Jelen cikk tárgya, Cronenberg 1983-as kultuszfilmje, a Videodrome mára valódi klasszikus, minden horror rajongó számára kötelező darab, így nem maradhat ki a CineGore repertoárjából sem. Nincs azonban könnyű dolgom, mikor írni szeretnék róla, ugyanis az elmúlt 35 évben megannyi tanulmány, éleslátó kritika látott már napvilágot a filmről, így nehéz igazán újat megfogalmazni vele kapcsolatban. Írásom legyen amolyan felvillantás-szerű ajánló, hogy azok is pótolhassák a filmet, akik korábban még nem hallottak róla.

Az alkotó: David Cronenberg

Cronenberg nevét szokás magától értetődőnek tekinteni. Klasszikussá vált alkotásainak köszönhetően horrorfilmes körökben nem szorul magyarázatra ki is ő, de ahhoz, hogy lássuk, mennyire is jellemzi őt a Videodrome, érdemes egy pár szóban kitérni az író-rendező egyedi hangvételére.

Az idén 75 éves művész filmjeiben a horror nem külső erőként jelenik meg, hanem mindig „belülről” hat a szereplőinkre. Ezt érthetjük átvitt és szó szerinti értelemben is, Cronenberg specialitása ugyanis az úgynevezett „testhorror”. Nála a testi elváltozások azonban nem csupán az elrettentés célját szolgálják, mindig szimbolikusak vagy eszközei a történetnek; ez teszi ezeket a filmeket többé, mint egy átlagos gore-mozi. Filmjeiben mindig jelentős szerepet kap a szexualitás, és egyik kedvenc témája az abnormálisan működő család. Kiváló példa ez utóbbira az 1979-es Porontyok, ami azon túl, hogy személyes kedvencem, a cronenbergi testhorrornak is talán az egyik legérdekesebb darabja. Természetesen nem maradhat említés nélkül A légy (1986), melyet a már a Videodrome-mal és az Agyfürkészőkkel elhíresült kanadai rendező már Hollywoodban forgathatott le; a filmre vihetetlennek tartott drogbiblia, a Meztelen ebéd adaptációja és az eXistenZ – ezutóbbi sok szempontból rokon a Videodrome-mal, és a virtuális valóság témakörében méltó ellenpontot nyújt 1999 óta a Mátrix mellett.

 

David Cronenberg és James Woods a Videodrome forgatásán

Cronenberg és a médiaelmélet

Cronenberg egyetemi évei alatt ismerkedett meg Marshall McLuhan professzorral, akinek neve ma már fogalom. McLuhan kommunikáció- és médiaelmélettel foglalkozott, nevéhez olyan kifejezések fűződnek, mint a Gutenberg-galaxis és a „globális falu”, melyekkel korát megelőző, profetikus elméleteket fogalmazott meg.

Médiamasszázs – Egy rakás hatás (The Medium is the Massage: An Inventory of Effects, 1967) című művében írta a következőket:

„A médiumok átgyúrnak minket. Személyes, politikai, gazdasági, esztétikai, pszichológiai, morális, etikai vagy társadalmi következményeik olyannyira áthatók, hogy egyetlen részünket sem hagyják érintetlenül, makulátlanul, változatlanul. A média: masszázs”

“a könyv a szem kiterjesztése… a ruha az emberi bőr kiterjesztése… az elektromos áramkör a központi idegrendszer kiterjesztése”

Ezek azok a központi gondolatok, amelyek áthatják a Videodrome-ot. A rendező maga sem tagadta, hogy a filmbéli Brian O’Blivion McLuhanről lett mintázva.

A Videodrome

A film főszereplője a James Woods által játszott Max, aki egy kis kábeltévé-társaság igazgatója. Mindene a munkája, és a magasabb nézettség elérésében nem akadályozzák különösebb erkölcsi aggályok. A Civic-TV műsora többnyire soft pornóból áll, de Max úgy gondolja, ideje a felesleges romantikát kigyomlálni, hogy nagyobb hatással legyenek nézőikre. Kutatja a megfelelő műsorokat, de nincs igazán megelégedve a kínálattal. Egy kollégájával egy nap ráakadnak egy kalózadásra, ami a Videodrome címet viseli, és amely kendőzetlen brutalitást és agressziót mutat be teljes műsoridőben. Max csettint, ez kell neki! „Csak kínzás és gyilkosság, történet és karakterek nélkül.”
Max és szeretője Nicki elmerülnek a Videodrome világában, és végigkövethetjük, hogy a karakán, arrogáns és magabiztos Max hogyan veszíti el a talajt a lába alól. A Videodrome tudatalatti üzenetei megbontják elméjét, és hallucinációkat okoznak. A média átveszi a hatalmat először a tudata, majd a teste felett is, de Max testi elváltozásának jellege utal rá: az egész romlás belülről fakad.

Személy szerint Cronenberg filmjeit azért szeretem igazán, mert üzenetük mellett mindvégig roppant szórakoztatóak tudnak maradni, és ez nincs másként a Videodrome esetében sem. Az élvezeti faktort az agytekervények tornáztatása mellett ezúttal is a groteszk látványvilág fogja nyújtani, melyet talán csak a Meztelen ebédben sikerült túlszárnyalni. James Woods alakítása pedig egyszerűen pazar.

Jelentősége

Amit manapság oly sokat hallunk és hangoztatunk, a média megváltozása és fontossága mindennapi életünkben – illetve annak lehetséges káros hatásai, Cronenbergnél már 1983-ban aktuális kérdés volt. Szó szerint veszi azt, hogy a televízió megváltoztat bennünket kívül-belül.

Ez az a gondolat, amely máig jelentős filmmé és igazi klasszikussá teszi a Videodrome-ot. Gondoljunk csak arra, hogy már kimutatták, hogy az okostelefonok használata nem csupán az agyunkat változtatja meg, de „népbetegséggé” vált az „sms-nyak” illetve az ínhüvelygyulladás is. De a filmbéli Videodrome is létezik: internet a neve, és még a dark web mélységes bugyraiig sem kell minden esetben leásnunk, ha olyan tartalomra vagyunk kíváncsiak, amely passzolna az említett csatorna kínálatához…

 

10/10
Blissenobiarella