Valahol egy távoli galaxisban van egy bolygó, ahol antropomorf lények élnek harmóniában a környezetükkel. Egyes növények állatokat teremnek, de a szorgos kezek vigyázzák az állományt. Azonban egy napon támadás éri a békés népet, a tettesek ismeretlenek, csak annyi bizonyos, hogy különleges fegyverekkel vannak felszerelkezve, mely kővé változtatja az áldozatokat. A Nők Tanácsa ezért Sylvain-hez fordul, hogy segítsen nekik felderíteni az ellenséget, tudja meg, mik a szándékai, lopja el a technológiáját és a gyengeségeit kihasználva végezzen vele.

A férfi útnak indul, hogy teljesítse a küldetést, mely korántsem veszélytelen, hiszen az elhagyott vidéken számtalan ragadozó leselkedik rá. Szerencséjére a támadásokat túléli és különféle lények biztonságos helyre cipelik az eszméletlen testét. Az első népség, amelybe botlik, mutánsokból áll, és rá kell eszméljen, másféle társadalomba kerül, mint ahonnan jött. A gandahari Sylvain pedig kideríti, hogy ezek is emberek voltak egyszer, azonban a tudósok genetikai kísérletei eredményeként keletkezett deformált személyeket végül száműzték, és aztán itt nyertek menedéket. A mutánsok igencsak vad körülmények között élnek, és egykor egy különleges képesség, a jóslás birtokában voltak, azonban mára már elvesztették ezt, így nem tudják értelmezni a saját próféciájukat sem. „Ezer év múlva elpusztult Gandahar és lemészárolták a lakóit. Ezer évvel ezelőtt megmenekül Gandahar, és amit nem lehet elkerülni, megtörténik.”

A másik lény, amellyel találkozik, jóval ősibb a saját népénél, és úgy tudta, kipusztult már. Így felismeri: a gandahariak eddig burokban éltek, ezért fordulhatott elő, hogy ilyen könnyedén rajtuk üthettek. Így nincs más dolguk, mint kideríteni, honnan származnak a titokzatos fémemberek, amelyek az életükre törtek, és milyen szándékuk van a bolygó lakosságával, élőlényeivel.

A rejtélyek kulcsa a science fiction-ben gyakran társadalomkritikával kapcsolatos. Hasonló témakört feszeget a Gandahar is, méghozzá ugyanazt, amelyről már az Az Idő Urai kapcsán érintőlegesen beszéltem. Az ideológiák több verziójában központba kerül az egyén és a népesség igényének, illetve egójának kérdése. A legegyszerűbb ugyanis az, ha mindenki úgy cselekszik, ahogy a társadalom szempontjából hasznos, és nem a saját érdekeit nézi. Ez persze azt jelenti, hogy nem létezik az én fogalma, mert az önmagában feláldozható, ha a köz úgy kívánja. Többféleképpen is értelmezhető ez a viselkedésforma, hiszen a fajfenntartás, vagy a nacionalista hozzáállás hasonlóképpen gondolkodik erről, de politikai és vallási irányzatok is épülnek ilyen gondolkodásra. Az előnye minden esetben az, hogy a csoport a védettség illúzióját kapja, és nem veszi észre, hogy valójában egyesével sérülékennyé válnak.

A másik érdekesség, amit a Gandahar érint az idő kérdésköre, melyről a tudományos fantasztikumok íróinak már korábban is másféle elképzelései voltak, mint a tudósoknak. A komplexebb teória arra épül, hogy ami az egyén számára száz év, az a társadalom szemszögéből nézve kisebb egység, a nemzet szemében csupán egy szelet kor, míg a bolygó életében pár ezredmásodperc telik csupán el. Ekképpen szemlélve a teljes egészet a múlt, a jelen és a jövő akár egyetlen pillanatként is értelmezhető és léptékfüggő. A változás, az evolúció és egyéb fejlődések ezért sokkal gyorsabban zajlanak le, csak mi érzékeljük ezeket másként. Ez pedig arra igyekszik rámutatni, hogy sokkal hosszabb távon kellene gondolkodnunk, úgy, hogy az adott korban felfedezett, megalkotott tárgyak, találmányok vagy éppen eszmék és dogmák milyen hatással lesznek az összes elkövetkezendő generációra. Ugyanis a társadalom már akkor is hajlamos volt csak arra gondolni, hogy a saját idejében élvezhesse a gyümölcsét, és nem számolt azzal, hogy mi fog történni a távoli jövőben. Ez ugye mindenre érvényes, amit alkotunk, vagy éppen elpusztítunk. Tágabb értelemben ideérthető az is, hogy hogyan bánunk az energiaforrásainkkal, de a túlnépesedés, a szegénység, az éhínség és – a jelent szemlélve – az antibiotikumok felhasználása, valamint az oltásellenesség intézménye is.

Ezért van az, hogy a kettő szorosan összefügg és nem elválasztható, a probléma nem csak fekete és fehér. Ami az egyénnek fontos, és ami a közösséget, vagy éppen az egész emberiséget érinti, azt jóval komplexebben kell elemezni és értelmezni. Nyilvánvalóan van olyasmi, amelynél az egyik faktora kell, hogy erősebb legyen, de akadnak olyan szituációk, ahol bizony a közérdeket kell szemlélni, bármennyire is morális problémákat vet fel az adott döntés.

Jean-Pierre Andrevon (Le travail du furet) Les Hommes-machines contre Gandahar című regénye alapján a Gandahar forgatókönyvét René Laloux (A vad bolygó, Az idő urai) írta és a filmet is ő rendezte. A produkció a SEK Animation Studio-ban készült Észak-Koreában franciák közreműködésével. A zenéjét Gabriel Yared (Angyalok városa, 1408) szerezte, a dizájnon pedig a francia képregény rajzoló, Philippe Caza (Kronozone, La Fin du Monde ne passera pas !) dolgozott. Az amerikai verziójánál érdekesség, hogy a szöveget maga Isaac Asimov fordította angolra.
A Gandahar mondanivalója sokkal mélyebb, mint a már bemutatott Az Idő Urai-é, azonban a cselekménye jóval bonyolultabb is, így előszeretettel ajánlom a zsáner rajongóinak. A mű linearitása, akárcsak a rendező egyéb alkotásai, ezúttal sem egyértelmű, így érdemes többször is megtekinteni, hogy helyükre kerüljenek a jelenetek. A téma, amelyet boncolgat igazán izgalmas

Értékelés: 7/10

Smaragd Sárkány

Bluray megvásárolható:

Gandahar [Masters of Cinema] [DVD] [1988]