Míg a Kobra című klasszikusból  kölcsönözött poszterén Sylvester Stallone tüdőgyulladás komolyságú beállását idézi, addig hangulatában ugyanolyan kisvárosian suttyó humor-horror marad a folytatás, mely három évvel az első után érkezett. Esetleg akadnak még olyanok az olvasók között, aki nem ismerik a kompromisszumokat nem tűrő, olykor vérfarkassá változó alkoholista zsaru, Lou Garou személyét?! Pedig Lowell Dean mozijából azóta már képregény is készült!

Lou Garou vérfarkas-rendőrnek ebben a részben egy hatalomra éhes, gátlástalan üzletemberrel gyűlik meg a baja, aki Woodhaven városkájának polgármesterét különféle ígéretekkel (új sörüzem, hokicsapat stb.) próbálja elcsábítani, miközben valódi célja a Darkstar nevű komplexum vezetőjeként a lakosság teljes agymosása.

Hihetetlen mennyiségű idiótaságot csempésztek bele az alkotók, hirtelen nem is tudom, hol kezdjem. Filmünk elején visszatér az előző rész végén, az idegen alakváltó kultisták által elrabolt (és mint megtudjuk, análisan zaklatott) Willie, akinek hasából aztán egyszer csak előbújik egy folyamatosan pofázni vágyó, kukacszerű, bajszos kicsién-lény. Willie amúgy is annyira fullba tolja a kretént, hogy talán nem véletlenül jut eszembe róla a Shop Stop mozik Jay-ének kendőzetlen alpárisága. És ha már Jay-t említettem, itt van maga Néma Bob is, vagyis a nagy Kevin Smith, aki néhány jelenet elejéig a városka polgármesterének bőrébe bújva osztja az észt, de aztán csúfos véget ér.

Ezzel azonban még koránt sincs vége az Another Wolfcop marhaságainak: bugyután kinéző, vaskalapos és szemüveges robot(öreg)ember, a Chicken Milk márkájú hasműves sör, melynek hatására az emberek gyomrából leginkább Breki békára emlékeztető, gyíkszerű bábok törnek elő vagy a főszereplőnket gyógyító piával kevert holdkő-por. Eme alig nyolcvan perces bűnös szórakoztatást a három pár csöccsel rendelkező nőstényfarkassal folytatott, és mindezt elég látványosan bemutatott szexuális légyott, valamint a véresebb képsorok – úgymint letépett végtagok és néhány belezési scene – teszik teljessé. Azért ne feledkezzünk meg olyan apróbb marhaságokról, mint a Wolfcop-merchndise, vagy a minden wakie-takie használatkor hallható héliumosan torzított beszédfoszlányok. Ja, és szerintem egy kicsit talán túl sokszor is található benne zenés montázs.

Ennyi bizarr mellékalak, és kretén módon abszurd szituáció mellett egyedüliként talán csak a címszereplőt felejtették el kicsit ápdételni, szóval olybá tűnik, mintha az események folyásában nem igazán találná helyét, csak hozza kötelezően az alkoholista és prosztó, leszarom-típusú karaktert. Ez nyilván nem feltétlenül rossz, hiszen még mindig egy igazán szórakoztató, és kifejezetten alpári horror-komédiáról van szó!

Értékelés: 6/10

eyescream