A kudzu egy Ázsiából származó kúszónövényt, mely naponta akár 30 cm-t is nőhet, és rendkívül jó méregtelenítő hatása miatt évszázadok óta alkalmazzák gyógyítás céljából. Filmünkben a GloboBioTech nevű cég kifejleszt valami fantasztikus vegyszert, amivel a tervek szerint kiirthatja majd ezt az eléggé invazív növényt, mivel az szinte az egész USA-ban pofátlanul terjed, de az elegy sajnos az emberekből dühöngő zombikat kreál.

Három kis füves fiatal betör az egyik termelő kalyibájába, de az elsőre halottnak hitt fazon betámadja őket, sőt egyiküknek még a kezét is leharapja. Közben nem messze a helytől megkezdődik a Mose Allison Zenei Fesztivál, ahova aztán nemsokára mind a megharapott fiatal, mind pedig az elszabadított (és majdnem vízbe fulladt) zombi díler is megérkezik, és elkezdik letámadni az ünnepségen részt vevő lakosságot…

Az a nagy helyzet, hogy sajnos nincsenek agyonmaszkírozva az élőhalottak – többnyire elég nekik egy fehér kontaktlencse, meg némi markolászó mozdulat, ahogy minimális húscafatokat cibálnak ki szerencsétlen áldozataikból, piros festékkel gazdaságosan összefröcskölt ruhájukban. De olyan is akad, hogy váll helyett éppen a levegőt harapja meg az a legelső zombi, aki amúgy is kissé gagyi gumimaszkban próbál meg félelmetesnek látszani. Szóval többnyire költséghatékonyság honol az élőhalottak kialakítását illetően.

Ami a film többi részét illeti, minden szempontból közepes(en unalmas). Egyszerű vidéki népek, papírvékony jellemű (kanos és vagy füves) fiatalok, tökéletesen kiszámítható, lineáris cselekményfolyás, viszont legalább a CGI tűrhető. Bár azt azért valaki igazán megmagyarázhatná, hogy a repülőgép-propellerrel ledarált zombik után miért lebeg (gőzölög?) a levegőben vöröses felhő?!

Akadnak benne humorosabb részek – például megmutatják, hogy lehet gitárral zombik gyilkolni vagy amikor a nagyi a botjával tartja távol a zombi-kölyköket -, de igazából hiányzik belőle a feszültség, meg úgy egyáltalán valamiféle hangulat. Hogy beleéljük magunkat. Hogy izguljunk hőseinkért. Hogy legyen tétje a dolognak. Mert így csak bámuljuk az eseményeket különösebb reakciók nélkül, és kívülállóként konstatáljuk, hogy aha, ez és ez történik.  Ezen egy leszbikus pár vagy egy zombi-bohóc sem segít. Vidámparkos-fesztiválos felütése okán így csak egy szegény ember Zombieland-jét kapunk, minimális humorral, költségvetéssel és szórakoztatási értékkel. Szóval felejtős.

Értékelés: 5/10

eyescream