Ha lenne „Frappáns thrillerek a varázslatos ’2000-es évek hajnalán” című rovatunk, ezzel a filmmel gazdagítanánk a repertoárt, ugyanis a Ne szólj száj! egy kifejezetten igényesen összerakott, illusztris színészi gárdával megáldott alkotás a kedvenc korszakomból. Lássuk, mit kapunk, ha fogjuk Michael Douglas-t, Brittany Murphy-t és Sean Bean-t és összezárjuk őket csaknem két óra játékidőre.

Az akciófilm jellegét az alap scenario adja; tíz évvel korábban egy profi bűnbanda ellop egy több millió dollár értékű drágakövet, ám az események nem várt fordulatot vesznek és egyikük egy hamisítvánnyal helyettesítve ellopja az igazi zsákmányt. A többiek évekkel később sem mondanak le a tetemes összegű szajréról, de az egyetlen ember, aki elvezetheti őket a célhoz, egy épphogy felnőtté cseperedő, igen összezavarodott lány, Elisabeth (Brittany Murphy), aki az ominózus rablás idején még csak egy ijedt kislány volt, mégpedig annak a tolvajnak a lánya, aki ezért az életével fizetett.Patrick (Sean Bean), a banda vezéregyénisége pedig mindent kész megtenni azért, hogy a követ megkaparintsa.

Itt kerül a képbe Dr. Nathan Conrad (Michael Douglas), aki kiváló gyermekpszichiáter hírében áll, civilben pedig egy átlagos családapa, szerető feleséggel. Egykori kollégája a segítségét és szakértelmét kéri Elisabeth ügyében, aki olyan zavart állapotban van, hogy nem tudják szóra bírni, így segíteni sem rajta igazán. Hamar kiderül, hogy Dr. Conrad nem véletlenül lett kiválasztva, hogy asszisztáljon az esethez; kislányát, Jessie-t elrabolta a fent említett társaság és elengedése fejében Nathan segítségét kérik, pontosabban azt, hogy bírja rá Elisabeth-et, hogy eláruljon egy hatjegyű számot, amit eddig hiába kerestek. Ha Dr. Conrad sikerrel jár, a lányát elengedik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy felesége, Aggie (Famke Janssen) törött lábbal fekszik otthon, a lakást pedig megfigyelik, így, ha bármilyen formában értesítik a rendőrséget, a lányukat életveszélybe sodorják. Dr. Conrad mindent megtesz annak érdekében, hogy fény derüljön a rejtélyes számsorra, habár nem tudja, mi az. Egy telefonszám? Egy cím? Egy számlaszám része? Egy a lényeg; a lánya élete múlik rajta.

Ahogy korábban említettem, a  Ne szólj száj! majdnem két órán keresztül hívatott fenntartani a feszültséget és az izgalmat, és az igazat megvallva ezt sikerül is teljesíteni. Ez nagyban múlik a gondosan összeválogatott színészeken is, hiszen Michael Douglas-ben és Sean Bean-ben is viszonylag nehezen lehet csalódni, utóbbi pedig sikeresen bebizonyította, hogy nem csak a pozitív karakterek, vagy az elsőként hősi halált halók sorában állja meg a helyét, hanem nyugodtan kiragadhatják ebből a szerepkörből és gyakorlatilag az ellenkezőjét is rábízhatják. Brittany Murphy-t illetően sem kell aggódni, mivel az akkor még igen fiatal színésznő is abszolút kiválóan alakítja a megtört, zavart elméjű fiatallányt. A ’2000-es évek elején nem egy ehhez hasonló gyöngyszem született, de a Ne szólj száj! egyike a „must-see” kategóriákba esőknek, így bátran ajánlom mindenkinek, mindenkorra.

Értékelés: 8/10

(grey tabby)