A succubus (nyersfordításban: aláfekvő) a középkori legendák természetfeletti női démona – férfi párja egyébként incubus névre hallgat -, aki különösen vonzó testével hamar elcsábítja a férfiakat, és egy szexuális aktus segítségével szívja ki életerejüket, hasonlóan mint a vámpírok. A hiedelem Ádám első feleségétől, a Bibliából kimaradt Lilith-től eredezteti őket, de következő filmünkben ennyire azért nem megyünk részletekbe, elég ha tudjuk, hogy ők az erotikus csábítók.

1815-ben járunk, amikor egy damaszkuszi apátságban lévő ereklyét próbál jobban szemügyre venni egy testvérpár, aminek az lesz a vége, hogy szakadt öltözékkel bíró succubusok (tehát csábító női démonok) szabadulnak ki, majd pedig a közelben lévő időkerék (vagyis teleportáló) révén a jövőbe utaznak. Miután a gömb levágta testvére kezét, az pedig belehalt, Tomas Alcala szerzetes mintegy bűnbocsánatként magára vállalja, hogy a különleges succubus-likvidáló tőrrel utánuk menjen a számára teljesen ismeretlen világba. Miután varázskése sikeresen belőtte az irányt, egyből Munkar és Nakir nyomába ered, de közben rájön, hogy prófécia szerint csak egy szent ölheti meg őket, szóval pár letartóztatás után az újdonsült rendőrnő ismerősével nekiáll egy szentet keresni a közelben…

Bár nem olvastam a mű alapjául szolgáló írást, azért annyira ismerem már Clive Barker stílusát, hogy nagyrészt meg tudnám mondani, hogy mi az, amit egy-az-egyben átvettek belőle. Ilyen például a márványszerű gömbből kifejlődő, életre kelő succubusok látványa (mekkora ötlet már!), illetve hogy áldozataikból ilyen kis köldökzsinórszerű csövön keresztül szívják ki az életerőt, de a begubózásuk is ide sorolható. Nagyrészt az idevágó trükkökkel sincsen bajom – az egyikükből kikelő amorf izé nekem például kifejezetten tetszett -, viszont az időutazás modellezése több mint bénára sikerült.

Ezek voltak tehát a pozitívumok, és sajnos ezekből van a kevesebb. Ha már succubus-okról szól a film, nem ártott volna valami szexi és csábító, de legalább egy kicsit dögös csajokat beszerezni (vagy mondjuk félmeztelenül szerepeltetni, ezzel is fokozva a rájuk vonatkozó vonzó jelzőt), mert ezekkel az enyhén kivénhedt, szakadt prostiknak tűnő hölgyekkel úgy érzem eléggé félrement a casting.

Továbbá a forgatókönyv is csak úgy ugrál egyik pontból a másikba – megmagyarázhatatlan, és főleg logikátlan helyzetek tömkelegét teremtve. Egy random ember kukába dobja éppen akkor vett kajáját, hogy segítsen egy eleső vadidegennek, ráadásul úgy, hogy az illetőnél látja, hogy kés van, de sebaj, mert később kedvesen elviszi a kocsijával?! Értem én, hogy az említett kés megmutatja a helyes irányt, de csak az irányt, szóval egy nagyvárosban hogy talál hősünk a démonokra ennyire hamar?! Ilyen és még ehhez hasonló átgondolatlan hülyeségeket tehát bőven találhatunk.

Mint Clive Barker rajongó mondom, hogy volt benne a potenciál, és a vallásos szálon szintén érződik valamiféle elhivatottság az eredeti mű felé, de sajnos a végeredményt elbaltázták, így csak egy középszerű, felejthető tv-film született. Fun fact, hogy az X-akták Bagósa (William B. Davis) is feltűnik egy röpke pillanatra az elején, de Michael atyaként nekem elég mókásan festett!

Értékelés: 6/10

eyescream