Hannibal Lecter, a pszichopata zseni személysége és története azóta lenyűgözi az embereket, mióta először megjelent Thomas Harris regényeiben. A kannibál pszichiáter karaktere végül 1991-ben lett közismert, mikor Anthony Hopkins A bárányok hallgatnak című filmben nyújtott alakításával a horrorfilmek közül először Oscar-díjat nyert. A pszichopata orvos történetének következő mérföldköve végül 2001-ben érkezett el, mikor az akkor már a Gladiátorral szintén Oscarig jutó Ridley Scott vette kezébe az irányítást és az 1999-es azonos című regény történetét vitte vászonra, mely tökéletesen tükrözi, miért is félünk és vonzódunk egyszerre Hannibal Lecter karakteréhez.

Tíz évvel járunk A bárányok hallgatnak cselekménye óta. Hannibal Lecter(Anthony Hopkins), a világhírű sorozatgyilkos azóta sem került a rendőrség kezei közé, míg ősi ellenfele, Clarice Starling (Julianne Moore) nyomozó pályája mélypontjára kerül egy sikertelen akció után. Egy Hannibaltól kapott rejtélyes levél után úgy dönt, ismét a pszichopata orvos után kezd el nyomozni, aki jelenleg álnéven Firenzében él, ahol egy középkori múzeum igazgatójaként dolgozik. A kannibál után hamarosan egy helyi rendőr, Rinaldo Pazzi (Giancarlo Giannini) kezd el nyomozni, mikor feltűnik neki a hasonlóság az igazgató és az FBI tíz legkeresetebb bűnözője közt számon tartott sorozatgyilkos között. A rendőrt hamarosan megtalálja és felbérli Hannibal egyetlen élő áldozata, Mason Verger (Gary Oldman), akit évekkel ezelőtt a pszichiáter arra kényszerített bedrogozva, hogy vágja le a saját arcát. Pazzit hiába figyelmezteti Clarice a veszély komolyságára, egyedül veszi üldözőbe Hannibal-t, mely nem csak az ő, hanem mindenki más életét is veszélyezteti, aki a szívéhez közel áll…

Míg a filmtörténelem egyik legjelentősebb horror alkotásában, a ’91-es A bárányok hallgatnak című műben Hannibal karaktere inkább antihősként jelent meg, aki a maga furcsa módján segít a nyomozóknak elkapni egy Buffulo Bill névre hallgató sorozatgyilkost, addig ebben a filmben az őrült orvos a mű abszolút antagonistája, így talán ezen az alkotáson keresztül lehet a legjobban megmagyarázni, miért is vált Hannibal Lecter a 20. század elsőszámú filmes gonoszává, maga mögé utasítva például Darth Vadert vagy Freddy Kruegert. Véleményem szerint ebben a filmben tűnik ki a legjobban, mégis miért vonzza annyira az embereket Hannibal karaktere. A sorozatgyilkos kannibál nem rendelkezik természetfeletti erővel, nincs szuperképessége és még maga az ördög sem szállta meg. Hannibal mindössze egy ember, aki tanulással és szorgalommal hatalmas tudásra tett szert, azonban, szemben az elvárt viselkedéssel, ezt a tudását arra használja, hogy becserkéssze, megölje, majd megegye mindazokat, akiknek a viselkedését helytelennek vagy veszélyesnek érzi. Karaktere hasonlít a régi horrorfilmek őrült tudósaihoz, azonban ő nem vágyik hatalomra vagy pénzre, pusztán élvezetből gyilkol. Pontosan emiatt válik félelmetessé: ő egy halandó ember, azonban az ember kellő tanulással bármit el tud érni és bármivé tud válni, még egy ilyen, látszólag legyőzhetetlen sorozatgyilkossá, aki mindenkinél tíz lépéssel előrébb jár. Emellé még hozzájárul Hannibal kifinomultsága és művészi érzéke, mellyel bárkit képes elcsábítani, mellyel párhuzamba vonható Dracula gróffal, aki szintén a sármjával cserkészi be és öli meg áldozatait.Ehhez a szerephez már a ’90-es évek elején kiderült, hogy Anthony Hopkins a legtökéletesebb választás. A brit színész kiválóan hozza a kifinomult, művelt tudóst, azonban szemében ott rejtőzik a vadállat, aki áldozatának csupán egyetlen hibájára vár, hogy a kelepcéjébe csalhassa és lecsaphasson rá. Habár a filmtörténelemben Hopkinson kívül már mások is próbálták ugyanezt az érzést visszaadni (többek közt az AXN-en a közelmúltban futó, a karakter nevét viselő sorozatban Mads Mikelsen), azonban  mégis a lovaggá ütött angol színész volt az, aki a legpontosabban tudta hozni ezt a karaktert.

 

Örök nemezise, a Julianne Moore által alakított Clarice a mű elején még ugyanaz az önálló, erős nő, akit A bárányok hallgatnakban megismerhettünk, azonban az alkotás végére már csak egy zsinóron rángatott, tehetetlen hölggyé válik, akin végleg fölülkerekedett a pszichopata orvos. Hannibal másik jelentősebb ellenfele a műben a bosszútól fűtött Mason Verger, aki maga is körülbelül ugyanannyira őrült, mint a pszichiáter. Mason-t az ezerarcú Gary Oldman alakítja, aki így a ’92-es Dracula című film után ismét szembekerül Anthony Hopkins karakterével, és akinek még ez az „arctalan” szerep is tökéletesen áll, ez az ember tényleg egy zseni. A film bájához hozzájárulnak még Hans Zimmer taktusai, valamint a Patrick Cassidy által írt, Dante La Vita Nuova című versén alapuló operabetét, mely még emelkedettebb hangulatot kölcsönöz a filmnek. A többi karakter sajnos teljesen elhalványul a három főbb szereplő mellett, tulajdonképpen csak bábokká és áldozatokká avanzsálódnak, számtalan logikátlan és rossz döntést hoznak. Mindezek mellett a történet sem tökéletes, egy-két lyuk tátong a forgatókönyvben, azonban ez betudható Hannibal rejtélyes személységének, akiről érezni, hogy az egész mű felett lebeg, és minden jelenetet ural.

Összességében, habár a 2001-es Hannibal nem a legtökéletesebb film, mégis pontosan megmutatja azt, hogy mért is szeretjük annyira ezt az őrült karaktert. Sajnos a film folytatásai már ennek a műnek a színvonalát sem érték el, míg végül a későbbiekben az AXN-en próbálták rebootolni a szériát, azonban Anthony Hopkins alakításához eddig még senki sem tudott felérni.

Értékelés: 8/10

Kele-man