Kifogytál a jó filmekből és nem tudod, mit kezdj a szabadidőddel? Az „annyira szar, hogy már jó” kategória szerelmese vagy és ajánlásra szorulsz? Akkor jó helyen vagy! Mutatjuk, milyen, amikor egy film kifejezetten élvezhető is lehetne, ehelyett azonban valamilyen oknál fogva nevetség tárgyává válik. Az esemény M. Night Shyamalan alkotásai közül a legékesebb példa arra, amikor egy alapvetően tehetséges rendezőnek sikerül egy értékelhetetlen szemetet a világra hoznia. Akárhogy is próbáltam, sajnálatos módon ennél finomabban nem tudtam definiálni első körben ezt a filmet, de vessünk is rá egy pillantást behatóbban, hogy miért ily’ fájdalmas róla nyilatkozni.

Az első másfél perc megtekintése után az ember akár arra is számíthat, hogy belenyúlt a tutiba és viszonylag hasznosan fogja eltölteni az elkövetkezendő másfél órácskát, azonban miután belefut Mark Wahlberg vállalhatatlan színészi játékába, máris alább adja elvárásait és a körülményekhez képest a várható legjobbakban reménykedik. A cselekmény szempontjából adott egy egész sok lehetőséget kiaknázható katasztrófa, ami első blikkre terrortámadásnak tűnik, ám hőseinknek hamar rá kell ébrednie, hogy a természet fordult ellenük: valami, amit a levegő hordoz magában, arra készteti az embereket, hogy az agyuk figyelmen kívül hagyja azt az alapvető védekező mechanizmust, ami arra szolgál, hogy az életben maradásra törekedjenek, tehát spontán öngyilkosságot vált ki.

Elliot (Mark Wahlberg) éppen ezen áldatlan körülmények kellős közepébe csöppen és a maga, kissé bugyuta jóindulatával próbál elevickélni, miközben nyakába veszi unszimpatikus feleségét, Alma-t (Zooey Deschanel), legjobb barátját, Julian-t és annak lányát, Jess-t. Csapatunk igyekszik minél kijjebb jutni Philadelphia városából, annak reményében, hogy így elkerülik a vészt, ám a vonat sem ér célt és Julian felesége is valahol a városban ragad. A borzasztó öngyilkossági hullám egyre több és több helyen bukkan fel egyre váratlanabb körülmények között, így már megtippelni sem lehet, hogy pontosan mi és hogy váltja ki, így hőseinket egyre nagyobb veszély fenyegeti; tulajdonképpen saját maguk.

Sajnos-nem sajnos, de Az esemény olyan hihetetlenül nevetséges pillanatokat tartogat a nézők számára, hogy a lehető legkisebb mértékben sem lehet komolyan venni, ám ha a sci-fi és thriller besorolás helyett a komédiával illetnék, akkor sem érdemelne öt pontnál többet a tízből. Azon túl, hogy a főhőseink végig a SZELET próbálják kicselezni és lefutni, kifejezetten nem ügyeltek óta a színészi játék minőségére sem. Mark Wahlberg gyakorlatilag másfél óra alatt egyetlen arckifejezéssel operál (ami legalább sok lehetőséget rejt a meme-gyártás berkeiben), Zooey Deschanel pedig egyszerűen csak átlagon aluli teljesítményt nyújt. Pozitívumként kizárólag azt tudnám megemlíteni, hogy viszonylag rövid játékidőbe zsúfolták bele ezt a zseniális sztorit, valamint, hogy kellően baljós zenét komponáltak főhősünk nem túl változatos mimikájához. M. Night Shyamalan rajongói ezúttal hoppon maradtak.

Értékelés: 4/10

(grey tabby)