benne…valami furcsa.”

A XVIII. század közepe, Párizs. Szegénység, mocsok, tömeg, koldusok, tolvajok, prostituáltak, rothadás, ürülék, bűz; a mindezt megtestesítő halpiac közepén pedig megszületik Jean-Baptiste Grenouille, habár senki nem várta és senki nem akarta őt. Élete első percétől kezdve az utolsóig különbözött a többiektől, ez alatt pedig több ártatlan nőt gyilkolt meg annak érdekében, hogy megőrizhesse a számára fontos illatot. A film alapját Patrick Süskind azonos című regénye szolgáltatta.

Kevesen rendelkeznek kifejezetten kifinomult szaglóérzékkel, sőt, az emberek egyáltalán nem járnak az élen e tekintetben. Egy átlagos ember nagyjából tízezer szagot tud megkülönböztetni és ennek is csak egy részét tudják megnevezni pontosan. Jean-Baptiste Grenouille (Ben Wishaw) mondhatni tökéletes szaglással büszkélkedhet, gyerekkora óta kizárólag ez foglalkoztatja. Sanyarú sorsa és életkörülményei ellenére kitart és hajtja a tanulás iránti vágy, minden álma pedig az, hogy a kívánt illatot valahogy konzerválni tudja, hogy soha többé ne illanjon el.

Egy nap egy ismeretlen lány illata és kisugárzása olyannyira megragadja, hogy véletlenül kioltja az életét; ez lesz további borzalmas tetteinek gyújtópontja. Az illatok utáni olthatatlan szomja egy híres olasz parfümkészítő mester, Giuseppe Baldini (Dustin Hoffman)  mellé sodorja, aki megbizonyosodik Grenouille (ami egyébként franciául békát jelent) páratlan tehetségéről, ezért közreműködéséért cserébe okítani kezdi a fiatal, elszánt fiút. Jean-Baptiste egy idő után még több információ és szakmai tudás után sóvárog, ezért elhagyja a várost és Grasse felé veszi az irányt, azt remélvén, hogy ott rájön majd, miként kell megőrizni egy ember illatát az idők végezetéig. Apadhatatlan kíváncsisága rengeteg ártatlan lány életét követeli majd.

Grasse-ban rátalál első igazi „szerelme” hasonmására, Laura-ra, aki az igen befolyásos Antoine Richis (Alan Rickman) lánya, apja pedig, miután tudomást szerez a gyilkosságsorozatról, mindent megtesz azért, hogy lányát távol tartsa az emberektől és bármitől, ami árthat neki. Grenouille szintén a végletekig kitart célja mellett, miszerint Laura lesz a titokzatos tizenharmadik esszencia a gyűjteményében. De vajon van-e tényleges saját illata egy embernek, és ha van, sikerül-e azt kinyerni és megőrizni egy üvegcsében, akár egy parfümöt?

A Parfüm egy nagyon erős, megrázó képi világgal rendelkező alkotás, élethűsége és szókimondása nem sok sejtetnivalót hagy maga után, minden bizonnyal többek között éppen ez az, ami igazán értékelhetővé teszi. A történetben egy narrátor is szerepet kap, aki, azon kívül, hogy segít megőrizni a regény jelleget, plusz drámaiságot is kölcsönöz az egyébként is megrázó sztorinak. Ennek ellenére korábban rengeteg kétség merült fel a film elkészítésével kapcsolatban; Stanley Kubrick egyszer azt mondta, hogy ez a könyv egyszerűen megfilmesíthetetlen, képtelenség filmvászonra vinni, Tom Tykwer azonban könnyedén megcáfolta ezt az állítást és sikerült valami igazán egyedülállót letennie az asztalra. Színészi felhozatal, zene és megvalósítás szempontjából is kiemelkedő alkotásnak tartom, minden lelkiismeretfurdalás nélkül érdemel ki nálunk 10 pontból 9-et.

Értékelés: 9/10

(grey tabby)