A szomszéd lány, azaz Sylvia Likens rövid élete egy olyan valóságban megtörtént horrortörténet, amelyet már több, mint ötven éve nem felejtett el a világ. Az óriási sajtóvisszhangnak köszönhetően amerikaiak milliói követték a bűnesetet, kis hazánkban pedig a hozzánk is eljutott feldolgozások ismertették meg velünk egy gyilkos asszony rémtetteit – melyekkel bevonult a világ legismertebb, és legkegyetlenebb gyilkosainak kétes dicsőségű páholyába.

Jelen írás célja összefoglalást nyújtani a valós háttérről, és a történet feldolgozásairól könyves és filmes platformon. Nem sokan vállalkoztak arra, hogy e borzalmakat adaptálják, így a lista nem lesz túl hosszú. Vezesse tollamat a Sylvia iránti tisztelet, és az igyekezet, hogy egy magyar nyelven korábban nem elérhető részletességű cikket mutathassak be – két részben.

Elsőként ismerjük meg a történet valós hátterét, 1965 szomorú eseményeit.

Sylvia Likens 1949. január 3-án született Lester és Elizabeth Likens harmadik gyermekeként. Szülei vásári mulatságokban dolgoztak és állandó anyagi gondokkal küzdöttek, ezért mindig úton voltak – gyermekeiket gyakran hagyták hátra rokonoknál, ismerősöknél a kevesebb költözés érdekében, és hogy a gyerekek iskolába tudjanak járni.

1965 nyarán a 16 éves Sylvia és húga Jenny összeismerkedett a 17 éves Paula Baniszewskivel. A lányok hamar összebarátkoztak, és Paula meg is hívta őket magukhoz délutánonként, így megismerték Paula hat fiatalabb testvérét is, és édesanyjukat, Gertrude-ot is.

Ebben az időben Elizabeth Likens, a lányok anyja börtönben volt (bolti lopásért), így apjuk számára még a szokásosnál is nagyobb terhet jelentett a lányokról való gondoskodás. Ezért kapott az alkalmon, mikor látta, milyen jól kijönnek a Baniszewski család tagjaival, és megállapodott Gertrude-dal, hogy heti 20 dollár fejében gondoskodik Sylviáról és Jenny-ről egy pár hónapig. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az összeg már akkoriban sem számított túl magasnak két lány ellátásáért, így Gertrude anyagilag egyáltalán nem járt jól ezzel az üzlettel. A későbbiekben Lester többször is késve küldte el a pénzt, és ez komoly fejfájást okozott a nő számára, aki valószínűleg csak azért ment bele az egészbe, mert maga sem győzte hét gyermekének eltartását.

Gertrude Baniszewski Indianapolisban látta meg a napvilágot 1929-ben. Történetünk kezdetén már elvált asszony. John Baniszewskivel 16 éves korában házasodott össze, és a férfi rossz természete ellenére tíz évig éltek együtt és ezalatt született négy közös gyermekük. Egy év elválást követően – mialatt Gertrude-nak volt egy újabb, mindössze három hónapig tartó házassága Edward Guthrie-val – újraházasodtak, és további hét évet töltöttek együtt, mialatt két további gyermekük született. Végső búcsút egymástól 1963-ban vettek. Gertrude nem maradt sokáig egyedül, és a 23 éves Dennis Lee Wright-tal kezdett közös életet. Wright rendszeresen bántalmazta a nőt, aki kétszer esett teherbe tőle. Dennis Jr. testvérével minden bizonnyal a férfi bántalmazásának következtében vetélt el. A férfi a kisfiú megszületését követően elhagyta a családot, így Gertrude immár hét gyermek ellátásának feladatával maradt magára.

Szűkös anyagi lehetőségeit különféle munkákból igyekezett biztosítani. Bérvasalást vállalt és mosást. Az egészsége is hamar megszenvedte életkörülményeit. Több krónikus betegségben is szenvedett (például asztmás volt), és minden bizonnyal depresszió kínozta: az alapvető higiéniára nem ügyelt, és alig evett. Ezek együttesen tették tönkre a nő külsejét is, aki ekkorra valóságos két lábon járó csontvázként festett.

Sosem derült ki, hogy ki javasolta valójában, hogy a két lány Gertrude-nál maradjon, az azonban tény, hogy édesapjuk, Lester beleegyezett. Ha meglátogatta volna a Mrs. Wrightként bemutatkozó nő házát, láthatta volna, hogy abban nem volt sem tűzhely, sem pedig mikrohullámú sütő, mindössze három főnek jutott evőeszköz a házban, és csupán a gyerekek felének akadt megfelelő fekhely benne.

Az első egy hét viszonylagos rendben zajlott. A lányok iskolába jártak, barátkoztak a környékbeli gyerekekkel. Azonban amikor Lester 20$-os csekkje nem érkezett meg időben, Gertrude ezért a lányokat akarta megbüntetni, és egy evezőlapáttal „fenekelte el” őket. A következő héten Sylvia és Jenny a környéken üres üvegeket kerestek, hogy némi zsebpénzhez juthassanak. A pénzt később édességekre költötték. Gertude lopással vádolta őket, és a verés megismétlődött.  A további hetekben egyre baljósabb események történtek. Egy templomi piknik után a Baniszewski-gyerekek azt mondták anyjuknak, hogy taszítónak találták, hogy a gyülekezetben Sylvia nagyon sokat evett. Gertrude erre válaszul egy borzasztóan fűszeres hotdogot etetett meg a lánnyal, és mikor kihányta, a hányadékot is újra megetették vele.

Ezekben a hetekben Lester és Elizabeth több alkalommal is meglátogatták őket – mialatt ezek az események zajlottak, sem Jenny, sem Sylvia nem említette szüleinek egy szóval sem, hogy fogadott gondviselőjük rosszul bánik velük. Minden valószínűség szerint Gertrude megfenyegette őket valamivel, hogy ne beszéljenek.

A bántalmazás minden jel szerint akkor durvult el, amikor Gertrude fülébe jutott, hogy Sylviának korábban volt már egy fiúja. Prostituáltnak nevezte a lányt, és azt híresztelte, hogy gyereket vár. Többször ágyékon rúgta, és megtiltotta neki, hogy leüljön. Ettől kezdve Sylvia csak engedéllyel foglalhatott helyet a házban.

A mai napig megmagyarázatlan maradt, hogy mi indokolta Gertrude kegyetlenségét Sylvia iránt. Egyes elméletek szerint életkörülményei hatására lett a nőnek idegösszeroppanása, mások szerint gyerekkori élménye alakította ki könyörtelen személyiségét: végignézte, ahogyan édesapja (akihez nagyon szoros kapcsolat fűzte) szívroham következtében meghalt. A rengeteg keserűség és csalódás, ami életében érte, elvezethetett ahhoz az állapothoz, hogy Sylvia szépségét, kedvességét és gondtalan, derűs boldogságát látva féltékenység legyen úrrá rajta, és vak dühének célpontjává váljon a lány. Saját életének tévedéseiért, szerencsétlenül alakult és kilátástalan helyzetéért akarhatott bosszút állni. Valójában a családon belüli erőszak egy extrém példájának is tekinthetjük ezt az ügyet, amely nem szólt másról, mint a mások felett gyakorlott teljhatalomról.

Fontos eleme a történetnek, hogy Sylvia húga, Jenny gyermekbénuláson esett át, és ezért nehezen mozgott. Gyenge egészségű, visszahúzódó személyiségű lány volt, akit nővére mindenáron meg akart védeni. Kiválóan érzett erre rá környezete a kínzások során – Sylvia bármilyen verést, sérelmet „bevállalt”, ha húgát cserébe békén hagyták.

Sylvia öntudatos lány volt, nem hódolt be Gertrude-nak. A fent említett rúgások másnapján bosszúvágytól vezérelve Jenny-vel azt kezdték el terjeszteni az iskolában, hogy látták Paulát és legidősebb húgát, Stephanie-t, ahogy pénzért cserébe fiúkkal feküdtek le. Nem volt teljesen alaptalan a vád: Stephanie nyíltan folytatta párkapcsolatát, Paula pedig – bár külső nyomai ennek még nem látszottak – egy nős férfi gyermekét hordta a szíve alatt. Stephanie 15 éves barátja, Coy Hubbard a pletykát meghallva átment a Baniszewski-házba, és megverte Sylviát. A későbbiekben Gertrude bíztatására ezt rendszeresen megismételte.

Álnok pletykák és hazugságok révén a környék többi gyerekét is Sylvia ellen fordították. Gertrude teret adott annak, sőt, bíztatta őket arra, hogy éljék ki dühüket a lányokon, de elsősorban Sylvia volt a célpont. Jennyt is több alkalommal kényszerítette rá, hogy bántalmazza nővérét.

A verések egész nyáron át folytatódtak. Ősszel megváltozott a helyzet. Sylvia az iskolából hazajőve szólt Gertrude-nak, hogy új melegítőre van szüksége a tornaórákra, aki erre csak annyit mondott, hogy nem engedhetik meg maguknak. Sylvia végül ellopott egyet az iskolából, és amikor ezt hazavitte, Gertrude kérdőre vonta miatta. Hogy „ragadós ujjait” kezelésbe vegye, Sylvia valamennyi ujjbegyén cigarettát nyomott el, majd szíjjal elverte. Ettől a ponttól fogva a Baniszewski-házban megforduló dohányosok valamennyien Sylviába nyomták csikkeiket, bűneire való emlékeztetőül.

Valamivel később Sylvia üdítős palackok révén próbált egy kis pénzhez jutni. Hazatérve Gertrude ismét prostitúcióval vádolta, és arra kényszerítette, hogy nappalijukban fiai és néhány szomszéd fiú előtt meztelenre vetkőzzön és egy Coca Colás üveggel maszturbáljon. Emiatt az incidens miatt Sylviának vizelettartási problémái támadtak (bár valószínűleg közrejátszott az állandó ütlegelés is ebben), ezért Gertrude úgy döntött: a lánynak nincs helye többé a házban, emberek között. Ettől fogva a pincében raboskodott, ahol rendszeressé váltak a „fürdetések”, amiket Sylvia testi és lelki mocskosságával indokoltak. Valójában megkötözve forró vízbe mártották a szerencsétlent, majd égési sebeibe sót dörzsöltek.

Ebben az időszakban csatlakozott a ház népéhez még egy szomszéd, a 14 éves Ricky Hobbs. A nő segédjének tette meg a többi résztvevőhöz képest ártatlan fiút: Ricky kitűnő tanuló volt, és nem volt korábban semmilyen dolga a rendőrséggel. Nem váratott magára sokat azonban, hogy teljesen megváltozzon a személyisége. Gyakorlatilag a nő szolgája lett, akinek minden parancsát rögtön teljesítette – melyek általában Sylvia kínzásához kapcsolódtak. Mai napig találgatások övezik Ricky Hobbs valódi szerepét a történetben. Vannak, akik arra gyanakszanak, hogy Gertrude a szeretőjévé tette a fiút azért, hogy e borzalmakra csábíthassa.

A Baniszewski-gyerekek vásári portékát csináltak Sylviából. Hamarosan belépti díjat kezdtek szedni a szomszéd gyerekektől azért cserébe, hogy megnézhessék a pincében Sylviát, vagy éppen lelökhessék a lépcsőn. A lány alig kapott enni, de amikor mégis, az is csak egy alkalom volt arra, hogy megalázhassák az ételért cserébe. Többször kényszerítették arra, hogy saját ürülékét fogyassza.

Jennynek sikerült kapcsolatba lépni idősebb nővérükkel, Dianával, aki azonban nem vette komolyan a kislány panaszait. Azt hitte, csak a Baniszewski-házban tartott szigorú fegyelem miatt szeretne inkább vele élni. Később ennek ellenére mégis elment meglátogatni őket, de hiába, mert Gertrude nem engedte őt be a házba. Arra hivatkozott, hogy a lányok apja, Lester utasította őt úgy, hogy nem találkozhatnak a húgaival. Diana elbújt a közelben, és addig várt, míg meglátta Jennyt egyedül a kertben. Amikor odalépett hozzá, a kislány azt mondta neki: „Nem szabad beszélnem veled!”, és elszaladt.

Diana aggodalmában kapcsolatba lépett a hatóságokkal, akik egy szociális munkást küldtek ki Baniszewskiékhez. Neki Gertrude azt mondta, hogy kirúgta Sylviát a házából, amiért prostituált lett. Jennyt megfenyegette, hogy ha elmondja az igazat, Sylvia sorsára jut a pincében, ezért ő is megerősítette a szökés hazugságát. A szociális munkás jelentésében azt írta, hogy nincs szükség a család további ellenőrzésére.

Október 21-én Gertrude arra utasította fiait, hogy hozzák fel Sylviát a pincéből, és kötözzék az ágyhoz. Azt mondta a lánynak, hogy amennyiben kibírja, hogy az éjszaka folyamán ne vizeljen az ágyba, úgy a jövőben itt maradhat, nem kell a pincében raboskodnia tovább. A következő reggelre az ágy nem maradt száraz, így Gertrude felöltöztette Sylviát, majd arra kényszerítette, hogy sztriptízeljen fiai előtt, és újra előkerült a kólásüveg is. Ezt követően mialatt a lány öltözködött, Gertrude újra felhozta „hazugságainak” ügyét a lányairól, Stephanie-ról és Pauláról. „Megbélyegezted a lányaimat, úgyhogy én is meg foglak bélyegezni téged!” – mondta, majd Sylviát erővel leteperték, kikötözték, száját kipeckelték és meztelenre vetkőztették. Mindeközben az egyik gyerek felforrósított egy varrótűt, amivel Gertrude egy „I” és egy „M” betűt karcolt Sylvia hasának bőrébe. Gyalázatos tettét nem tudta befejezni, Ricky Hobbsot utasította erre, aki kiegészítette a mondatot: „Prostituált vagyok, és büszke rá” (I’m a prostitute and proud of it)

Hobbs nem volt biztos a prostituált szó helyesírásában, ezért Gertrude leírta neki egy papírra. A végeredményről később azt mondták: a modern plasztikai sebészet segítségével sem lehetett volna maradéktalanul helyrehozni a károkat, melyeket a tű által okozott harmadfokú égési sérülések okoztak.

Gertrude elégedetten távozott, de az ott maradt gyerekek, Ricky Hobbs, Paula és a tízéves Shirley úgy döntöttek, kiegészítik „a művet” még egy S betűvel, a „szolga” (slave) szó szimbólumaként. Az „S” alsó szárát Ricky Hobbs készítette el, de ekkor valószínűleg meggondolta magát: Jennyt próbálta meg rákényszeríteni, hogy befejezze. A feladat végül Shirley-re hárult, aki elrontotta: így került az S betű helyett a 3-as szám Sylvia mellkasára.

Sylvia mindezen borzalmakat nyugodt beletörődéssel viselte. Amikor Gertrude megkérdezte tőle, hogy mit fog most tenni, hogy e felirattal már nem csak, hogy nem mehet férjhez, de még csak le sem vetkőzhet soha mások előtt; Sylvia mindössze annyit felelt, hogy nem tehet semmit, már ott van a felirat.

A lányt visszavitték a pincébe, ahol még utoljára megverték. Jenny később lelopódzott hozzá, és vallomása szerint Sylvia ekkor azt mondta neki, érzi, hogy haldoklik. Később, az éjszaka közepén felvitték az egyik ágyba, és másnap délig hagyták aludni. Megfürdették, felöltöztették, majd Gertrude egy levelet diktált neki.

A levél a Likens-szülőknek volt címezve, és arról szólt, hogy Sylvia egy csapat fiú társaságában töltötte az estét, akik fizetséget ígértek neki, de ehelyett megverték, és a borzalmas feliratot vésték a hasára. Ecseteli továbbá, hogy mennyi gondot és kiadást okozott „Gertie-nek”, akinek amúgy is volt elég baja a saját gyerekeivel is.

A levél megírása után azt tervezgették, hogy Sylviát a közeli szeméttelepre kellene szállítani, és otthagyni meghalni. Sylvia véletlenül meghallotta, miről beszélnek, és kitartó élni akarásról tett tanúbizonyságot: megpróbált kitörni az ajtón és megszökni. Leromlott egészségi állapota miatt azonban annyira lassan mozgott, hogy nem volt nehéz elkapni és visszavinni a pincébe. A következő két napban további folyamatos ütlegelések következtek.

Október 25. éjszakáján Sylvia egy vas lapáttal kalapálta a pince padlóját. Mint később kiderült, a szomszédok meghallották a zajt, és gondoltak is a rendőrség értesítésére, de inkább nem tették. Az egész Likens-történetben ez a legszörnyűbb. Ne higgyük, hogy Gertrude és egy csapat gyerek képes volt titokban tartani mindazt, amit a pincében műveltek. Az ügy hivatalos iratai tele vannak arra vonatkozó bizonyítékokkal, hogy – bárki bármit mond – a szomszédok tudták, hogy valami nincs rendben Baniszewskiéknél.

Véleményem szerint ez is egy tipikus példa arra, amit a szociálpszichológusok „járókelő-effektusnak” (bystander effect) hívnak – vagyis hogy a tömeggel való konformizmus képes legyőzni az észlelt veszélyt is akár. Sylvia fogsága mindössze egy évvel a pszichológiai kutatások garmadáját elindító Kitty Genovese-ügy után zajlott. Kitty-t a munkából hazafelé tartva brutálisan megerőszakolták és több késszúrás révén meggyilkolták. A nyomozás során kiderítették, hogy segélykiáltásait minimum 38 szomszéd hallotta, mégsem értesítette senki a rendőrséget. Vajon miért nem? A pszichológia arra jutott: amikor egy csoport tagjaként élünk meg egy szituációt, valamelyest elveszítjük egyéniségünket. Elrejtőzünk a tömegben és hajlamosak vagyunk azt gondolni: majd segít valaki más.  A járókelő-effektus ma már a szociálpszichológia egyik legalapvetőbb tézise.

A Likens-lányok esetében ugyanez történt. A szomszédságban akadt olyan gyerek, aki elmondta otthon, mit művelnek Sylviával a pincében, de szülei csupán élénk gyermeki fantáziálásnak tartották a történetet és nem hittek neki. A közvetlen szomszédoknak fokozottan volt lehetőségük észlelni a bajt, ahogyan észlelték is. Mégsem tettek semmit, mert azt gondolták, egy másik család magánéletébe való beleszólás túl rizikós, túl kellemetlen.

Október 26-án Stephanie és Ricky ismét felhozták Sylviát a házba, hogy megfürdessék. Ruhástól tették a fürdőkádba, de hamarosan ki is emelték, miután észrevették, hogy a lány nem lélegzik. Stephanie megpróbálta újra éleszteni, de sikertelenül. Sylvia ekkor már halott volt. Holttestét több, mint 100 cigaretta nyoma éktelenítette, több másod- és harmadfokú égési sérülést szenvedett el. Boncolása feltárta, hogy halálának közvetlen oka agyi duzzanat és agyvérzés volt. Szűzhártyája és végbélnyílása sértetlen volt, melyek végül bizonyították Baniszewskiék vádjainak hamisságát.

Gertrude arra utasította a gyerekeket, hogy vigyék vissza Sylvia holttestét a pincébe, vetkőztessék le, majd elküldte Hobbsot a közeli telefonfülkéhez, hogy hívja ki a rendőrséget. A rendőrök kiérkezésekor megmutatta nekik a maga diktálta levelet. A nagy felbolydulásban Jenny odasúgta az egyik rendőrnek: „Vigyen el innen, és mindent elmondok.” Ez, és Sylvia holttestének megtalálása együtt eredményezték Gertrude, Paula, Stephanie, John, Ricky Hobbs, és Coy Hubbard azonnali letartóztatását gyilkosság gyanújával. További gyerekeket is letartóztattak a szomszédságból testi sértésért, de ők nem kerültek bíróság elé. Stephanie ügyvédje először azt harcolta ki, hogy az ő ügyét külön tárgyalják, de később ellene is ejtették a gyilkosság vádját.

A többiek ügyét együtt tárgyalták. Az ügyész mindannyiukra – még az ekkor 13 és 14 éves John Baniszewskire és Ricky Hobbsra is – halálbüntetést kért. Paulának félbe kellett szakítania tanúvallomását a bíróságon: kórházba kellett mennie, hogy megszülje a gyermeket, akiről ő és anyja mindvégig azt állították, hogy nem létezik. Paula a kislánynak a Gertrude nevet adta.

A tárgyalás végkimenetelét nagyban befolyásolta, hogy a vádlottaknak saját-saját ügyvédjük volt, akik mindvégig egymás ellen dolgoztak. Míg a gyerekek ügyvédjei igyekeztek Gertrude-ra hárítani minden felelősséget, az ő védője inkább egy gyenge, krónikus betegségektől szenvedő asszonyként állította őt be, aki semmit sem tehetett a bántalmazás megelőzésének érdekében. Minden latba vetett ügyvédi fortélya ellenére azonban a legsúlyosabb csapást maga Gertrude intézte a saját ügyére vallomásával. Bizarr történeteket mesélt Sylviáról, amelyekben ő volt a környék legnépszerűbb prostituáltja, középkorú, házas emberekkel folytatott viszonyt és otthonukban is folyamatosan vitákat generált.

Lánya, a tizenegy éves Marie a tanúk padján először mindenben alátámasztotta Gertrude vallomását. A keresztkérdések során azonban egyszer csak felkiáltott: „Istenem, segíts!”, és elmondta, hogy minden hazugság volt, majd részletekbe menően lefestette, családtagjai hogyan kínozták és ölték meg Sylviát. Marie pálfordulásának óriási hatása volt az ügy végkimenetelére, mely során Gertrude Baniszewskit bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték előre megfontolt emberölésért. Az ítélet enyheségén nem csupán Indianapolis lakói, de valamennyi, ekkorra az elhíresült ügyet követő ember meglepődött.

Paula Baniszewskit szintén elítélték szándékos emberölés bűntettéért, három évet töltött börtönben, majd feltételesen szabadult. Később Iowában telepedett le, sosem tanúsított nyilvánosan megbánást.

John Baniszewski, Coy Hubbard és Ricky Hobbs szintén szándékos emberölésért bűnhődtek, büntetésüket fiatalkorúak börtönében töltötték. (ahol ezidőben John volt a legfiatalabb elítélt) Coy Hubbard a bűnözés világában maradt a továbbiakban is, nehéz élete volt. Ricky Hobbs szabadulásának idejére (17 éves volt ekkor) már komoly mentális problémákkal küzdött. Idegösszeroppanása volt, ivott és láncdohányos lett. 21 évesen halt meg tüdőrákban. John Baniszewski később nevet változtatott (John Blake) és diakónus lett. Megbánta tetteit és felelősséget vállalt értük, egyedüliként az eset elítélt tettesei közül.

Gertrude fellebbezett az első ítélet ellen, majd a második tárgyaláson is bűnösnek találták. Tizennyolc évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetésre ítélték, melyből végül tizennyolc évet töltött le. A börtönévei alatt mintarabként viselkedett, a fiatal női foglyok nagyon kedvelték – „anyu” becenéven szólították. 1985-ös szabadulását megelőzően sokan tiltakoztak szabadon engedése ellen. Jenny Likens és családja is nyilvános szereplést vállalt az ügyben, és mintegy 40000 aláírást gyűjtöttek össze. Baniszewski a meghallgatáson úgy nyilatkozott, nem igazán tudja, hogy mi történt 1965-ben, mert mindvégig gyógyszerek hatása alatt állt. Nem is nagyon emlékszik Sylviára, de minden felelősséget vállal azért, ami vele történt, és csak kegyelmet kér. Gertrude-ot kiengedték, aki ezt követően Paulával élt Iowában Nadine Van Fossan név alatt. Öt évvel később hunyt el, tüdőrákban.

Sylvia Likens megrázó története több feldolgozást is megért, és mivel nagy port kavart ügyről van szó, popkulturális tényezővé vált. Jack Ketchum könyve 1989-ben, majd az ügyről készült két játékfilm is felkavarta a kedélyeket. Az ügy életben maradt szereplőinek, illetve gyermekeik életére is további befolyással volt e művek megjelenése. Miután környezetük felismerte nevüket, többük elvesztette munkáját, kiközösítetté váltak.

Következő cikkemben e műveket fogom górcső alá venni.

 

Blissenobiarella

 

A cikk nagy részben az alábbi források fordításából állt össze:

http://murderpedia.org/female.B/b/baniszewski.htm

http://fortheloveofsylvia.blogspot.hu/2013/11/where-are-they-now-updates-on.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Murder_of_Sylvia_Likens