Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját magának, amit a bizony nem volt könnyű ismét elérni, még ha csak egy novellás kötetről is van szó. De hiába a több kis rövid sztori, azok nyúlfarknyi hosszúságuk ellenére is hozzák azt a színvonalat amit reméltünk az írótól. Lássuk, hogy miért is!

 

Veres Attila novelláskötete 15 röpke, merőben szokatlan rémmesét tartalmaz. Minden egyes mű bemutatásától most eltekintenék, de még az ízelítő adástól is, hiszen oly sokszínűek, és oly változatosak ezek a művek, hogy egy-egy kiragadt történet nem adna átfogó képet arról, hogy mi vár ránk.

Aki olvasta Attila tavaly megjelent regényét, az nagyjából tudja mire számíthat. (Aki nem tette még meg, annak itt van az Odakint sötétebbről szóló cikkünk.) A fiatal író tökéletes rázta fel a horror műfaját az agyonhajszolt sémák elhagyásával, és a lovecrafti kozmikus horror újraélesztésével. Mindezt, élő lélegző, magyar környezetbe helyezve. Nincs ez másként a novellás kötet esetében sem. Míg más író egyszerűen felhasználja hazánk helyszíneit, addig Attila nemcsak, hogy szimplán magyar környezetbe pakolja történeteit, hanem képes azokban elérni a “magyarság” érzetét is, hogy az ember nemcsak el tudja képzelni hol jár főhősünk, de át is tudja érezni azt amit az megél. Hiszen valahol, valamilyen formában már mi magunk is megéltük a nyári fülled panelok élhetetlenségét, a város széli olcsó presszók hangulatát, vagy csak szimplán azt a feszültséget, magunkkal hordozott komorságot, ami a magyar népet sajnos jellemzi.

Attila történetei mint már említettem igen sokszínűek, de mégsem klissések. Ne számítson senki szokványos kíséretet históriákra, vámpírokra, vagy fertőzöttekre, és hasonló lerágott csonttokra. Szerencsére írónknak ennél jóval többre futja a fantáziája, így eljuthatunk majd lovecrafti haláltúrára, egy rémálomba illő pornó forgatásra vagy egy ismeretlen, furcsa falucska mindennapjaiba. Nincs két egyforma sztori, nincs két egyforma hangulat, de még is egytől egyik letehetetlen. Minden egyes sztorinak megvan a maga hátborzongató varázsa ami egyre csak hajtja előre az olvasót, aki egyre jobban belemerül az igencsak szürreális, de még is valóságosan megélhető mesékbe, és már hopp, vége is a kötetnek. Az eleinte soknak tűnő 15 novella, szinte kevésnek fog tűni (én legalább is elviseltem volna még kétszer ennyit is akár). Külön érdekesség, hogy egyfajta háttéruniverzum köti össze szinte mindegyik történetet. Itt-ott feltűnnek apró utalások más novellákra, melyek egy hatalmas egésszé kovácsolják őket. Sőt, még az író regénye, az Odakint sötétebb is becsatlakozik egy novella erejéig.

Veres Attila ismét bebizonyította, hogy képes felrázni a horror műfaj, bűzös álló vizét. Egyedi, színes és olykor elgondolkoztató rémtörténeteit, nemcsak magyar környezetbe helyezi, de azt képes átitatni a magyarság érzetével. Akárhogy is csűröm csavarom, nem tudok rá rosszat mondani. Talán csak annyit, hogy túl kevés ez a 15 novella. Aki kikívánkozik az unalomig hajszolt rémtörténetek sokaságából, és valami másra vágyik, annak erősen javaslom az Éjféli iskolákat. Mindenki másnak pedig szigorúan kötelező olvasmány.

Wooltur

 

 

 

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől INNEN megrendelhetitek Veres Attila novelláskötetét.