Egy furcsa betegség szedi áldozatait a nem is olyan távoli jövőben. A Medusa névre keresztelt kór okait több nemzetközi szervezet is kutatja, de eddig csupán arra jutottak, hogy 30-60 napig lappanghat ez a veszedelmes métely és 12 óra alatt teljesen kővé válik az áldozata, ellenszert pedig a mai napig nem leltek. A Venus Gate Corporation egy „megoldást” talált arra, hogy elodázzák a faj teljes kipusztulását, egyfajta Noé Bárkája formájában. Az eljárás egy cryo-álom, tehát a teljes test hőmérsékletének lecsökkentése, így anyagcseréjének lelassítása, mely elméletileg reverzibilis, így a gyógymód megtalálása esetén a lefagyasztott személyek újraéleszthetőek és kezelhetőek lesznek. A terv neve stílusosan: Csipkerózsika.

A kiválasztottakat, mint a testvérpár Kasumit és Shizukut, valamint a többieket egy elzárt birtokra szállítják, ahol majd egy kastélyszerű építményben mély álomba szenderedhetnek és várhatják a jobb, biztonságosabb és egészséges jövőt. 2015 októberében tehát kezdetét veszi a preventív projekt, amelyre elég vegyes társaságot toboroznak össze, és a skót felföldön már a média is készen áll, hogy szemmel követhesse a meghatározó eseményt. Természetesen vészintézkedésekkel is készülnek, így a monitorozó A.L.I.C.E. rendszer száz év elteltével mindenkit automatikusan fel fog ébreszteni, illetve pontosan ennyi ideig képes önállóan ellátni a feladatát. Azért, hogy a cryo-állapotban lévők ne unatkozzanak, ne legyenek rémálmaik, a programot úgy fejlesztették ki, hogy ezt is irányítani tudja. Emellé, hogy a későbbi fertőzést elkerüljék, egy monitorozó karpercet is kapnak a delikvensek, ami jelzi, ha a Medusa betegség aktiválódna az alvókban.
A főszereplő testvérpár fogadalmat tesz, hogy mindenképpen felkeresik egymást, ha egyszer véget ér a projekt – ezután útjaik elválnak és elbúcsúznak egymástól, mert csak egyikőjük vehet részt a Csipkerózsika-kísérletben.

Azonban az események nem úgy alakulnak, ahogyan azt Kasumi eltervezte, és mikor felébred, úgy tűnik, valami elromlott a jövőben. A kapszulák fogságából kiszabaduló emberek egy tövisekkel benőtt állapotot találnak, ami arra enged következtetni, hogy a személyzet már évek óta nincs jelen. Emellett furcsa, szárnyas lények is laknak velük, amelyek rá is támadnak a társaságra. Igazi véres mészárlásba torkollik a Csipkerózsika-lét vége, sehol sincs a romantika és a megváltó boldogság. Egy rémálom kellős közepébe csöppennek, de úgy tűnik, a Resident Evil-feeling a valóságnak felel meg, így kénytelenek lesznek küzdeni a túlélésért. Bár a menekülés volna a helyes szó, mert a szörnyetegek (nem, nem élőholtak) túlságosan erősek, és nekik nincsenek fegyvereik. Ennek ellenére valahogyan fel kell venniük a harcot, és akad a kiválasztottak között olyan is, aki képes vezetőként viselkedni.

A kialakult helyzetben a maradék, maroknyi ember nem csupán a túlélésért küzd majd, hanem egymással is meg kell vívniuk a csatájukat. Mindenki más természetű, így különbözőképpen reagálnak az egyes szituációkban, ez pedig nem vezethet semmi jóra, hiába félnek, muszáj lesz összeszedniük magukat és együttműködni, ha élve szeretnének kikecmeregni ebből a fémkoporsóból a felszín irányába. Ám ahogy egyre előrébb haladnak, erősebbnél erősebb és nehezebben legyőzhető szörnyek rohanják meg őket, melyek tényleg olyanok, mintha egy videojátékból szabadultak volna közéjük. Ezért nem lehet tudni, hogy olyan sokáig aludtak-e, hogy ilyen lények születtek a felszínen, vagy a betegség mellékhatása mindez, esetleg A.L.I.C.E. védelme termeli ezeket, félreértelmezve a helyzetet. Mert nem kizárt, hogy azt szeretné megelőzni, hogy a potenciálisan fertőzött társaság kijusson az erődítményből. Mivel mindkét lehetőségre találnak bizonyítékot, így nem is számít igazán más, csak a túlélés és a menekülés. A szedett-vedett társaság ezért összefog és segítik egymást, még a legádázabb is megmutatja, hogy szorult belé elegendő emberség.

Azonban ezúttal nem ez a túlélőösztön áll a középpontban, hanem a rejtély, hogy miként alakulhattak így a dolgok. Mi változtatta át az emberiség utolsó reménységét, a védelem végső bástyáját halálos csapdává, mely kipusztulásra ítélheti az egész fajt. A megoldás pedig hátborzongató titkokat fed fel, melyek mindenki fantáziáját felülmúlják. Hiszen elég régóta foglalkoztat bennünket a lehetőség, hogy a testünk anyagcseréjét lelassítva cryo-álmot hozhassunk létre. Nem csak azért, mert a sci-fi egyik kedvelt eleme és a túlélést biztosíthatja egy esetleges járvány, illetve gyógyíthatatlan betegség ellenszerének feltalálásáig. Hanem ott a másik problematika, hogy az űrutazás csak limitált távolságokba valósulhat meg, ha nem gyorsítják fel a járműveket elég nagy sebességre, vagy alternatívaként egy olyan berendezést hoznak létre, mely képes fagyasztott, de élő állapotot fenntartani, így a személyzet nem öregszik- és hal meg, mire a küldetés helyszínére ér. De minden technikának megvan a hátulütője és veszélye is.

Egy olyan rendszer, melynek feladata, hogy az idők végezetéig működjön, és vigyázza néhány ember álmát, igencsak sérülékeny lehet több szempontból is. Egyrészt azért, mert magára hagyva szó szerint veheti a kötelességét, miként a már emlegetett Resident Evil-ben, a védelmi funkciót pedig saját értelmezése szerint is betarthatja. A másik, hogy nem csak meghibásodhat, de újra is programozható, és utólag már nehéz megállítani, ha már nem akad más, aki ért hozzá.

Emellett a fő kérdéskör természetesen az, hogy a karantén, a cella, vagy bármi, amelynek funkciója, hogy vigyázzon ránk, egyszerre börtön és remény is. Miként Csipkerózsika számára is biztonságos otthon a túlélés tekintetében, hiszen a végtelen álom az élet veszedelmeitől is óvja, megelőzi, hogy sérüljön, csalódjon és halhatatlanná teszi őt. Ugyanakkor el is zárja a külvilágtól, egyfajta béklyó; és az emberek a szabadságot szeretik, ez a kettős érzés pedig mindig jelen van, akkor is, ha dolgozunk, de párkapcsolat és betegség esetén is értelmezhető. Ameddig alszanak, és a tövisek távol tartják a betolakodókat, nem fertőződhetnek meg, de nem is tudnak semmit az őket körülvevő valóságról, így nem is élnek igazán, csak vegetatív állapotban vannak. Mégis, az ideiglenes cryo-státusz reményt biztosíthat a számunkra, a védelme elengedhetetlennek bizonyulhat akkor is, ha teherként tekintünk rá a jövőben. Ergo el kell fogadnunk az adott szituációnkat, meg kell békülnünk a szerepünkkel, nem biztos, hogy érdemes az ellen küzdeni, ami aktuálisan osztályrészünkül jut. Ha megtanulunk együtt élni egy krónikus betegséggel, sokkal messzebbre eljuthatunk, nem kell kalitkába zárva éreznünk magunkat. Hiszen minden átvitt értelmet is hordozhat, egy olyan kórról beszélünk, mely megbénít, kővé változtat bennünket, amely egy általános pszichés betegség pszichoszomatikus kivetülése is lehet,

Ugyanígy, csak magunkat kényszeríthetjük börtönbe, mert a kiút többféleképpen értelmezhető. Az egyszerűbb, kényelmes megoldás nem mindig a leghasznosabb a számunkra, de jogunk van ahhoz, hogy a saját sorsunkat irányítsuk, akkor is, ha ezt igyekeznek a különböző társadalmi normák és elvárások kiölni belőlünk. A küzdelem az életben maradásért egy olyan ősi ösztön, mellyel nehéz szembeszállni, de pont ez a lényege, hogy ne csak a fajfenntartás legyen a középpontban, hanem az egyén védelme, védekezése is bekapcsoljon. Viszont ennek a veszélye kettős lehet, az egyiket pedig könnyen kitalálhatjátok, az öngyilkosság ma sem ritka viselkedésforma, mert mindentől megmenekít. De nem célom ezt bővebben elemezni. A másik lehetőség, amelyre a racionális A.I. juthat, nem más, mint a végképp eltörölni-elv. A legbiztosabb módszer, hogy az emberiséget megvédjük önmagától és a Föld élőlényeinek túlélését biztosítsuk, az az, ha minden veszélyforrást likvidálunk, vagy mindenkit úgy védünk meg, hogy elzárunk, hermetikusan egymástól és a külvilágtól is. Erre pedig már számtalan példát mutattak nekünk az animék, elég, ha csak a Bubbleum Crisis-ra utalok folyamatosan.

Yuji Iwahara (Dimension W, Darker than Black) eredeti ötletéből és mangájából a King of Thorn-ot Kazuyoshi Katayama (Appleseed, Those Who Hunt Elves) adaptálta és rendezte. A karakterdizájnban Hidenori Matsubara (In This Corner of the World) segédkezett, a művészeti veszetést a méltán híres Hideki Nakamura (Berserk: The Golden Age Arc, Mobile Suit Gundam Thunderbolt, Inuyashiki Last Hero) végezte. A gépek tervezésével Kimitoshi Yamane (Cowboy Bebop, Mobile Suit Gundam), míg a CGI rendezésével Tomonari Nakajima (Princess Arete, Berserk: The Golden Age Arc) foglalkozott, a zenéjét pedig Toshihiko Sahashinak (Gunslinger Girl) köszönhetjük. A film végén MISIA (Fullmetal Alchemist live-action) előadásában hallható az EDGE OF THIS WORLD.

Aki szereti a túlélős horrorokat és nem ódzkodik a science fiction-től és a mélyebb mondanivalótól, illetve átlát azokon a képeken, melyeket elénk vetítenek, és az átvitt értelmet is szívesen befogadja, azoknak csak ajánlani tudom a művet. De a King of Thorn azok számára is megfelelő időtöltést biztosít, akik csupán a rettegést szeretnék átélni, ami a szereplők szívéből fakad a labirintusból menekülve.

Értékelés: 9/10

Smaragd Sárkány

Bluray megvásárolható:

>